A szülés normális esetben a terhesség 39-40. hetében következik be, ha azonban a 37. hét előtt, akkor koraszülésről beszélünk. A világon az 5 éves kor alatti gyermekhalálozásban vezető ok a koraszülés, és az ehhez köthető problémák.
Az ember esetében igen rövid időszak áll rendelkezésre a szülésre, és abban nagyban különbözünk más emlősöktől, hogy a női medencén épp csak átfér a teljesen kifejlett magzat – a csimpánz esetében a nőstények medenceüregének átmérője a duplája a magzat méretének.
Ezek miatt is különösen fontos a szülés időzítése, és ezek miatt kezdte el felmérni a több mint 90 szakemberből álló csoport az anya és a magzat genetikai hatásait e folyamatra, s mintegy 279 ezer genetikai mintát vizsgáltak át.
136 ezer szülés esetében mind az anyai (számos esetben az apaival kiegészülten), mind a magzati géneket meg tudták vizsgálni, így kideríthették, mely gének játszanak szerepet a szülésben.
Ezek alapján beigazolódott az anyai és a magzati gének közti „konfliktus” elmélete. Az anyai gének a minél korábbi szülést serkentik az anya saját túlélése érdekében, míg a magzat szeretne minél tovább az anyaméh védelmében maradni és növekedni.
A kutatók úgy fogalmaztak, hogy valamiféle kompromisszumra kell jutni a megfelelő idejű szüléshez.
A kutatás fő célja az volt, hogy az eredményeket felhasználva a későbbiekben olyan gyógyszereket állíthassanak elő, amelyek a szülés megindításában, illetve a koraszülés elkerülésében nyújtanak segítséget majd.
Kiemelt kép: pexels.com