Ki is az a gyógyszerész? II. rész

A mindenkiben élő gyógyszerész kép a közforgalmú gyógyszertári munkához kapcsolódik, ahogyan a végzettek többsége a pálya e területén dolgozik. A legtöbb gyógyszerész-beteg találkozás színtere a patika. A panaszaikkal, receptjeikkel, vagy csak egészséges életmóddal kapcsolatosan igényeikkel kapcsolatosan betérő páciensek egy fehér köpenyt viselő szakemberrel találják szemközt magukat a tára – a szakma így hívja az általánosságban csak „pult”-ként emlegetett bútort – másik oldalán.

Az egészségügyi törvény betegjogi szabályai szerint a kolléga névkitűzőjén nem csak neve, hanem végzettsége is szerepel. Ez lehet gyógyszertár vezető, vagy gyógyszerész, vagy szakasszisztens. Az általuk végezhető feladatokat szigorú jogszabályi előírások határozzák meg.

A gyógyszertár vezetője a személyi jogos gyógyszerész. Kötelezően, a gyógyszertár vezetésére feljogosító szakgyógyszerészi végzettséggel rendelkezik. Feladata a gyógyszerészi feladatokon túl a patika szakszerű, jogszabályszerű és biztonságos működtetése, felelősséggel tartozik a teljes személyzet munkájáért.

A gyógyszertári munka egyes elemei kizárólag a gyógyszerészi végzettséghez kötődnek. Ilyen a gyógyszerek vizsgálata, készítése, a gyógyszerek kiadásának egyes esetei. Ugyancsak a végzettséghez kötötten kizárólagos kompetencia a betegek gyógyszerészi gondozása, az esetlegesen fellépő együttes gyógyszerhatások megítélése.

A gyógyszertári szakasszisztensek is jogosultak a gyógyszerek- és egyéb termékek kiadására. Az ő munkájuk fontos része a napi patikai munkának. A végzettség megszerezése több éves, munka melletti képzést jelent, amely megalapozza tudásukat, és feljogosítja őket a gyógyszerkiadásra.

Mind a gyógyszerészeknek, mind az asszisztenseknek – például az orvosokhoz hasonlóan – folyamatosan szinten kell tartani ismereteiket. Ennek érdekében a jogszabályok kötelező továbbképzéseket írnak elő számukra. Ennek hiányában a kolléga működési engedélyét a hatóság visszavonja, így a továbbiakban egészségügyi tevékenységet nem is végezhet.

A gyógyszertárakban a kizárólag vényre, továbbá vény nélkül kiadható gyógyszerek és egyéb termékek körét szintén jogszabályok rögzítik. E szabályok ismételt megsértése a gyógyszertár végleges bezárást vonja maga után. Ezért pácienseinknek sokszor a logikailag értelmetlennek tűnő, „nem tartható patikában” válasszal kell szembesülniük. A jogszabályi kötöttséget jól szemlélteti két példa. A patikákban napvédő szemüvegek forgalmazhatók, de olvasószemüvegek nem. A gyógyszertár vérnyomásmérőt értékesíthet a belecsomagolt elemmel, de elem magában nem forgalmazható a patikában.

Még ennél is fonákabb a helyzet például a szalicillal, vagy a szódabikarbónával. Ezek bármely élelmiszerüzletben vagy drogériában beszerezhetőek, de a gyógyszertárakban, mivel gyógyszeranyagként önmagukban vénykötelesek, nem adhatók ki, csak ha az orvos felírta.

A gyógyszertárban beszerezhető készítmények köréből mindenképpen fontos megemlíteni a patikák által, a saját receptjük alapján előállított, vény nélkül is kiadható gyógy-kozmetikumokat. Ilyenek például a hidratálók, kéz-, vagy napvédők, arcszeszek, popsikenőcsök, stb. Receptjeik a kollégák több generációjának tudása és tapasztalatai alapján alakultak ki, és a gyógyszertárban, gyógyszer tisztaságú alapanyagokból, igazi „kézműves munkával” készülnek, egyszerre csak kisebb mennyiségben.

Végül szeretnék még a beteg – gyógyszerész találkozás, azaz gyógyszertárban forgalmazható gyógyszerek és egyéb termékek kiadásával, vagyis a „vásárlással” kapcsolatban két gondolatot megosztani olvasóimmal.

A cikk első részének elején már írtam arról, hogy a gyógyszerészképzés során kicsit gyógyítókká is válunk. Ez a tudásanyag még sok év szakmai tapasztalataival kiegészülve sem tesz minket orvosokká. Nagyon megtisztelő számunkra, ha segítséget tudunk nyújtani betegeinknek, de ennek vannak határai. Minden egészségügyi dolgozó végzésekor leteszi a Hippokratészi esküt. Ennek első és legfontosabb követelménye a „Nil nocere”, azaz „Ne árts”. Ennek megfelelően a hozzánk forduló betegek panaszainak meghallgatása és kikérdezése után, lehet egy olyan kötelező döntése a gyógyszerésznek, amikor nem ad, és nem is adhat semmilyen gyógyszert, mivel csak annyit mondhat, „legyen szíves felkeresni az orvosát”.

Azt gondolom, az ebben és az előző részben leírtakból egyértelmű, hogy a gyógyszertári munka minden mozzanatát az apró részletekig meghatározzák a jogszabályok, a jogsértéseket pedig súlyos büntetésekkel fenyegetik.

Ezek után nem meglepő, ha a gyógyszerek kiadására is ilyen szabályok vonatkoznak. Az első és legfontosabb tévhit, hogy a gyógyszereket azért kell vényre felírni, hogy a betegeknek ne teljes áron kelljen megvenniük. A rossz hír az, hogy a recepthez kötöttséget a hatóanyag veszélyessége alapozza, meg az egészségbiztosítási támogatástól függetlenül. A vényköteles gyógyszer vény nélküli kiadása első esetben minimum 100.000 Ft-os bírságot eredményez, másodszorra a patika végleges bezárásával jár. Tekintettel arra, hogy a gyógyszertáraknak kötelező készleteikről, beszerzéseikről és eladásaikról részletes számítógépes nyilvántartást vezetniük, amelybe az ellenőrző hatóság bármikor beletekinthet, az ilyen jogsértések komoly veszélyt jelentenek a gyógyszertár létére nézve. Ezért kérem kedves betegeinket, ne vegyék zokon, ha minden együttérzésünk ellenére, ilyen irányú kéréseiket nem tudjuk teljesíteni.

Remélem olvasóim cikkeim nyomán egy kicsit belepillanthattak a gyógyszerészet múltjába, jelenébe, és szakmánk számos elágazásáról is képet kaphattak.

Cikkünk első részét itt olvashatják!