Ki viszi át a költészetet?

Tényként kell megállapítanom, hogy a mai tizenéves korosztály (eltekintve néhány kivételtől) alig vesz a kezébe könyveket, versekkel pedig szinte csak kötelezően, a szöveggyűjteményben találkozik. Aztán arra az elképesztő igazságra is rádöbbentem, hogy a trendi lakberendezésben nem szerepel a könyvespolc, mint bútordarab… Persze minden elérhető egy monitoron, és én is online olvasom az újsághíreket, de számomra elképzelhetetlen az otthonunk könyvek nélkül. Lakásunk minden helyiségében találhatóak könyvek, és nagy részüket nem csak nagytakarításkor emelem le a helyéről. Én. Mire én fellapozom, kikeresem, ők már rég mutatják a telefonjukon… Be kell látnom, lexikonokra, szótárakra, atlaszokra és tankönyvekre egyre kevésbé lesz szükség, hiszen remek programokkal, applikációkkal pillanatok alatt elérhető és megérthető a keresett információ.

Verseket és regényeket olvasni azonban igazi könyvből kellene, mert ezek nem csak a szemünknek és az agyunknak szólnak, hanem egyszerre érzékelve a papírlapok felületét, illatát és zizegését, négy érzékünkre hatnak, így találva utat a lélekhez és a szívhez. Mit tegyünk, ha mégsem élnek ezzel a remek időtöltéssel a gyerekek és a fiatalok? Próbáljunk a kezükbe adni olyan könyveket, amelyek megszólítják őket, de ha ez nem jön be, ne keseredjünk el, keressünk más utakat! Megzenésített verseket a rockzenében is találunk, hála néhány elhivatott előadónak, jó pár kötelező dráma pedig fellelhető modern színházi feldolgozásban, vannak nagyon jó filmek és koncertek, keressük meg, és nézzük, hallgassuk, beszélgessünk róla! A lényeg, hogy több érzékükre hasson, legyenek megszólítva, legyenek felállítva a padból, az irodalom nagyon cool most is, csak közelíteni kell ehhez a generációhoz…

 

Nagy László: Tűz

/ részlet /

tűz

te gyönyörű,

jegeken győztes-örömű,

ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra

lélekben szakállasodva,

hűlve latoló józanságban,

ahol áru és árulás van,

öltöztess tündér-pirosba,

röptess az örök tilosba,

jéghegyek fölé piros bálba,

ifjúság királya,

tűz!

 

 

Egy csodálatos előadást hallgattunk kamasz gyerekeinkkel, ahol történetesen Apa is a színpadon volt, és Nagy László megzenésített verseit kísérte hol pengetős hangszereken, hol harmonikán. A műsor után erősen elgondolkoztam az irodalom mai helyzetén, és nem lettem túl vidám, ahogy gimnazista gyerekeimmel beszélgettem erről.