Két front között

Az időjárásban bekövetkező jelentősebb változások mindig is megviselték az arra érzékenyeket. Az utóbbi egy-két évtizedben az érintettek még nagyobb kihívással szembesülnek, hiszen időjárásunk sosem látott szélsőségek között ingadozik – olykor követhetetlenül.

Tavaly nyáron sorra dőltek meg a melegrekordok – ugyanakkor ősszel és télen is: a 2023-as év a második legmelegebb volt Európában, és az eddigi legmelegebb a világon – közölte az Európai Unió műholdas megfigyelési programja, a Copernicus.

Ezzel párhuzamosan tavaly számos szélsőséges eseményt is feljegyeztek szerte a világon; hőhullámokat, árvizeket, aszályokat és erdőtüzeket. Magyarországon nyáron többször is előfordult csaknem 40 fok árnyékban, október 20-án több területen volt 30 fokos meleg, december elején Békéscsabán 18, Zalában ugyanazon a napon mínusz 0,5 Celsius-fokot mértek.

A békéscsabai adattal több mint hatvan év rekordot sikerült felülmúlni. A középhőmérséklet országosan 12,23 Celsius-fok volt, ami mintegy másfél fokkal meghaladta az 1991–2020-as években mért átlagot.

Azon már meg sem lepődünk, hogy a klasszikus évszakok átalakulnak; rövidülnek az átmeneti évszakok, havat egyre ritkábban látunk. Miközben mi körülbelül ennyit érzékelünk az éghajlatváltozásból, a tudósok a globális folyamatokra is rálátnak.

Tavaly decemberben Dubajban zajlott az ENSZ éghajlatváltozási  csúcstalálkozója, ahol közölték: fennáll a veszélye annak, hogy az ember által okozott klímaváltozás hatására végérvényesen tönkremehet a Föld természeti  rendszerei közül több is, például a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtáblák a század végére felolvadhatnak, a melegvizű korallzátonyok elhalhatnak, óceáni áramlatok változnak meg.

Távoli problémáknak tűnhetnek, de nem azok, hiszen dominóhatást indítanak el olyan szintű veszélyekkel, amilyenekkel még nem szembesült az emberiség. „Teljes ökoszisztémák mehetnek tönkre” – jelentette ki Tim Lenton, az Exeteri Egyetem tudósa.

Mérföldkő: 2 fok

Amikor a globális átlaghőmérséklet először haladta meg több mint két fokkal az iparosodás előtti szintet, Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató úgy nyilatkozott, ez kétségtelenül rossz hír mind az emberiségre, mind általában az élővilágra nézve.

Ugyanakkor az Info Rádiónak hozzátette: egy-egy átmeneti periódus önmagában nem meghatározó, és tragikusnak még nem nevezhető.

A helyzeten sokat segíthetne, ha sikerülne jelentősen csökkenteni azüvegházhatású gázok kibocsátását, és tömegeket átterelni növényi alapú táplálkozásra.

„Az emberiség történelmében nagyon sok hirtelen társadalmi és technológiai változás történt már” – biztat mindenkit Steve Smith, szintén az említett nagy-britanniai egyetemtől.

Amíg azonban a világ vezetői és élvonalbeli tudósai megpróbálják mérsékelni a káros folyamatokat, nekünkel kell fogadni, hogy világunk sosem lesz már olyan, mint egykor volt. Az éghajlatunk például már most jelentősen megváltozott: nagy melegekre készülhetünk, a szánkót pedig csak akkor tartsuk meg, ha hajlandóak vagyunk telente sok kilométert utazni egy kis havas élményért.

Kapunk hideget-meleget

Sokakat persze nem is az érint igazán, hogy lehet-e szánkózni vagy sem, a többség inkább a változékonyságra és az egészségügyi hatásokra panaszkodik. Valóban óriási ingadozások történnek: egyik nap tíz-tizenöt fok is lehet, míg másnap fagypont alá esik a hőmérséklet.

Olykor már a tavaszban érezzük magunkat, máskor váratlanul lecsap ránk a rideg tél. És bár a többség szereti a nyarat, a kánikulát már egyáltalán nem várja – márpedig nagy eséllyel idén sem lesz hűvösebb, mint tavaly volt.

Mindez pedig közvetlenül és bizonyítottan hat az egészségünkre. Olyannyira, hogy az elmúlt tíz év alatt évente átlagosan 780 halálesetért a hőség volt felelős – mondta dr. Páldy Anna, a Nemzeti Népegészségügyi Központ főorvosa az MTA Környezet és Egészség Osztályközi Állandó Bizottság egy korábbi tudományos ülésén.

„Hőhullámok idején sokan halnak meg szív-érrendszeri betegségek, kiszáradás, veseelégtelenség miatt. Más esetekben súlyosbodnak az alapbetegségek.”   A doktornő kiemeli, hogy ilyen szempontból különösen veszélyeztetettek a cukorbetegek vagy az elhízásban érintettek.

Érzékletes hasonlattal él dr. Breuer Hajnalka meteorológus, az ELTE Meteorológiai Tanszék egyetemi adjunktusa:

„Egy kéthetes hőhullám olyan, mintha szívünk maratont teljesítene egy rövidtávfutó erőbedobásával. Ilyen elhúzódó és folyamatos terhelésben bizony előfordulhat, hogy egy idő után "elpattan" valami a szervezetben. Ha az időjárás egészségügyi hatásait vizsgáljuk, a legfontosabb kockázati tényező kétségkívül a megemelkedett környezeti hőmérséklet” – teszi hozzá a szakember.

Ezek persze a legszélsőségesebb esetek, de jól mutatják, milyen jelentős hatással bírnak a környezeti körülmények a testünkre. Kiváltképp igaz ez gyerekek vagy idősek esetében – az ő szervezetük nehezen tudja hosszú ideig fenntartani a hűtésért felelős folyamatokat.

A kiszámíthatóság fél siker

A tartós hőség mellett a hirtelen időjárás- változást, vagyis a fronthatást tűrik sokan nehezen. Ez már sokkal összetettebb hatásmechanizmus, hiszen ilyenkor nem csupán a hőmérséklet ingadozik, de a légnyomás és a páratartalom is – akár igen széles skálán.

„A hidegfrontok többnyire erősebben hatnak a szervezetre, mint a melegfrontok, de nem mindegy, hogy télen vagy nyáron érkezik például egy hidegfront, és vele hány fokot csökken a hőmérséklet, ahogy az sem, hogy milyen krónikus betegséggel küzd valaki – magyarázza Breuer Hajnalka. – Egyéni érzékenység kérdése is, hogy valakit melyikfronthatás visel meg és mennyire."

A tünetek sem követnek azonos mintázatot: vannak, akiknél a hidegfront okoz fejfájást, másoknál épp ellenkezőleg: a melegfront hoz magával rendre ilyesmit.

Még olyan kutatási eredmény is ismert, mely szerint ha az érintett ízületi fájdalmai alapján nem tudja megmondani, milyen idő várható, akkor valójában nem is frontérzékeny – legfeljebb egyfajta placebohatás érvényesül nála: annyira hisz a front erejében, hogy valódi tüneteket kezd érzékelni, ha ilyesmiről olvas az időjárás-jelentésben.

Míg a hőhullámok emberi szervezetre gyakorolt hatása alaposan dokumentált tudományosan is, a frontok egészségügyi következményeinek kiszámíthatóságát nem tekinthetjük bizonyítottnak – inkább csak megfigyelések, tapasztalatok állnak rendelkezésre.

Ráadásul az előrejelzés sem egyszerű: „Meghatározó a pontos időjárási helyzet – mondja a meteorológus. – Van, amikor már több napra előre látni lehet, hogy mikor érkezik meg egy hidegfront. Jó példa lehet erre, ha az Atlanti- óceán térségéből érkezik egy ciklon, miközben felettünk nincs erős anticiklon.

Egészen más a helyzet, mondjuk, ha a Földközi-tenger térségéből jön hasonló. Ezekre jellemző, hogy sok csapadékot hoznak, ellenben kisebb hőmérséklet-változást eredményeznek. Ilyenkor az előrejelzések beválása átlagosan csupán 12 és 36 óra közé tehető.

Egy apró változás is elég lehet ahhoz, hogy kártyavárként borítsa a korábbi előrejelzéseket.”

Ezáltal a felkészülés is nehezebb azok számára, akik megérzik a légköri hullámzásokat. Ugyanakkor bizonyos kockázati csoporthoz tartozók esetében működhet egyfajta jelzőrendszer.

Ezen dolgozik a Semmelweis Egyetem kutató testvérpárja, Boussoussou Nóra és Boussoussou Melinda, akik egy újnak számító tudományterületet, a kardiometeorológiát alapozták meg.

A Scientific Reports tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban arról írnak, hogy az időjárási és klímaviszonyok hogyan változtatják meg a betegösszetételt (és a páciensek számát) a kórházi sürgősségi osztályokon.

Elemzésük szerint akut panaszok legnagyobb arányban cukorbetegek és magas vérnyomásban szenvedők körében fordulnak elő extrém időjárás-változások idején. A szakemberek szeretnének olyan előrejelző rendszert kidolgozni, amely figyelmeztet a kardiometeorológiai szempontból megterhelő időszakokra.

Ilyenkor változtatni lehetne például a gyógyszeres terápián, adagoláson, és persze figyelembe lehetne venni a légköri tényezőket a tervezhető operációk esetében is.

Borítókép: Envato Elements