Izzasztó problémák: a kóros verejtékezés

Miért izzadunk?

Az izzadás a szervezet hőháztartásának szabályozásában vesz részt. Ez az embernél, mint sok más élőlénynél is, verejtékezéssel, kiválasztással oldódik meg.

Többfajta izzadás létezik? Miben különbözik a sportoláskor jelentkező izzadtság a stresszhelyzetben tapasztalható verejtékezéstől?

Kétféle verejtékmirigy van: túlnyomó többségük (70-90%) az ún. ekkrin mirigyek közé tartozik, amelyek szerepe a hőháztartáshoz kötődik. A váladékuk kizárólag vízszerű, ami kikerül a bőrfelszínre és az onnan való elpárolgás folytán jön létre a hűtő effektus. A maradék kis százalék – ami java részt a hónaljak és a nemi területen jelen lévő úgynevezett apokrin mirigyeket jelenti, fehérjékben, zsiradékokban és feromonokban gazdagok. Ezek a mirigyek felelősek a testszagért, ami nyilván az élővilágban az állatok között nagyon meghatározó, és erről lehet beazonosítani, ki hova tartozik. Ez az embereknél is megvan, de a szerepe már nem ilyen irányú. Ez az a típusú mirigyváladék, ami ha a bőrfelületen marad, pl. a hajlatokban, akkor rövid idő elteltével érintkezésbe léphet az ott jelen lévő gombákkal, baktériumokkal és kellemetlen, erős szagokat hozhat létre.

A túlzott izzadás mennyire gyakori?

Nem számít ritkaságnak, hogy valaki extrém módon izzad, ez egy egyéni sajátosság. Részben magától az izzadságmirigyek beidegződésétől függ, részben a terhelés minőségétől. Sportolóknál megfigyelhető, például teniszezőknél, akik hasonló leterheltséggel egymás ellen játszanak, hogy az egyikről patakokban folyik a víz, míg a másikon ez nem látszik. Előfordul, hogy ez a fajta izzadékonyság felerősödik, és nagyon kellemetlen lehet, elsősorban akkor, amikor tenyéren és talpon jelentkezik, de a hónalj verejtékezése is jelentősen megnehezíti a mindennapokat.

Hogyan kezelhető a túlzott izzadékonyság?

A kezelése nem egyszerű, függ az egyén érzékenységétől és attól is, hogy milyen fokú az izzadás. A kezelés elsősorban külső: léteznek ún. izzadásgátló folyadékok, mint a dezodorok, amelyeknek ténylegesen izzadásgátló hatásuk van, emellett pedig valamilyen illatanyagot is belekeverhetnek. Golyó, spray vagy bármilyen technikai módon egy olyan réteget hoznak létre a felületen, amely az izzadságmirigyek kivezető csövét lefedi, picit eldugítja, ezáltal nem tud teljesen szabadon kiáramlani az izzadság. Erre egyébként elsősorban a rossz hírbe keveredett alumínium vegyületek voltak alkalmasak. Mivel élelmiszerek formájában is sok alumínium kerül a szervezetünkbe, mennyiségének csökkentése érdekében előtérbe kerültek az alumíniummentes dezodorok, és a gyártók különböző technikai változtatásokkal próbálják az izzadásgátló hatást létrehozni.

A felületi elzárás nem jelent problémát?

Tenyérnyi területről beszélünk, aminek a hiánya a szervezet összességét nézve semmiképp sem lehet mérvadó, a hónalj izzadásának hőháztartásbeli funkciója egyébként sem számottevő, hiszen még így is elég nagy testfelületünk marad erre a célra. Amikor fokozódik az izzadás (pl. sport közben), és éppen a hónaljban ez valamilyen módon meg is van gátolva, akkor sem gondolom, hogy a szervezet szempontjából ez nagy hiányt jelentene.

Hogyan lehet még meggátolni az izzadást?

Ami általánosan elterjedt és nagyon hatékony, az a botoxkezelés. Régebben a neurológusok használták különböző izomműködések gátlására, illetve különféle korrekciókra. Pár évtizede pedig elkezdett beszivárogni az esztétikai kezelésekbe, ahol a mimikai ráncok korrigálására lehetett nagyon jól használni. Kiderült, hogy az izzadás során is nagyon jó hatásfokkal működik, mert a botoxkezelés alatt álló területen az izmok elernyesztése révén a verejtékmirigyekből nem tud kipumpálódni a verejték. Eltérő, hogy mennyire kényelmes használni, tenyéren és talpon elég fájdalmas, de érzéstelenítéssel megoldható és működhet. A lényeg az, hogy a verejtékmirigyeket működésképtelenné vagy tönkre kell tenni. Régebben voltak sebészeti, műtéti kísérletek arra, hogy ezt a területet verejtékmirigy-mentessé tegyük. Majd kialakultak az elektromosságon alapuló eljárások: az egyik leghatékonyabb a rádiófrekvencián alapuló technika, amivel a verejtékmirigyeket rádiófrekvenciás impulzusok révén véglegesen le lehet állítani. Ennek az a nagy előnye – ellentétben a botoxkezeléssel, amit időnként ismételni kell –, hogy ez a kezelés végleges.

Ki választja ki a kezelésre szoruló területet?

Az orvos. A területet lehet tesztelni: létezik egy ún. jódkeményítő próba, ami egy színreakciót hoz létre, és pontosan megmutatja, hogy melyik az a terület, ahol a fokozott izzadás működik. A leggyakoribb gond a túlzott hónaljizzadás, amikor valaki munkához vagy alkalomhoz felöltözik és gyakorlatilag öt perc múlva tenyérnyi, elázott, kívülről láthatóan elszíneződött ruhaterület van a hónalja környékén. Ez pszichésen és életvitelszerűen is komoly problémát jelenthet.

Az életmód és az étkezési szokások mennyire befolyásolják az izzadás mértékét?

Egyénileg érdemes megtapasztalni mindenkinek, hogy melyek azok a hatások, amelyek provokálják a tüneteket, és azokat érdemes elkerülni. Ha nagy melegben több folyadékot visz be egyszerre az ember, mint amire szüksége lenne, akkor nagyobb az esélye arra, hogy izzadni fog, ezért is javasolják azt, hogy a napi ajánlott folyadékmennyiséget folyamatosan, kisebb dózisokban érdemes bevinni, mert akkor hasznosul a legjobban. A hirtelen nagymennyiségű bevitt folyadékot a szervezet nem tudja felhasználni, és a feleslegtől igyekszik szabadulni verejtékezés vagy vizelet formájában.