Irigységet, tehetetlenséget és önhibáztatást is érezhet egy gyermektelen pár
Létrehozva: 2/22/2023 6 perc AktuálisCsaládLélekMeddőségszülőÖsszes cikk
„Ti nem szeretnétek kisbabát? Mire vártok? Nehogy kicsússzatok az időből!” – hangzik el gyakran a kérdés, nem is sejtve, milyen sebeket téphetnek fel egy gyermektelen párnál. A sikertelen családalapítás mögött gyakran egészségügyi probléma húzódik, az ilyen jellegű kérdések azonban erősíthetik az önhibáztatás és a kiszolgáltatottság érzését. A Ragaszkodj hozzá! program 2023 januárjában végzett, nem reprezentatív kutatása arra kereste a választ, hogy mennyire vagyunk tudatosak a családtervezésben, illetve milyen lelki háttér övezi a babatervezést és babavárást.
A kérdőívre érkezett válaszokat Soltész Krisztina klinikai szakpszichológus segítségével értékeltük, és összefoglaltuk a legérdekesebb adatokat.
Talán még mindig úgy él a köztudatban, hogy a gyermekvállalásról a nő dönt egy kapcsolatban. De vajon tényleg így van? A kutatásunk alapján azt láthatjuk, hogy ez ma már nem igaz. A babát tervezőpárok tagjai legtöbb esetben egy időben érezték, hogy gyermeket szeretnének (71 százalék).
De azt a döntést is közösen hozták meg, ha egyáltalán vagy még nem szeretnének babát (16,5 százalék).
Mi állhat a gyermektelenség hátterében?
Azt a kérdést is vizsgáltuk, hogy miért döntenek amellett a párok, hogy nem szeretnének gyermeket. A válaszok alapján azt láttuk, hogy a hátterében állhatnak egészségügyi problémák (6,1 %), de egyéb tényezők, mint például anyagi biztonság hiánya, vagy a karrier is befolyásolhatja a gyermekvállalással kapcsolatos döntést.
A nem kívánt terhesség elleni védekezésben a kitöltők 53,7 százaléka a hormonális eszközöket – például a tabletta, hüvelygyűrű, tapasz, spirál vagy injekció – tekintik a leghatékonyabbnak, 29,9 százalékuk pedig az óvszerben bízik leginkább.
A hormonmentes eszközök mellett (spirál, pesszárium, spermicidek) a válaszadók 12,2 százaléka tette le a voksát, és – bár alacsony számban –, de még mindig vannak, akik szerint a megszakításos együttlét (2,2 százalék) és a naptármódszer (2 százalék) a leghatékonyabb megoldás.
Egyre többen tudjuk, hogy mikor és kitől kérjünk segítséget
A sikeres fogantatást megkönnyítheti, ha tudjuk, mikorra érdemes időzíteni az együttléteket. A termékenységi ablak ugyanis a peteérést megelőzően csupán 5 napon át van nyitva, ilyenkor a legnagyobb az esélye a teherbe esésnek.
Ezt a kérdést a válaszadók nagy része (90,2 százalék) jól tudta, és csupán 7,7 százalékuk gondolta úgy, hogy a hónap bármelyik napján egyforma esélye van a megtermékenyülésnek.
A kitöltők 39 százaléka szerint 6-12 hónapra van szükség ahhoz, hogy eredményes legyen a fogantatás, 36,2 százazék véli úgy, hogy 0-6 hónap is elegendő lehet. 21 százazék szerint 1-2 év is eltelhet a pozitív terhességi tesztig, és 3,9 százazék szerint erre több, mint 2 évre is szükség lehet.
A szakorvosok szerint azonban nem érdemes sokáig várakozni. Ha nem jön össze a baba, 35 éves kor alatt egy év, 35 év felett fél év sikertelen próbálkozás után javasolt a meddőségi szakember felkeresése.
Ezt a kitöltők 82,3 százaléka is így gondolja. A válaszadók szülész-nőgyógyásztól és/vagy andrológustól (74,7 százazék), meddőségi specialistától (30,6 százazék) vagy pszichológustól (8,9 százazék) kérne segítséget 1 év sikertelenség után.
A kitöltők 14,2 százalék azonban úgy válaszolt, hogy nem szeretne szakemberhez fordulni.
„Meddőség esetén a testi, szervi panaszok kezelése mellett a lelki oldallal is foglalkoznunk kell. A diagnózis által kiváltott bizonytalanság, az érzelmi hullámvasút és a veszteségek okozta krónikus stressz pszichés hanyatlást is okozhat, amit nagyon fontos, hogy időben megelőzzünk.
Ezért már a folyamat elején érdemes olyan szakembertől segítséget kérni, akinek ez a szakterülete. Ugyanis, ha halogatjuk a pszichés problémák kezelését, később olyan hosszabb, feltáró terápiára, vagy gyógyszerekre, például antidepresszánsra is szükség lehet, amelyek késleltethetik a beavatkozásokat” – mondta Soltész Krisztina.
A sikertelenség, de akár a siker is megterhelő lehet lelkileg
A hónapokig tartó eredménytelen próbálkozás lelkileg is megviseli a párokat. A válaszokból kiderült, hogy a legnehezebb a sikertelen teherbeesés feldolgozása, az irigység legyőzése, látni, hogy másnak látszólag milyen könnyen sikerül, vagy a félelem attól, hogy nem lehet gyermekük.
A kitöltők 66 százaléka szerint a tehetetlenség érzése és az önhibáztatás (szintén 66 százalék), 62,7 százalék szerint pedig a türelmetlenség okozza a legnagyobb problémát. 53,9 százalékuknál az állandó szorongás, 18,8 százalékuknál pedig a kiszolgáltatottság érzése a legerősebb.
„A babára vágyó párok több lehetőségről hallanak, a sikertelen próbálkozások miatt pedig hajlamosak arra is, hogy több módszert is kipróbáljanak. Ám a végtelen alternatíva már önmagában is stresszt okoz, ha lenne is egy olyan megoldás, ami segítene, a sok lehetőség akkor is frusztráló a számukra.
Ráadásul, ha nem tudnak minden lehetőséget kipróbálni, megjelenik az önvád érzése, amely további stresszt válthat ki bennük. Ezért érdemes kiválasztani egy módszert, elköteleződni mellette, abban a megoldásban bízni és – bármi is a meddőség oka – kitartani.
A frusztráció mellett gyakran megjelenik az irigység érzése is. Azok, akiknek nem, vagy csak nehezen lehet kisbabájuk, gyakran önmagukat vádolják, kerülik azokat a helyzeteket, ahol kisbaba van.
Úgy érezhetik, hogy megrekedtek, ugyanis ők ezen a területen szeretnének előre haladni. Fontos tudniuk azonban, hogy ez a helyzetből adódik és nem önmagukból, így nem szabad hibáztatni magunkat emiatt az érzés miatt” – tette hozzá Soltész Krisztina.
A sikertelenség mellett azonban a pozitív teszt is kiválthat negatív érzéseket. Az új élethelyzet szorongást (40,7 százalék) és kétségbeesést (24,8 százalék) hoz a leendő szülők életébe.
A válaszadók 39 százaléka tart attól, ha megérkezik a kisbaba, kevesebb idejük lesz magukra, egymásra, a hobbijukra, 34 százalékuk azonban úgy véli, minden megoldható a babával is.
„Teljesen normális és elég gyakori érzés, ha a pozitív teszt ellenére nem azt a feltörő örömöt érezzük, amit gondoltunk, hogy érezni fogunk, vagy ami úgymond elvárt lenne.
Addig, amíg nincs, a hiányt érezzük, vágyakozunk a baba iránt. Amint azonban sikerrel járunk, már a nehézségeket is látjuk, azt, hogy milyen változásokkal fog járni az új élethelyzet. Sokak – főként azok, akik korábban veszteséget is megéltek, vagy akiknek nehezebben vagy mesterséges módon jött össze a fogantatás – szorongóbbak lehetnek, aggódnak, hogy minden rendben legyen.
Náluk intenzívebb lehet a túlféltés, túlóvás érzése, de fontos, hogy arra nagyon figyeljünk, hogy ez ne terelődjön majd át a babára a gondozás során” – mondta a klinikai szakpszichológus.
Mit ne kérdezzünk?
A gyermekre váró párok életét megnehezítik azok a kérdések is, amelyekkel rendszeresen szembesülnek.
A válaszadók a „mit ne kérdezzünk” kérdésre többek között az alábbiakat írták: Miért nincs még baba? - Azért terveztek vállalni? - Melyikőtökkel van a probléma? - Hogyhogy még nincs? - Ugye már rajta vagytok a dolgon? - Mikor szeretnél már gyereket? - Ti nem szeretnétek kisbabát? - Vagy nektek nem sikerül?
„Ezek a kérdések vagy megjegyzések, amit gyakran kapnak a párok, egyrészt áldozathibáztatók, másrészt bagatellizálóak. Az olyan mondatok miatt, mint például biztos nagyon rágörcsölsz, vagy nem is akarod igazán, a párok úgy érezhetik, hogy azért nem jön össze a baba, mert valamit rosszul csinálnak.
Azok a válaszok pedig, hogy nyugodj meg, nem lesz semmi baj, elbagatellizálják a dolgot, hiszen ezekben nincs együttérzés, a nő nem tudja megosztani másokkal az aggodalmának terhét.
Nagyon fontos, hogy a család, barátok vagy kollégák megértsék, ez egy intim téma. Ha valaki olyan kérdez tőlünk, akivel nem szeretnénk ilyen intim dolgokat megosztani, nem vagyunk kötelesek válaszolni.
Jogunk van ehhez, és emiatt nem szabad magunkat rosszul érezni! Nyugodtan húzzunk egy határt és mondjuk azt, hogy erre a kérdésre nem szeretnénk válaszolni.
De megoldás lehet az is, ha felvértezük magunkat „hazugságokkal”, mint például, hogy most nem aktuális a babakérdés.
Válasszuk azt a megoldást, ami nekünk a legkényelmesebb, de fontos tudni, hogy bárhogy is döntünk, nem kell igazat mondanunk, vagy egyáltalán válaszolnunk” – javasolta Soltész Krisztina.
Természetesen arról is fontos beszélnünk, hogy miként közeledhetünk családtagként, barátként a babára vágyó párokhoz. Soltész Krisztina szerint nagyon fontos, hogy éreztessük, fontosak a számunkra, mindenben számíthatnak ránk, itt vagyunk, ha valamire szükségük lenne.
Megkérdezhetjük, hogy miben tudunk segíteni, szükségük van-e plusz információra. Ne azt mondjuk, hogy minden rendben lesz, mert az bagatellizálható lehet. Inkább támogassuk őket abban, hogy jó helyen vannak és minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy sikerrel járjanak.
Elhízás, endometriózis, cukorbetegség – csak néhány, a fogantatást nehezítő tényezők közül
Ugyanakkor a párok egyre tudatosabban készülnek a babavárásra. Ismerik azokat a faktorokat, amelyek akadályozhatják a teherbe esést, mint például az egészségtelen életmód, mozgáshiány vagy a túlzott alkoholfogyasztás.
A stressz, az elhízás, dohányzás, a pajzsmirigy rendellenes működése, inzulin rezisztencia vagy a cukorbetegség a leggyakoribb okok között szerepeltek. A válaszokból kiderült, hogy a kitöltők szinte mindegyike azt is tudja, melyek a fogantatást nehezítő, nőket érintő betegségek.
Gyakorlatilag az összes válaszban szerepelt az endometriózis, a PCOS, a hüvelyi fertőzések és a mióma is. Volt olyan kitöltő, aki a hímivarsejtek csökkent számában látja a problémát, de az ivarszervek hiánya vagy deformitása, a progeszteron hiány, öröklött betegségek és a genetika is szerepeltek a felsorolásban.
Amire azonban a kitöltők egyike sem gondolt, az az életkor, pedig ez a faktor kulcsfontosságú, ha gyereket szeretnénk. A babavárásra a legideálisabb a 35 éves kor előtti időszak, ezért, ha boldog párkapcsolatban élünk, nem érdemes tovább halogatni a családalapítást.
„Társadalmi nyomást érezhetünk abból az irányból is, hogy mikor kezdünk bele a családalapításba. Gyermeket tartós, stabil párkapcsolatban szeretnénk vállalni, azonban a párkapcsolat egyre később jön el, ugyanis egyre nehezebben köteleződünk el.
Ha valaki csak később találja meg a párját, az nem jelenti azt, hogy ne vállalhatna gyermeket. Fontos tudni azonban, hogy ha idősebbek vagyunk a várandósság idején, egyre több lehet a komplikáció, nagyobb lehet a kockázat, egyre több betegség – mint például magas vérnyomás vagy terhességi cukorbetegség – manifesztálódhat és több vizsgálatra lehet szükség” – mondta a szakember.
Mi(t) is tehetünk a sikeres fogantatásért?
A legtöbben úgy vélik, hogy a stressz csökkentése (77,1 százalék), az egészséges és változatos táplálkozás (68,5 százalék) és a rendszeres szexuális élet (51,1 százalék) járulhat hozzá a sikeres fogantatáshoz.
A válaszadók szerint az életmódváltás (45 százalék), a megfelelő vitamin szedése (42,8 százalék) és az ovulációs naptár alkalmazása (35,9 százalék) is segíthet, ám a szakorvosi javaslatok betartása 34,3 százalékkal csupán a 7. helyen szerepel.
A kitöltők 59,1 százaléka véli úgy, hogy a szervezetet is fel kell készíteni a várandósságra, melyre a megfelelő vitaminkészítmények szedése (53,3 százalék) a legjobb módszer, ez pedig az eltérő táplálkozási szokások, pl. vegetáriánus, vegán táplálkozás esetén különösen fontos (8,8 százalék szerint).
A testi mellett azonban nagyon lényeges a lelki felkészülés is. A kitöltők 51,4 százaléka szerint sokat kell beszélgetni az előttük álló időszakról, és 31,8 százalékuk véli úgy, hogy érdemes számos szakirodalmat elolvasni arról, hogy mit is jelent a baba érkezése.
29 százalékuk szerint segíthet a felkészítő csoporthoz való csatlakozás és beszélgetés a leendő szülőkkel, a válaszadók 19,3 százaléka pedig nem készül különösebben a babavárásra.
Kire számíthatunk a gyermeknevelésben?
A válaszadók nagy része (68,2 százalék) a családtagok tapasztalatait veszi figyelembe a gyermeknevelésben, 64,6 százalékuk a védőnő, 50,1 százalékuk a gyermekorvos, 3,3 százalékuk pedig gyermekpszichológus segítségét kéri. 41,2 százalék válaszolta, hogy belépett baba-mama csoportokba, 30,9 százalékuk pedig könyvekre és internetes portálokra hagyatkozik.
A kitöltők nagy része (63,8 százalék) azonban csak magára számíthat, amely megnehezítheti az amúgy is izgalmakkal, változásokkal teli időszakot.
„Ti nem szeretnétek kisbabát? Mire vártok? Nehogy kicsússzatok az időből!” – hangzik el gyakran a kérdés, nem is sejtve, milyen sebeket téphetnek fel egy gyermektelen párnál.