Ikerkutatás eredt az intelligencia nyomába

Egymástól elszakított és két országban (Dél-Koreában és az Egyesült Államokban) külön-külön felnevelt egy- és kétpetéjű ikerpárok vizsgálatával jutottak erre a következtetésre. A testvérpárokról a vizsgálatuk során az is kiderült, hogy az eltérő neveltetés és kulturális környezet ellenére a személyiségük, a mentális egészségük, majd később a munkahelyi teljesítményük és elégedettségük, valamint az egészségük alig-alig különbözött. 

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy eredményeik alátámasztják a világ egyik leghíresebb ikervizsgálat-sorozata, a Minnesotai Ikerkutatás legfőbb eredményeit. A szóban forgó longitudinális kutatást 1979-ben kezdte egy amerikai pszichológus, a Minnesotai Egyetemen kutató Thomas J. Bouchard és tudóscsapata. Több mint száz, külön nevelt egypetéjű ikerpárt és hármasikreket vizsgáltak, és azt akarták pontosan meghatározni, hogy mi állhat az emberek szociális viselkedésének, képességbeli teljesítményének, személyiségének egyéni különbségei hátterében. A tanulmánysorozatból az első átfogó eredményeket a Science tudományos folyóiratban publikálták 1990-ben.

Magyarországon már az 1930-as években kezdődtek ikerkutatások, majd Czeizel Endre genetikus kezdeményezésére 1970. január 1-től vezették be az ikerszületések budapesti nyilvántartását. Pedig az ikerkutatásokat azóta is számos kritika érte, például mert olyan alapvetésekre támaszkodnak, amelyekről azóta bebizonyosodott, hogy nem teljesen igazak. 

Az egyik ilyen alapvetés, hogy az egypetéjű ikrek egymás klónjai, vagyis teljes egészében megegyezik a genetikai állományuk. Mára azonban már tudható, hogy ez nem igaz.

Alig négy éve zárolták annak az 1960-as és 1970-es években végzett ikerkutatásnak az anyagát, amelyet Peter Neubauer amerikai gyermekpszichiáter végzett New Yorkban. Bár a szóban forgó tudományos kísérletről dokumentumfilmek is készültek, annak tudományos eredményeit egy 2018-as döntés értelmében 2065-ig nem hozhatják nyilvánosságra.