Az iker maradványai az anyaméhben maradhatnak, vagy a szövet széteshet, és a sejteket a másik iker vagy a placenta felszívja. Az ikrek aránya az élve születések között csak 1,3 százalék, de egy tanulmány szerint a természetes terhességek 12 százaléka ikerterhességként indul, csak az ikertestvér minden nyolcadik terhességben eltűnik.
Az eltűnő ikrekkel kapcsolatos közelmúltbeli kutatások új módszert alkalmaznak, hogy ki lehessen deríteni, volt-e valakinek ikertestvére a méhen belül. A módszer pontossága 60-80 százalékos, írja a lap, közölve, annak kiderítésére, hogy a DNS-metiláció szerepet játszik-e az ikrek kialakulásában, a kutatócsapat 924, azonos ikrekből származó DNS-mintában elemezte a DNS-metiláció szintjét az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Hollandiában és Finnországban. Ezt a mintát egy 1033 fős, nem egypetéjű ikerből álló kontrollcsoporttal hasonlították össze. A kutatók az egypetéjű ikrek mintáiban a metiláció jellegzetes mintázatát találták, amelyet „molekuláris aláírásnak” vagy „epigenetikai aláírásnak” is neveznek.
Ennek a jellegzetes, stabil aláírásnak a felfedezése megmutatta, hogy az egypetéjű ikrek egész életükben megőrzik az epigenetikai aláírást, így kideríthető, hogy valaki eredetileg egypetéjű iker volt-e, akkor is, ha testvére soha nem született meg.