Hogyan élik meg a gyerekek a kórházi tartózkodást?

Azt, hogy a gyermek hogyan éli meg a kórházi tartózkodást, természetesen több dolog is befolyásolja. Az első mindjárt az, hogy tervezett beavatkozásról van-e szó, vagy egy esetleges baleset miatt hirtelen kerül be a kórházba. A gyerek alaptermészete szintén fontos tényező; a könnyen alkalmazkodó gyerek számára egyszerűbb a kórházi lét és az azzal járó kellemetlenségek elviselése, míg a rutinjaihoz jobban ragaszkodó, makacsabb természetű gyereket jobban megviseli az új helyzet. Van azonban néhány általános tényező, amelyekre a www.aboutkidshealth.ca szerint a különböző életkorok szerint érdemes odafigyelni.

1 éves kor alatt:

- Az egészen picik számára a biztonság a legfőbb dolog. Ők még nem tudják, hol vannak, számukra az a lényeg, hogy a biztonságot jelentő személyek – anya és apa – ott legyenek velük, és folyamatosan megéljék a bensőséges, meghitt szülő-gyerek kapcsolatot.

- A kicsit nagyobbak számára már gondot okozhat, hogy esetleg nem tudnak szabadon kúszni-mászni.

1 és 2 éves kor között:

- A már mozgékony, saját korlátaikat épp felfedező gyermekek általában nehezen viselik a bezártságot, helyhezkötöttséget.

- Nem értik, miért kell kórházban lenniük; általában zavarja őket a megszokott napi rutin hiánya.

- A szülőktől való távollétet igen rosszul élik meg.

- Az idegen helyzet és az idegen emberek jelenléte komoly félelmet okoz számukra.

2 és 6 éves kor között:

- Az otthontól való távollét, a napi rutin hiánya komoly stresszforrás lehet számukra.

- Testüket már ismerik, de ismereteik korlátozottak, ezért nem értik a helyzetet.

- Félnek a fájdalomtól és a különböző vizsgálatoktól.

- Legtöbbször azt hiszik, valami rosszat tettek, és büntetésből vannak kórházban.

6 és 12 éves kor között:

- A gyerekeket zavarja az otthon, az iskola és a barátok hiánya.

- Már értik, hogy miért vannak kórházban, de a helyzettel nem mindig tudnak megbékélni.

- Félnek a vizsgálatoktól, a fájdalomtól.

12 év felett:

- Az otthon és a barátok hiánya zavarja őket leginkább.

- Számukra az intim szférájuk nagyon fontos, így zavarja őket ennek hiánya.

- Testükhöz való viszonyuk indifferens, nem szívesen beszélnek panaszaikról, fájdalmaikról sem.

- Tisztában vannak betegségükkel és annak esetleges hosszú távú hatásaival, amely újabb súlyként nehezedhet rájuk.

Mit tehet a szülő?

A szülő – természetesen a gyerek életkorának megfelelően – sokat tehet azért, hogy a fenti szorongások, frusztrációk enyhüljenek vagy akár meg is szűnjenek.

- Lehetőség szerint próbálja meg felkészíteni a gyereket a kórházi tartózkodásra.

- Igyekezzen minél több időt tölteni a gyerekkel.

- Ne felejtse el, hogy ő mutat példát. Természetes, hogy feszült és aggódik, de ne ragassza át aggodalmát a gyermekére!

- Beszélgessen minél többet a gyermekkel! Az őszinte válaszokkal csökkenthető a bizonytalanság, és ezzel a gyermek félelme is.

- Vigye be a kicsi kedvenc tárgyait, játékait, mesekönyveit a kórházba, ezzel csökkenthető az otthon hiánya és kellemesebbé tehető a rideg kórházi környezet.

- A kórházi lét monotonitásának ellensúlyozására próbáljon bevonni más családtagokat is a gyerek felügyeletébe. Időnként vigye el hozzá a legjobb barátait látogatóba.

- Játékokkal, mesékkel, mondókákkal próbálja meg elterelni a helyzetről a gyermek figyelmét.

A K&H gyógyvarázs mesedoktorai mesemondással igyekeznek hozzájárulni a kórházban fekvő gyerekek lelki gyógyulásához. A mesedoktorok tolmácsolásában több mint 5000 mese hangzott el tavaly augusztus óta a kórházakban.

„A mesemondásért, a látogatásért mind a szülők, mind a gyerekek hálásak. Az előbbi örül, hogy néhány percre felállhat az ágy mellől, elmehet a büfébe, vagy egyszerűen csak magára maradhat gondolataival. Az utóbbi pedig élvezi a látogató jelenlétét, hagyja magát elvezetni a mesék világába, és jó esetben ő is megosztja a meseolvasóval saját kedvenc történeteit” – mondja Horváth Magyary Nóra. – Bízunk benne, hogy mesedoktoraink révén mi is hozzájárulhatunk a kórházban fekvő kis betegek félelmeinek csökkentéséhez, és, ha csak néhány percre is, de mosolyt csalhatunk az arcukra.”