Michael Braungart német vegyész, a Cradle to Cradle Design (Bölcsőtől bölcsőig) társalapítójának véleménye szerint a szövet összetevői között előfordulhatnak „mutagén anyagok, nehézfémek, veszélyes vegyi anyagok és színezékek, amelyeket gyakran a szabályozók is a veszélyes kategóriába sorolnak, kivéve, amikor a vásárlónak mutatják be és adják el ezeket a termékeket”.
Braungart „gázkibocsátási” kísérleteket végzett hétköznapi tárgyakon (szőnyegen, műanyag játékon, elektromos borotván), amely során a kibocsátott mérgező gázokat elemezte.
Eredményei szerint a legveszélyesebb tárgyak között ott van a műanyag tapéta és a linóleum, a lézernyomtató és a fénymásoló (a festékkazettából kiáramló port könnyen belélegezhetjük), ragasztók, festékek, valamint a háztartási gépek, mint például a tévékészülékek és a mosógépek.
A kísérlet tanulsága: „A beltéri levegő sokkal rosszabb minőségű, mint a londoni szabadtéri. Ha a négy fal között tartózkodunk, össze vagyunk zárva a vegyszerekkel.”
Ezt a nézetet egyre több tudományos bizonyíték támasztja alá. A US Environmental Protection Agency (EPA, Amerikai Környezetvédelmi Hivatal) először 1986-ban hívta fel a figyelmet a beltéri levegő rossz minőségére, míg az Egyesült Királyságban 1996-ban, a Building Research Establishment (Épületkutató Vállalat) publikálta meglepő felfedezéseit a témáról.
Ez azért is érdekes, mert miközben a szabadtéri levegő egyes szennyezőanyagainak koncentrációját európai szabvány korlátozza, a beltéri levegőről ugyanez nem mondható el.
Egy ökoépítész tanácsai
Időnk nagy részét épületekben töltjük: otthonunkban, irodában, iskolában vagy boltokban. Európai és amerikai tanulmányok igazolják, hogy életünknek átlagosan 90%-át a négy fal között éljük le.
Az vagy, amit belélegzel. A levegő alkotóelemei végül a testünkbe kerülnek, ezért a jó minőségű levegő létfontosságú kérdés.
A beltéri légszennyezés jelentős részének forrása az épületeken belül van. Ahogy Baungart tanulmányai is rámutattak, szinte mindenből, amit használunk, részecskék válnak le vagy különböző gázok jutnak a levegőbe. Ez fokozottan érvényes az új tárgyakra.
A mindennapi élet leggyakoribb használati tárgyai (szőnyeg, kárpit, gyárilag előállított fatermékek, elektromos berendezések, tisztítószerek) illékony szerves vegyületeket (VOC) bocsátanak ki, többek között formaldehidet. Ezek a vegyületek folyékony vagy szilárd anyagok, amelyek szobahőmérsékleten gáz-halmazállapotúvá válnak, vagy gázokat bocsátanak ki.
Az illékony szerves vegyületek sajnos a leggyakrabban előforduló anyagok a beltéri levegőben. Káros egészségügyi hatást válthatnak ki, például szem-, orr- vagy torokirritációt, fejfájást, koordinációs zavart, hányingert, valamint károsíthatják a májat, a vesét és a központi idegrendszert. A VOC vegyületek közül egyesek bizonyítottan, mások pedig feltételezetten rákkeltő hatásúak.
A beltéri levegő minőségének szakértője, Dr. Derrick Crump szerint a fent említett szerves vegyületek zárt térben mért koncentrációja általában tízszerese a kültéri mennyiségnek. Ráadásul ezek a gázok megrekednek a négy fal között. A légmentesen zárt és energiahatékony modern épületekben sokkal kisebb a huzat által előidézett légcsere. Ezen kívül az utcán előforduló szennyezőanyagok (például kipufogógázok) is beszivároghatnak az ablakon vagy a rosszul elhelyezett szellőzőn keresztül, és így szintén megrekedhetnek az épületekben.
Legrosszabb esetben a nagyfokú légszennyezettség következménye az ún. „beteg épület szindróma", amely tünetei a fejfájás, szédülés, dezorientáció, kimerültség, koncentrációs nehézségek, szem-, orr- és torokirritáció. Az újonnan épült vagy felújított épületekre jellemzőbb a fokozottabb gázkibocsátás, mint a régi házakra.
Forrás: TVE