A gyermekkori gerincproblémák kezelése

Sajnos a modern életmód nem segíti a gerinc egészséges gyermekkori fejlődését, hiszen a modern közlekedés, a digitális eszközök használata, a virtuális világ bűvölete, de még a járvány miatt bevezetett online oktatás is az ülő életmódot, a mozgáshiányt növeli. Ezek miatt jelentkeznek tömegesen a gyermek- és fiatalkori tartási rendellenességek, tartáshibák, melyeket megfelelő módszerekkel rendbe lehet hozni és így meg lehet előzni a felnőttkori következményeit: a porckopásos gerincbetegségeket. A tömeges tartáshibák nem jelentenek betegséget, azonban vannak gyermekkorban jelentkező gerincbetegségek is, melyeket időben jó felismerni és kezelésbe venni, hogy minél kevesebb következményük maradjon a felnőttkori gerincen. 

Tartáshibák: hogyan előzhetjük meg, illetve hogyan hozhatjuk helyre?  

Amikor a kisgyermekek, illetve a serdülők csontozata hirtelen növekedni kezd, relatív izomgyengeség alakulhat ki, mert a törzs- és a hátizmok teherbíró képessége csökken, a fejlődésük elmarad a csontokétól. Az ülő, mozgásszegény életmód mellett ez is hozzájárul ahhoz, hogy a testtartásért felelős izmok egy része gyengül, más része feszessé, zsugorodottá válik, vagyis felborul az a kényes izomegyensúly, mely a gerinc egészségéhez szükséges. Emiatt a gerinc görbületei eltérnek az élettani helyzettől, melyben a gerinc igénybevétele a legelőnyösebb lenne. Ez az izmok helytelen működéséből fakadó helyzet, a tartáshiba nem betegség, azonban ha így marad, akkor a felnőttkori porckopásos betegségek melegágya lesz. Ezért fontos, hogy az izmok megfelelő működésének helyreállításával rendbe hozzuk a gerinc működését, vagyis a biomechanikailag helyes testtartást kialakítsuk, automatizáljuk és fenntartsuk. 

Hogyan tehetjük ezt meg? Egyrészt a mindennapos testnevelés keretében minden gyermeknek részesülnie kell abban a speciális tartásjavító tornában, mely a gyengült izmokat erősíti, a zsugorodottakat nyújtja, így helyreállítja az izomegyensúlyt. Ha a speciális gyakorlatanyagot rendszeresen végzik, akkor a helyes testtartás nemcsak kialakul, hanem automatizálódhat is (hiszen a testtartásunk egy automatizmus), sőt további rendszeres alkalmazással fenn is maradhat. Azért kell mindezt ennyire rendszeresen, az iskolai évek alatt végig minden gyermekkel csinálni, mert a káros hatások is naponta érik őket. A testnevelésben végzendő hatékony tartásjavítás mellett minél többet kell a gyermekeknek mozogniuk, amihez a mindennapos testnevelés nagy segítséget jelent, de még ez sem elég: napi 60 perc mozgásra van szükség gyermekkorban, tehát az iskoláknak és a szülőknek is azon kell igyekezniük, hogy a testnevelés mellett még sokat mozogjanak a gyermekek mind hétköznapokon, mind a hétvégéken.

A járvány miatti online oktatás esetén minderre még nagyobb szükség van, hiszen a mozgásszegénység még nagyobb! 

Ha a csigolyák valóban betegek: a Scheuermann-kór

A Scheuermann-kór a csigolyák növekedési zavara, melynek a jellemző jelei a gerincről készült röntgen-képen láthatóak. Ez a betegség meglehetősen gyakori, azonban igen gyakran nem okoz panaszokat, így a nyomait csak felnőttkorban, utólag veszik észre, amikor a következményes porckopás miatt vizsgálják ill. kezelik a gerincet. Ha mégis tüneteket okoz, akkor az többnyire a gerinc élettani görbületeinek fokozódása vagy éppen csökkenése, melyhez néha háti vagy deréktáji fájdalom társulhat. Vannak olyan esetek, melyekben a fokozott gerincgörbületek egyre rosszabbodnak, ilyenkor különösen fontos, hogy a gyermek megfelelő kezelést kapjon: speciális gyógytornát az egészségügyben dolgozó gyógytornásztól, esetleg fűzőt, ha azt a kezelő ortopéd szakorvos javasolja (ritkán műtéti kezelésre is szükség lehet).

A Scheuermann-betegség a csigolyák növekedésének lezárultával megszűnik, azonban az addigra kialakult gerinc-állapot meghatározó lehet a felnőttkorra: az élettanitól eltérő görbületek a felnőttkori porckopásos betegségek melegágyát jelentik. A Scheuermann-beteg gyermeknek is minél többet kell mozognia, részesülnie kell a testnevelésben végzendő speciális tartásjavításban is, ezen kívül naponta végeznie kell a gyógytornász által megtanított saját, egyéni gyógytornáját is. Így tehet a legtöbbet azért, hogy a felnőttkori következményeket megelőzze.    

Skoliózis: oldalirányú gerincferdülés

Ha a gerinc hátulról nézve nincs a középvonalban, hanem egyes részein oldalirányban eltér, akkor gerincferdülésről, skoliózisról beszélünk. Ez része lehet a tartáshibának is (ilyenkor funkcionális skoliózisról beszélünk): az izmok helytelen használata miatt egyes izmok gyengültek, mások zsugorodtak, vagyis felborul az izomegyensúly, és ennek részeként a gerincen oldalirányban is enyhe eltérést láthatunk. 

Sajnos azonban az is előfordulhat, hogy a gyermeknek valódi, azaz strukturális skoliózisa van, vagyis a csigolyák csontos fejlődése asszimmetrikus. Ezt röntgen-vizsgálattal lehet megállapítani, melyre valódi gyanú esetén az ortopéd szakorvos irányítja a gyermeket. A valódi skoliózist minél előbb jó felismerni, hogy a kezelése is minél előbb megkezdődhessen: gyógytornásztól kell a gyermeknek megtanulnia a rá szabott egyéni gyógytornáját, azt otthon naponta kell végeznie, és emellett gyakran még fűző viselése is szükséges. A legsúlyosabb esetekben műtétre is szükség lehet. A kezelés megfelelő hatékonysága azért fontos, hogy a felnőttkori következményeket, a porckopásos gerincbetegséget minél jobban meg tudjuk előzni. Ezért a gyermeknek magának kell komolyan vennie a saját tennivalóit, mert helyette senki nem gyógytornázhat, és helyette senki nem hordhatja a fűzőt sem. Ugyanakkor a skoliózisos gyermeknek is sokat kell mozognia. 

A mozgás a gerincbajok megelőzésének legjobb eszköze

A minél több mozgás az első és legfontosabb tennivaló. Ezen belül fontos, hogy gyermekkorban mindenki hozzájusson, részesüljön a hatékony, azaz speciális tartásjavításban az iskolai (és lehetőleg óvodai) testnevelés részeként. 

A különböző sportok közül a gerinc számára azok a mozgásformák a legkedvezőbbek, amelyek szimmetrikusan terhelik a testet, például az úszás, a túrázás. Fontos figyelni arra, hogy az aszimmetrikus terheléssel járó sportok (pl. dobóatlétika, tenisz, súlyemelés, a kajak-kenu, a kerékpár) esetén szükség van a kompenzálásra, a féloldalas terhelés kiegyensúlyozására: erre az edzőknek kellene odafigyelniük, de ha nem tennék, gyógytornász tud segíteni a megfelelő gyakorlatok megtanításával (ezeket aztán naponta kell végezni).

Fontos az iskolai és otthoni, naponta több órán keresztül használt ülőbútor kiválasztása is. Az sem mindegy, milyen az iskolatáska: a gerinc számára a hátizsák kíméletesebb, mint az egyik kézben cipelt oldaltáska, míg a nagyobbak legalább váltott oldalon hordják a váll- ill. kézi táskájukat.

Forrás: ogk.hu