Görbe tükör

Szevasz Ferikém! Tartasz még edzéseket? Végre elhatároztam, hogy ledobok pár kilót! Elszántság a köbön. Megvan még az érettségi öltönyöm: az a motiváció. A régi nadrág dereka most feszül a csuklómon. Ica kérdezte, hogy lehetnék-e holnapra ötven kilóval kevesebb, mert kapott egy kuponos fotózást ajándékba. Szerintem csak akkor, ha lecsapja a vonat a lábam. Mindegy. Majd az állatkertben fotózkodunk az elefánt előtt, hogy kisebbnek tűnjek. Minden relatív, nem?!

Ferikém, ezt a felesleget nem a legyek hordták össze. Türelem kell. Meg hogy legalább addig ne majszoljak egy tábla csokit, amíg a majdani edzésemről beszélünk. Kell az energia, bár az átöltözést lehet, hogy nem kéne kihívásként megélnem.

Tudom, hogy mázsa alatt nem férfi az ember, csak karácsonyfadísz, de ideje kezdeni valamit a pocakkal. Nem tudom, mennyit nyomok, tavaly elrepedt a mérleg, amikor ráléptem.

Mindig mondogattam, hogy nagy kő alatt lapul a nagy kígyó, de ahogy a hasam elnézem, ez a kő már agyonnyomta a kígyót. Olyan vagyok, mint aki a teli övtáskára rávette az inget. Gondolj csak bele, milyen az inggombjaim egy napja. Állandó rettegés, hogy mikor lövöm ki őket.

Nem kell féltened egyelőre a jojó-effektustól, mert az azt jelenti, hogy feljön a súly, ami lement. Érted? Ami lement. Még messze van, Ferikém, hogy egy gramm lefelé menjen.

Óvatosan veselkedjünk neki az edzésnek, mert attól is gyöngyözik a homlokom, ha kicsomagolom alufóliából a szendvicset. Nem azért járok levágott szárú gumicsizmában, mert szerény vagyok, mint Zuckerberg, hanem mert nem tudok lehajolni, hogy bekössem a cipőm. A pedikűrös Genzler Marika szerint nem is gyártanak olyan cipőt, ami jó lenne a lábamra. Ki látott már olyan lépőt, ami szélesebb, mint hosszú. Amikor a körmeimet vágja, külön lavórban ázik a két medve-tappancsom. Persze valamit kell mozogni! Mondják, hogy a kutyát akkor is meg kell sétáltatni, ha nincs. Mostanában nem mászkálok sokat. Néha a parkolóból eldülöngélek a nemzeti dohányboltba cigiért, mert nincs drive-in, mint a mekiben. De úgy kiadósabban ‘90-ben gyalogoltam utoljára, amikor a taxis-sztrájk miatt nem jártak a trolik, és kellett a kenyér a töltöttkáposztához anyáméknál.

Tudom, érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy ne szalonnába göngyölve vegyem be a koleszterin gyógyszert. Már az sem túl egészséges, hogy a vérnyomás pirulát leöblítem kávéval.

Táplálkozással – lekopogom – nincs gond. Amióta vége a nyomorult refluxnak, mindent tudok enni. Persze gyümölcsöt nem láttam, mióta betiltották a kocsmában a nyerőgépeket, bár akkor sem jött ki gyakran a három cseresznye. Maximum pohárban. Nem az a baj, hogy néha eszem egy kis hurkát, hanem hogy utána egy veknivel kitunkolom a tepsi zsírt. Olyan a koleszterinszintem, hogy a laborban az ápolók fogadásokat kötnek, hogy mikor lesz infarktusom. A leggyakoribb tétek egy nap és két hét közöttiek.

Igyak sok folyadékot? Innék én, de akkor ugrik a jogsi. Csak este kortyintok egy rekesz sört, hogy büfögtessen, mert nem jó, ha beszorulnak a gázok. Nem szeretem az ízét, úgyhogy mindig eszem utána az ágyban egy zacskó csokiparányt elalvás előtt.

A vasakat vidd innét, nem akarok izomkolosszus lenni. Szerintem ráülök erre a biciklire, oszt nézem a tévét. Ha elbír. Én tekerjem? Azt hittem a pedál forgatja majd a lábam. 2020-ban kicsit többet vár az ember a technikától.

Olyan nincs, hogy befekszem, azt mozgat? Mittudom én?! Valami gép, de felőlem kurblizhatják is ezek az egyszálbél fiatalok, úgysincs dolguk, csak szelfizgetnek. Közben esetleg szolizhatnék is, a barnulás slankít. Semmi ilyesmi? Futkározni meg gyúrni otthon is tudnék, azért nem fordultam volna hozzád, Ferikém! Hát milyen edző vagy te? Nem tudsz lefogyasztani? Manapság minden kókler nyithat konditermet. Jól van, nincs harag. Este gyere át, abáltam szalonnát.