3 perc
Föld körüli nászutazás
Módosítva: 10/9/2024 3 perc CsaládNyárszerelemPárkapcsolatÜzenet a FöldnekÖsszes cikk
Szolárfőző a Himaláján, bambuszból készült vízkerekek a vietnami folyón, tíz főt cipelő biciklis riksa Indiában – kreatív és fenntartható ötletek a nagyvilágból. Zita és Árpi négy évvel ezelőtt indult rendhagyó nászútra, a 360°bringával most Dél-Amerikában tekernek. Budapest hívja Kolumbiát...
Merre jártok most, és mikor értek vissza Magyarországra?
Árpi: Kolumbiában vagyunk, innen indulunk délre: először Ecuadorba, majd Peruba, ahol kötelező látványosság a Machu Picchu és a Titicaca-tó. Utána irány Bolívia, ahol megnézünk egy sósivatagot, átvágunk az Andokon Paraguayba, majd Brazíliába. São Paulóból repülünk Párizsba július 14-én. Franciaországból Svájcon keresztül alpesi hágókon át szeptember 3-án érünk Sopronba, és a befutó szeptember 6-án lesz Budapesten.
Ugorjunk vissza a kezdetekhez! A legtöbben romantikus városnézős vagy tengerparton pihenős nászútról álmodoznak. Ti miért döntöttetek úgy, hogy inkább körbebringázzátok a földet?
Zita: Árpi sokat utazott korábban, több biciklis túrán részt vett, és bennem is volt világjárásra való hajlam. Amikor már kezdett komolyra fordulni a kapcsolatunk, és gyerekvállaláson gondolkoztunk, szerettem volna, ha utazunk előtte még egy nagyot. Leültünk megbeszélni, hogy hova menjünk. Legyen India és Délkelet-Ázsia! De akkor már menjünk el Ausztráliáig és Új-Zélandig. A világ túloldali pontjáról pedig hazafelé jöhetnénk Amerikán keresztül is. Így kezdődött. 2011. januártól szűk félév volt az aktív tervezés, előtte még csak titokban álmodoztunk.
Miért döntöttetek a biciklizés mellett?
Árpi: Nagyon jó utazási forma, mert közel vagy a természethez, érzed és értékeled a távolságot, mindennap megvan a sikerélmény, bármikor fényképezhetsz, bárhol megállhatsz, apró dolgokat veszel észre, amire más módon nem lenne lehetőséged. Az eddig megtett 34 000 km tisztán biciklizés volt, ezen kívül az óceánokon repülővel jutottunk át, a szárazföldön pedig buszoztunk és stoppoltunk is, ahol nem tudtunk tekerni.
Hogy képviselitek az utatokkal a fenntarthatóság ügyét?
Zita: Tudjuk, hogy nem lehet mindenkit egyik percről a másikra kirángatni az autóból, de szeretnénk rávenni az embereket, hogy próbáljanak többet bringázni, használják ritkábban az autót. Rendszeresen mondjuk, hogy amikor boltba indulnak, menjenek inkább biciklivel, ott ne vegyenek műanyag zacskót, ne kérjenek szívószálat az üdítőjükbe. Mesélünk nekik a műanyagról, hogy miért kell kevesebbet használni belőle, vagy miért ne dobják a szemetet és a műanyagokat folyóba. A téma végtelen és sok a tudatlanság.
Árpi: Ha egy indiai ember háromkerekű biciklis riksáját használja taxinak, akkor én nem a nyomort látom ebben, hogy szegény, miért nincs egy nagy kocsija, mint legtöbbünknek Nyugaton. Inkább tisztelem, hogy fosszilis üzemanyagok nélkül egy egyszerű biciklivel elviszi tíz embertársát egyik helyről a másikra. A Himaláján, a hegyek közt élőknél nagy probléma, hogy mivel főzzenek. Szamárháton felvinni a gázpalackot a hegyi ösvényeken elég drága, és ezt nem mindenki engedheti meg magának. Ezért kivágják a fákat, ami talajerózióhoz és később akár katasztrófákhoz vezethet. A problémát orvosolandó nyugati szervezetek telepítenek nekik szolárfőzőket: ez egy nagy parabolaantenna alakú tükör, amelynek a közepébe beteszi a háziasszony az edényt, a nap felé fordítja, majd egy óra múlva már forr is a tíz liter víz, és ehhez nem használt semmi mást, csak napenergiát, első kézből, fenntartható módon.
Láttunk tisztán bambuszból épített nagy kerekeket forogni egy vietnami folyó felett. A szerkezet vízszivattyú a rizsföldek öntözésére. Ilyenkor azért megcsillant a remény, hogy hiába van túlnépesedés és klímaváltozás, remélhetőleg szebb jövő elé nézünk. Otthon mi is hasznosítani szeretnénk a látottakat: saját magunk termeljük, illetve helyben vesszük majd az élelmiszert – kis odafigyeléssel is nagymértékben csökkenthetjük az ökolábnyomunkat, és egészségesebben élhetünk.
A zöld utazás mellett a család fontosságát is hangsúlyozzátok.
Zita: Fontosnak tartjuk a család eszményét, ezért ezt is szerettük volna kitűzni a zászlónkra. Ázsiában és Dél-Amerikában a család fontossága nem kérdés: teljesen természetes, hogy több generáció él együtt. A nagymama, nagypapa besegít, az újdonsült kismama nincs egyedül, a gyermek is természetesen fontos. Egy nagycsaládnál megvan az a védelmi háló, ami felfog, ha bajban vagy, mintát ad, nem egykeként nősz fel. Elvitathatatlan erő, ha a család együtt él, vagy közel laknak egymáshoz. Egyúttal persze nagyon sok kommunikációt, odafigyelést és kompromisszumot is igényel.
Mi a tervetek miután hazaértek? Hogy tudtok majd visszailleszkedni a hétköznapi életbe?
Árpi: Tegnap vettük meg a repülőjegyet. Otthonra millió tervünk van. Hívtak már előadásokra, szeretnénk könyveket is kiadni, ha hazaértünk. Valószínűleg visszamegyek IT-sként dolgozni, legalább részmunkaidőben, hogy legyen kenyérrevalónk is. Zita pedig, reméljük, a család jövőbeli, kisebb tagjaira fog vigyázni.
Zita: Rengeteg tapasztalatot szereztünk az út során. Szeretnénk gazdálkodni, növényeket termeszteni, gombákat nevelni a pincében, komposztvécét használni, sörkollektort építeni, méheket tartani... Ezek most még naivan hangzó, vad álmok csak, de a föld körüli kerékpártúra ötlete is az volt kezdetben. Az biztos, hogy nem fogunk unatkozni.
Zita és Árpi útja a „Honeymoon Around The World” Facebook-oldalon és a 360fokbringa.hu honlapon követhető.
Árpi: Kolumbiában vagyunk, innen indulunk délre: először Ecuadorba, majd Peruba, ahol kötelező látványosság a Machu Picchu és a Titicaca-tó. Utána irány Bolívia, ahol megnézünk egy sósivatagot, átvágunk az Andokon Paraguayba, majd Brazíliába. São Paulóból repülünk Párizsba július 14-én. Franciaországból Svájcon keresztül alpesi hágókon át szeptember 3-án érünk Sopronba, és a befutó szeptember 6-án lesz Budapesten.
Ugorjunk vissza a kezdetekhez! A legtöbben romantikus városnézős vagy tengerparton pihenős nászútról álmodoznak. Ti miért döntöttetek úgy, hogy inkább körbebringázzátok a földet?
Zita: Árpi sokat utazott korábban, több biciklis túrán részt vett, és bennem is volt világjárásra való hajlam. Amikor már kezdett komolyra fordulni a kapcsolatunk, és gyerekvállaláson gondolkoztunk, szerettem volna, ha utazunk előtte még egy nagyot. Leültünk megbeszélni, hogy hova menjünk. Legyen India és Délkelet-Ázsia! De akkor már menjünk el Ausztráliáig és Új-Zélandig. A világ túloldali pontjáról pedig hazafelé jöhetnénk Amerikán keresztül is. Így kezdődött. 2011. januártól szűk félév volt az aktív tervezés, előtte még csak titokban álmodoztunk.
Miért döntöttetek a biciklizés mellett?
Árpi: Nagyon jó utazási forma, mert közel vagy a természethez, érzed és értékeled a távolságot, mindennap megvan a sikerélmény, bármikor fényképezhetsz, bárhol megállhatsz, apró dolgokat veszel észre, amire más módon nem lenne lehetőséged. Az eddig megtett 34 000 km tisztán biciklizés volt, ezen kívül az óceánokon repülővel jutottunk át, a szárazföldön pedig buszoztunk és stoppoltunk is, ahol nem tudtunk tekerni.
Hogy képviselitek az utatokkal a fenntarthatóság ügyét?
Zita: Tudjuk, hogy nem lehet mindenkit egyik percről a másikra kirángatni az autóból, de szeretnénk rávenni az embereket, hogy próbáljanak többet bringázni, használják ritkábban az autót. Rendszeresen mondjuk, hogy amikor boltba indulnak, menjenek inkább biciklivel, ott ne vegyenek műanyag zacskót, ne kérjenek szívószálat az üdítőjükbe. Mesélünk nekik a műanyagról, hogy miért kell kevesebbet használni belőle, vagy miért ne dobják a szemetet és a műanyagokat folyóba. A téma végtelen és sok a tudatlanság.
Árpi: Ha egy indiai ember háromkerekű biciklis riksáját használja taxinak, akkor én nem a nyomort látom ebben, hogy szegény, miért nincs egy nagy kocsija, mint legtöbbünknek Nyugaton. Inkább tisztelem, hogy fosszilis üzemanyagok nélkül egy egyszerű biciklivel elviszi tíz embertársát egyik helyről a másikra. A Himaláján, a hegyek közt élőknél nagy probléma, hogy mivel főzzenek. Szamárháton felvinni a gázpalackot a hegyi ösvényeken elég drága, és ezt nem mindenki engedheti meg magának. Ezért kivágják a fákat, ami talajerózióhoz és később akár katasztrófákhoz vezethet. A problémát orvosolandó nyugati szervezetek telepítenek nekik szolárfőzőket: ez egy nagy parabolaantenna alakú tükör, amelynek a közepébe beteszi a háziasszony az edényt, a nap felé fordítja, majd egy óra múlva már forr is a tíz liter víz, és ehhez nem használt semmi mást, csak napenergiát, első kézből, fenntartható módon.
Láttunk tisztán bambuszból épített nagy kerekeket forogni egy vietnami folyó felett. A szerkezet vízszivattyú a rizsföldek öntözésére. Ilyenkor azért megcsillant a remény, hogy hiába van túlnépesedés és klímaváltozás, remélhetőleg szebb jövő elé nézünk. Otthon mi is hasznosítani szeretnénk a látottakat: saját magunk termeljük, illetve helyben vesszük majd az élelmiszert – kis odafigyeléssel is nagymértékben csökkenthetjük az ökolábnyomunkat, és egészségesebben élhetünk.
A zöld utazás mellett a család fontosságát is hangsúlyozzátok.
Zita: Fontosnak tartjuk a család eszményét, ezért ezt is szerettük volna kitűzni a zászlónkra. Ázsiában és Dél-Amerikában a család fontossága nem kérdés: teljesen természetes, hogy több generáció él együtt. A nagymama, nagypapa besegít, az újdonsült kismama nincs egyedül, a gyermek is természetesen fontos. Egy nagycsaládnál megvan az a védelmi háló, ami felfog, ha bajban vagy, mintát ad, nem egykeként nősz fel. Elvitathatatlan erő, ha a család együtt él, vagy közel laknak egymáshoz. Egyúttal persze nagyon sok kommunikációt, odafigyelést és kompromisszumot is igényel.
Mi a tervetek miután hazaértek? Hogy tudtok majd visszailleszkedni a hétköznapi életbe?
Árpi: Tegnap vettük meg a repülőjegyet. Otthonra millió tervünk van. Hívtak már előadásokra, szeretnénk könyveket is kiadni, ha hazaértünk. Valószínűleg visszamegyek IT-sként dolgozni, legalább részmunkaidőben, hogy legyen kenyérrevalónk is. Zita pedig, reméljük, a család jövőbeli, kisebb tagjaira fog vigyázni.
Zita: Rengeteg tapasztalatot szereztünk az út során. Szeretnénk gazdálkodni, növényeket termeszteni, gombákat nevelni a pincében, komposztvécét használni, sörkollektort építeni, méheket tartani... Ezek most még naivan hangzó, vad álmok csak, de a föld körüli kerékpártúra ötlete is az volt kezdetben. Az biztos, hogy nem fogunk unatkozni.
Zita és Árpi útja a „Honeymoon Around The World” Facebook-oldalon és a 360fokbringa.hu honlapon követhető.
Szolárfőző a Himaláján, bambuszból készült vízkerekek a vietnami folyón, tíz főt cipelő biciklis riksa Indiában – kreatív és fenntartható ötletek a nagyvilágból. Zita és Árpi négy évvel ezelőtt indult rendhagyó nászútra, a 360°bringával most Dél-Amerikában tekernek. Budapest hívja Kolumbiát...