A környezettudatosságnak látszólag ellentmond a városi életforma. Hogyan lehet mégis összeegyeztetni a kettőt?
A környezetvédelem nem csupán az ember természettel való viszonyáról, hanem a tágabb értelemben vett világgal való harmóniáról szól, amelynek része a többi ember is. Az ember-ember közötti valódi kapcsolat, illetve a tudatos életmód kialakítása pontosan annyira része egy fenntartható világ építésének, mint a vegyszermentes háztartásokra való törekvés, vagy a városi zöld területek kialakítása.
Mi azt szeretnénk elérni, hogy 2050-ig több ezer ember legalább 1 szokását megváltoztassa a környezet állapotának javításáért, vagy minimum egy dolgot adjon a helyi közösségének.
Például?
Ilyen lehet a zöldítés, azaz a zöld területek növelése, a tudatos fogyasztás, az ökológiai lábnyom csökkentése, de ide tartozik a közösség segítése, támogatása, a javak megosztása. Tisztában vagyunk vele, hogy a szokások megváltoztatásához, azaz az életmódváltáshoz komoly elhatározás kell, és belső motiváció, ez nem megy egyik pillanatról a másikra. De sokakat sajnos már csak egy kialakult betegség tud rávenni arra, hogy lemondjanak egészségtelen szokásaikról. A környezetvédelemmel is valahogy így van: amíg nem érezzük a bőrünkön a tüneteket, nem foglalkozunk velük. Pedig nem nehéz megérteni, hogy a szelektív hulladékgyűjtés, a kerékpározás, vagy például a helyi termékek fogyasztása hogyan járul hozzá a környezet állapotának javulásához.
Sokak számára ezek mégis bonyolult dolgoknak tűnnek…
Az általunk felvállalt életmód alapelve az önkéntes egyszerűség, ami nem más, mint a mai bonyolult világban, fogyasztói társadalomban megtalálni az egyszerűt, azt, hogy mi tesz bennünket elégedetté, boldoggá, egészségessé. Mi a Messzelátóban nem teszünk mást, mint megélt tapasztalatainkból összegyűjtjük az örömteli városi életmód elemeit, amelyeket workshopjainkon, és majd a jövőben egy átfogó képzéssorozatba foglalva is megtanítunk az egyesület látogatóinak, önkénteseinek, tagjainak.
Mi az örömteli városi életmód titka?
Mondok egy példát: egy újrahasznosító workshopon nem csupán kézműveskedünk, hanem jól érezzük magunkat, és rengeteg tudást tudunk megosztani egymással a fenntarthatóságról, fogyasztói döntésekről, személyes felelősségről. A workshopon előállított tárgyak, mint például a használt papírból készített jegyzetfüzet vagy kávékapszulából készült ékszerek teret adnak a kreativitásnak és a kézimunkának, amelyek általában hiányoznak a városi irodákban ülő emberek életéből. Akárcsak az a szellemi közeg, ahol hozzánk hasonló gondolkodású emberekkel megbeszélhetjük, hogy miben hiszünk, hogyan élünk. Nem könnyű olyan közeget találni, ahol elfogadnak, meghallgatnak.
A Messzelátó egy olyan laza szövetű közösségi teret, felületet hozott létre, ahová jó bejönni, jó adni és kapni. Sokan nem zöldként érkeznek hozzánk, de épp egy jó hangulatú ruha csere-bere indítja el őket, hogy elgondolkodjanak életmódbeli szokásaikon.
Az általunk képviselt életmódváltás egy apró lépéssel kezdődik, és személyes választásainkról szól, nincs kötelező jellege. Ha mindenki csupán egy olyan dolgot választ, amely jó a környezetének, és önmagának, akkor már pár milliméterrel odébb zökken a világ kisiklott kereke.
A szervezet segítségével évente 80 fiatal vállal önkéntes munkát Európa különböző civil szervezeteinél, és ti is több tucat önkéntessel dolgoztok a hétköznapokban. Milyen az önkéntes munka megítélése itthon és külföldön?
Kultúrafüggő, hogy hogyan értelmezik, milyen társadalmi szerepet kap az önkéntesség. Németországban az önkéntesség átélése a felnőtté válás, illetve a társadalomba való bekapcsolódás része, míg Törökországban például egy furcsa nyugati képződményként tekintenek rá. Magyarország igyekszik becsatlakozni az EU-s rendszerbe, amely ösztönzi a fiatalokat, hogy társadalmi tudatosságot, alázatot és iskolán kívüli tudást szerezzenek önkéntes munkán keresztül. A hétköznapi gondolkodásmód azonban még mindig inkább „ingyen munka”-ként kezeli. Az Európai Önkéntes Szolgálat, amelyben mi is részt veszünk, jó lehetőség arra, hogy a magyar fiatalok hónapokra csatlakozhatnak egy társadalmi üggyel foglalkozó szervezethez, ahol egyrészt egy nemzetközi szemléletmódra tesznek szert, és önálló életvezetést, alkalmazkodást tanulnak, másrészt érzékenyebbek, felelősségteljesebbek lesznek a körülöttük lévő világra.
Az önkéntesség fogalmának átalakításához azonban a magyar civil szervezetek önkéntes rendszereinek is fel kell nőni, hogy például az alaptantervbe bekerült kötelező önkéntes munka, amelyet a középiskolás fiatalok végeznek, valóban szolgálja a társadalmi érzékenyítés célját, tehát lássák a fiatalok, hogy egy leves kiosztása vagy egy fa elültetése miért és hogyan van hatással rájuk és társadalmi szempontból egyaránt.