Tököt Magyarországon leginkább a betakarítás után faragtak, az ország egyes részein kifejezetten mindenszentek és halottak napja környékén, más részeken (Dunántúlon leginkább) pedig decemberben, Luca napján. Kivájták a tököt, majd szemeket, orrot és vigyorgó szájat faragtak rá. Feltették a töklámpást a kerítésre, a házak ablakai elé, farakások tetejére. Az ijesztő hatás kedvéért sötétedéskor gyertyát gyújtottak benne, azzal rémisztgették a kisebbeket, a lányokat.
Az egyszerű töklámpás hagyománya az ókorig nyúlik vissza, még egy máig fennmaradt, régi mondásunk is őrzi: „Fénylik, mint a Salamon töke”. A történet Salamon, Árpádházi-királyunk idejébe nyúlik vissza, akit unokatestvéreivel folytatott trónharca után a visegrádi toronyba zárattak, az ajtókat befalaztatták és az őröknek parancsba adták, hogy éjszaka is tartsák szemmel a rabot, így töklámpásokkal világítottak ki a tornyot. A különleges „fáklyák” azonban nemcsak a vár foglyát világították meg, hanem a Dunán közlekedő hajósoknak is támpontul szolgáltak, hiszen már messziről fénylettek Salamon tökei.