Evészavarok megoldókulcsa: a család

Az étkezés fizikális folyamat: testünk építéséhez van szükségünk rá. Ugyanakkor igencsak lelki jellegűvé is vált, épp ezért, ha pszichés téren „nem vagyunk rendben”, az könnyen kihataz étkezésünkre is.

Bulimia, anorexia, ortorexia… sokaknál a túlterheltség, a szeretethiány vagy épp a megfelelési kényszer különféle evészavarokban fejeződik ki. Nem csak nők, és nem csak fiatalok érintettek e jelenségekben. Kortól, nemtől, testalkattól függetlenül bárki áldozatukká válhat, és a probléma gyakran hosszú évekig rejtve marad. Átlagosan több, akár öt év is eltelik, mire valaki a megfelelő kezelésben részesül.

Régi és újabb kórképek

Az étkezési zavaroknak két alapvető típusa ismert: az anorexia és bulimia nervosa. Ám ezeken kívül is sokféle módon lehet problémás az evés. Az utóbbi évtizedekben gyakran írnak le új tünetegyütteseket, ilyen például az ortorexia, vagyis egészségesétel-függőség, amikor valaki órákat vásárol, és szinte spirituális szintre emeli az ételek elkészítését, már-már kényszeres módon.

Viszonylag új jelenség a falászavar is. Az ebben szenvedő időnként súlyosan túleszi magát, majd visszatér a normál evéshez. A következmény persze az elhízás. A segítséget kereső túlsúlyosak harminc százaléka mostanában ebben szenved, negyven százalékuk férfi.

Az izomdiszmorfia (testedzésfüggőség) is őket érinti inkább, de minden evészavarról elmondható, hogy a férfiak száma növekszik: már az összes eset negyedét teszik ki. Ettől függetlenül a többséget még mindig a tinédzser lányok és a fiatal nők adják; a teljes népességben mintegy három százalékuk mondható  érintettnek.

Sokszor a szülők fáziskésésben vannak, nem veszik észre, hogy már felnőtt a gyermek – magyarázta a közelmúltban Dr. Purebl György pszichiáter, pszichoterapeuta, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója egy, a témával foglalkozó eseményen, amit a BioTechUSA-cégcsoport társadalmi felelősségvállalási programja keretében támogatott az edukálás és a társadalmi párbeszéd érdekében.

Még mindig összemosódnak az énhatárok, amire pedig a kamaszok érzékenyen reagálnak. Számukra egyszer csak kezd fontossá válni az önállóság, ám ha ezt nem tudják máshogy kifejezni, a testükkel fogják jelezni, például hogy elkezdenek lefogyni.

Vagyis a társadalmi testideál csak az alap, erre rakódik rá valamilyen családi probléma. Gyakori, hogy a gyermek szeretne elérni valamit a szülőnél tudat alatt, például azt, hogy legyen erélyesebb, lehessen rá számítani.

Ezért durva provokációkra, például koplalásra is képes. Ennek a generációnak nincs könnyű dolga, hiszen a közösségi oldalakon azt az üzenetet kapják, hogy szépnek, gazdagnak és sikeresnek kell lenni, méghozzá gyorsan.

A professzor szerint ide vezethető vissza az úgynevezett posztadoleszcencia jelensége is, vagyis az, amikor a mai harmincasok sokszor tizenévesként viselkednek. – Negyven százalékuk még a szüleivel él; pár évtized alatt megduplázódott ez a csoport.

Egy markáns Z generációs jelenségről beszélhetünk – teszi hozzá Dr. Purebl György. A probléma csak a családdal együtt értelmezhető A témában számos önsegítő program és könyv megjelent már, ám ezek mindegyike egyéni kezelési módokat kínál.

Márpedig ez nem olyan egyszerű, hogy megveszek egy könyvet, és meggyógyulok – fogalmazott a szakmai programon Dr. Babusa Bernadett klinikai szakpszichológus, az SE Magatartástudományi Intézet adjunktusa.

Az evés egy „családi ügy”. Az étel tele van sokféle érzelmi jelentéssel, ki tudfejezni szeretetet vagy épp elutasítást. Az  együtt evés pedig a családi szövetséget szimbolizálja, sajnos ez az utóbbi időkben nagyon háttérbe szorult.

A szakemberek ezért úgy vélik, hogy tizenévesek (vagy a még szüleikkel élő fiatal felnőttek) esetében a családterápia nem az egyik módszer, hanem a legfontosabb.

Sok esetben gyerekeket kezelnek egyéni terápiával kitűnő pszichológusok akár másfél éven át, a beteg jól érzi magát, jókat beszélgetnek, csak épp semmi nem változik. Sőt, mintha ez fenntartaná a zavart. Ha azonban a család is beszáll a megoldásba, drámai változások történhetnek – erősítette meg Dr. Túry Ferenc pszichiáter, pszichológus, pszichoterapeuta, aki már egyik korai eseténél is tapasztalta a pozitív hatást.

Tizenhat éves volt a páciensem, és mindössze harminckét kiló. Próbáltam mindent, pszichoterápiát, viselkedésterápiát, hipnózist, de semmi nem használt. A lány folyamatosan fogyott, és én meg voltam rémülve, hogy meg fog halni. A család kezdett szétesni, az apa eljárt otthonról, az anya nem törődött a dolgokkal.

A kislánynak egyetlen kérése volt, azt szerette volna, ha apja munka után mindennap hazamenne hozzájuk. Egy hónap múlva eljöttek, és én nem ismertem meg a lányt. Nyolc kilót hízott.

Akkor jöttem rá, hogy ha valami ekkora változást képes előidézni, ott sikerült lényeges ponton beavatkoznunk. Ez pedig a családi működés.

A pszichiáter szerint idősebb korban már összetettebb a jelenség, mert a szexualitás, a párkapcsolati problémák vagy a gyász is járhat ilyen következménnyel. De az is beszédes, hogy az érintettek 25-30%-a elszenvedett szexuális abúzust, miközben az össztársadalomban ez az arány 9%.

Egy digitális platform a gyógyulásért

A család potenciáljának kiaknázására valósít meg a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Pszichoszomatikus Szakrendelője egy új típusú, innovatív módszert, a felépülést támogató, Jól(l)eszünk elnevezésű digitális eszközt.

Ez a rendszerszemléletű program azoknak a családoknak szól, ahol van egy evészavarban érintett gyermek vagy fiatal felnőttkorú, aki még a családdal együtt él. Egy vezetett önsegítés, amiben a családtagok önállóan haladhatnak, de áll mögöttük egy pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus, akivel bármikor konzultálhatnak – mondja Dr. Babusa Bernadett klinikai szakpszichológus, az SE Magatartástudományi Intézetének adjunktusa.

Egy első interjúval és diagnózisalkotással lehet bekerülni a programba. Az online platformon tíz témakör köré szerveződik a program, szó esik mindarról, ami fontos lehet a probléma kialakulásában, fennmaradásában és a javulásban. A modulok a hasznos ismeretanyagokon, családi példákon, eseteken, a családra vonatkozó szabályokon és javaslatokon, valamint feladatlapokon keresztül interaktív módon működnek.

A cél olyan tudással és készségekkel felvértezni a családot és a pácienst, amelyek hatékonyan támogatják a felépülés folyamatát. Nem lehet kizárólag a tünetekkel foglalkozni, mindig kell az okokkal is, de itt a tünetek okozzák a legnagyobb feszültséget a családban, ezért a program ezzel kezdődik – mondja Dr. Babusa Bernadett.  

De szóba kerül a felelősség kiépítése, a stresszcsükkentés, a szülői kontroll, a túlvédés, a családi örökségek, a perfekcionizmus is. Az érintettek ugyanis sokszor perfekcionisták, vagyis tökéletességre törekszenek, jól tanulnak. Az egészség fontosabb, mint az iskola, a tanulást be lehet pótolni, de egy krónikussá váló evészavarral az illető rontja a saját gyógyulásának esélyét – hangsúlyozza a szakember.

Üres ígéretek helyett vállalások

Lényeges, hogy a résztvevők egyfajta szerződést hozzanak létre, vagyis vállaljanak felelősséget a döntéseikért – folytatja dr. Túry Ferenc.  Az ígéret nemigazán jó garancia ilyenkor, a vállalásoknak van értelmük mindenki részéről. Mi úgy szoktunk fogalmazni, hogy szövetséget kötünk a beteg egészséges részével.

Sokszor azért van nehéz dolgunk, mert ezen kórképek esetében gyakran hiányzik a betegségtudat. Ám a család még olyankor is képes támogatást adni, ha maga az érintett még csak el sem jön a terápiára – ilyen esetem is volt.

Az mindenesetre boldogító, ha valakit véglegesen gyógyultnak – vagy inkább tünetmentesnek – tekinthetünk. Van olyan egykori betegem, akitől minden évben kapok karácsonyi üdvözlőlapot. Más pedig az esküvőjén küldött sms-t, hogy köszöni a kezelést…

És hogy mi a cél? Semmiképp nem centik vagy kilók, hiszen mint mondják, nincs ideális testkép, mindenkinek az a megfelelő fizikum, amiben jól érzi magát. Azt pedig a tudatos táplálkozás és a sport segít hosszú távon is megtartani.

Borítókép: Envato Elements