A montreali McGill Egyetem kutatócsoportja által tanulmányozott, mintegy 64 millió kilométernyi folyó és patak 51-60 százaléka időszakosan megáll vagy kiszárad.
A Nature friss számában közzétett tanulmány az első, amely empirikus alapokon mérte fel a nem álladó folyók és patakok eloszlását a Földön. Eredményeik alapján elkészült az első térkép, mely az időszakos folyókat és patakokat mutatja meg. A tudósok szerint a térkép kulcsfontosságú alapinformációkkal szolgál a folyók vízhozamának szakaszosságáról, ezekre az adatokra pedig szükség van ahhoz, hogy a jövőbeli változásokat megértsük, és a globális víz- és biokémiai körforgásban játszott szerepüket meghatározzuk. Értékelni kell jelentőségüket a fajok sokszínűségének fenntartásában is.
„Ezek a folyók víz- és táplálékforrást jelentenek sok embernek, a vízminőség fenntartásában is szerepet játszanak. Gyakran azonban rosszul bánnak velük, vagy egyszerűen csak kihagyják őket a vízvédelmi intézkedésekből” – magyarázta Mathis Messager, a tanulmány vezető szerzője, a McGill Egyetem PhD-hallgatója.
Megállapították, hogy a klíma- és a földhasználat változása miatt a Föld folyóhálózatának egyre nagyobb hányada szezonálisan várhatóan kiszárad vagy megáll. Sok korábbi állandó folyó, köztük a legendás Nílus, az Indus vagy a Colorado az elmúlt 50 évben egyes szakaszain már időszakossá vált ” – közölte Bernhard Lehner, az egyetem geográfiaprofesszora. A Föld lakosainak több mint fele olyan helyen él, amelyek legközelebbi folyója időszakos.