Miért érdekesebb a mese, ha apa olvassa fel?

Az ismétlés nem unalmas

A hangos olvasás jótékonyan hat a gyerek szociális-érzelmi, kognitív és kreatív fejlődésére, valamint az iskolai teljesítményére. Azok a kisgyermekek, akiknek naponta legalább tizenöt percet olvasnak fel, később jobb iskolai eredményeket produkálnak az anyanyelvi és számtani feladatoknál. Szociális-érzelmi, kreatív és fizikai fejlődésük messze kiugró a többiekhez viszonyítva. A jótékony hatás még erőteljesebb, ha a történetet többször hallja a gyermek, ha az adott történet illusztrációkkal egészül ki, illetve, ha az, aki felolvas, időről-időre kérdéseket tesz fel a gyermeknek a szöveggel kapcsolatban.

Miért kell a mesébe a gonosz?

A negatív érzelmek történetbe ágyazása támogatja a gyerekek társas-érzelmi és társas-morális fejlődését. Ismerünk gyerekeket, akik nem fogadják el a kitalált esti mesét, ha abban nincs gonosz szereplő. Ha a soros történetből kihagyjuk a banyát, a ravasz varázslót vagy a gonosz törpét, akkor a mesének nem lehet vége. Utólag is ki kell egészíteni a történetet, de nem akármilyen rosszasággal. A bamba óriás, aki csak az erejére támaszkodik, nem igazi ellenfél. Nagyon gonosznak kell ahhoz lennie a negatív hősnek, hogy érdemes legyen legyőzni őt. Ezt a befogadói igényt, attitűdöt már Arisztotelész is bemutatta Poétikájában, igaz, a tragédia műfaja kapcsán.

Van ennek a befogadói viselkedésnek pszichológiai alapja is, amit a Pécsi Tudományegyetem Fejlődés- és Klinikai Pszichológia Tanszéke vizsgált. Az eredmények összefüggenek a kérdéssel, hogy miért szeretjük a történeteket, és miért igazi családi műfaj a mese.

A kutatók arra jutottak, hogy a gyerekek számára a negatív érzelmeknek nehezebb értelmet adni, nagyobb szükségük van ebben a folyamatban egy támogató felnőtt közreműködésére. A kétezres évek kutatásai azt is bizonyították, hogy a negatív érzelmek kibontása, jelentésteli történetbe szervezése támogatja leginkább a gyerekek társas-érzelmi és társas-morális fejlődését. Az érzelmi megküzdési folyamatok sokkal lazább kapcsolatban állnak a pozitív érzelmek megvitatásával, vagyis a végig vidám történetekkel. Utóbbiak inkább csak az önéletrajzi emlékek felidézését segítik.

A jelenség oka az, hogy a pozitív emlékeknél a felidézés inkább a résztvevőkre, tárgyak és események leírására vonatkozik, míg a negatív eseményeknél a beszélők többet utalnak az eseményekkel kapcsolatos érzéseikre, vélekedéseikre.