Elszabadult kórokozók

Köztünk élnek azóta is: a földben, lakásunk felületein, a környezetünk számtalan elrejtett kis zugában. Csendben lapítanak és várnak, hogy egyszer vagy párszor megfeledkezzünk azokról az alapvető higiéniai szabályokról, amiket még óvodás korunkban neveltek belénk a szüleink, vagy éppen a dadus néni az oviban.



Az oly divatossá vált összeesküvés-elméletek egyike súlyos közegészségügyi következményekkel járt: ez nem volt más, mint a védőoltások elleni kampány.
A pár évvel ezelőtt kezdődött és a médiahisztéria közvetítésével hihetetlen méretet öltött kvázi polgári engedetlenség következtében világszerte szülők százezrei, sőt milliói nem oltatták be gyermekeiket olyan rettegett betegségek ellen, mint a kanyaró, a diftéria és a szamárköhögés. Az eredmény pedig több ezer beteg gyermek, és a betegségek szövődményeiben – pl. agyhártya- és agyvelőgyulladás, szívizomgyulladás, izombénulás következtében – meghalt kiskorú áldozat lett. Mint utóbb kiderült, a védőoltások elleni kampány egy kvázi hazugságra épült, azonban az azóta is tartó lobbi és ellenlobbi máig megosztja a szülőket.

Cikkünkben azokra a féken tartott kórokozókra, illetve ma is aktív és jelentősen virulens társaikra szeretnénk felhívni a figyelmet, „akik” napjainkig itt vannak velünk, és halálos csendben várják, hogy áldozatokat szedjenek. Ezalól talán csak első „vendégünk” a kivétel, „akit” a WHO hivatalosan is elpusztítottnak nyilvánított.

Pestis

Járvány kitörése: 1664-1666, London, Anglia
Kórokozó: Yersinia-pestis-baktérium
Körülbelül 100 000 halálos áldozatot szedett.

Az egyik utolsó nagy nyugat-európai pestisjárvány 1664 karácsonyán ütötte fel a fejét Londonban. A téli időszakban a megbetegedések száma ugyan nem volt jelentős, de tavasszal a járvány gyorsan terjedt, és június 29-én a királyi udvar elhagyni kényszerült a fővárost. Azokat a házakat, amelyekben pestises beteget találtak, negyven napra vesztegzár alá vették. A megbetegedések száma szeptember végén hirtelen csökkent, és a járvány lassan megszűnt. 1666 februárjában az udvar is visszatért. A pestisben elpusztult londoniak száma körülbelül 100 000-re tehető. A már majdnem két éve tomboló pestisjárvány megfékezésében fontos szerepe volt az 1666-os a tűzvésznek is.

 

Kolera

Járvány kitörése: 1991-1998, Peru, Kolumbia, Ecuador
Kórokozó: Vibrio cholerae-baktérium
981 804 megbetegedésből 8622 volt halálos kimenetelű.

A kolera a tengerparti területekről gyorsan átterjedt a szárazföld belsejébe, még az adott évben 322 582 embert betegítve meg. A következő évben már Kolumbiában és Ecuadorban is felütötte fejét: az összesen 981 804 megbetegedésből 8622 kimenetele volt halálos. A járvány kitörésének és terjedésének okai nem teljesen tisztázottak. A valószínűsített tényezők a következők:

- A rossz higiénés viszonyok, főleg a fertőzött ivóvíz

- A táplálkozási szokások (mosatlan gyümölcsök és zöldségek, nyers tengeri hal fogyasztása)

- A zooplanktonban továbbélő kolerabaktériumok

- Az ismétlődő árvizek

- A nullás vércsoportúak nagy aránya (75%)

- A Greenpeace és más zöld szervezetek beavatkozása, aminek hatására a hatóságok nem voltak hajlandóak elvégeztetni az ivóvíz klórmeszes fertőtlenítését

 

Sárgaláz

Járvány kitörése: a sárgaláz folyamatosan jelen van a fejlődő, trópusi és szubtrópusi országokban. Az érintett területekre csak és kizárólag védőoltási igazolással lehet belépni!!!
Kórokozó: a Flaviviridae családba tartozó, szúnyogok által terjesztett vírus; emberről emberre nem terjed
A diagnosztizált betegek halálozási aránya 10, illetve súlyos lefolyásnál akár 40-80 százalék.

Európában utoljára 1541-1549 között volt sárgalázjárvány. Napjainkban a trópusi és szubtrópusi területeken szed még áldozatokat a betegség, elsősorban Afrika középső részén és Dél-Amerika északi országaiban.

Két formája ismert: a dzsungel- és a városi sárgaláz.

 

Kanyaró (morbilli)

Járvány kitörése: a 2000-es évek eleje óta folyamatosan emelkedik a kanyarós betegek száma Dél-Walesben, Nagy-Brittanniában
Kórokozó: morbillivírus
A kiállt kanyarófertőzés szövődményei, pl. az agyhártya- és agyvelőgyulladás az esetek 80%-ban halálos kimenetelűek.

Andrew Wakefield 1998-ban írt tanulmánya a morbilli elleni vakcina és az autizmus kapcsolatáról olyannyira megrémítette a közvéleményt, hogy több mint egymillió szülő tagadta meg gyermeke kanyaró elleni beoltását. Ennek eredményeképpen évről évre egyre magasabb a kanyaróban megbetegedő gyermekek száma Wales tartományban. A közegészségügyi szolgálat a járvány szélesebb körben való elterjedésének megakadályozására huszonnégyórás ügyeletet tart az oltóközpontokban.

 

Spanyolnátha (influenza)

Járvány kitörése: 1918, eredete máig vita tárgya
Kórokozó: A-típusú influenzavírus, amely a járvány ideje alatt többször is mutálódott
A Föld teljes lakosságának mintegy 20–40 százalékát megbetegítette, 20-100 millióra becsülhető a halálos áldozatok száma.

A kutatók a mai napig vitatkoznak arról, hogy a több tízmillió halálos áldozatot követelő vírus hol ütötte fel a fejét először. Egyesek Kelet-Ázsiából eredeztetik, mások Ausztriát tartják a betegség kiindulási pontjának, az első dokumentált eset pedig az amerikai Kansasban történt. 

Ennek fényében a kór elnevezése kicsit félrevezető, de erre is van magyarázat: Spanyolország első világháborúbeli szerepével – egészen pontosan semlegességével – áll kapcsolatban. Míg ugyanis a spanyol lapok nyíltan írhattak a gyorsan terjedő vírusról, a háborúban álló felek eltitkolták a nyilvánosság, de főképp ellenfeleik elől az influenza által okozott veszteségeket.

Az információhiány leginkább a kór terjedésének kedvezett. A betegség 1918 augusztusában kezdődő második hulláma a világtörténelem legpusztítóbb járványának bizonyult: a halálos áldozatok számát 20 és 100 millió fő közöttire teszik.

Rota

Járvány kitörése: 1970-es azonosítása óta időszakosan visszatérő
Kórokozó: rotavírus
A fejlődő országokban évente 1 millió csecsemő hal meg a betegség következtében.

Ötéves koráig gyakorlatilag mindenki átesik rajta legalább egyszer, ergo kivédhetetlen. Az első fertőzés nem okoz életreszóló védettséget, azonban a kórokozó jelenléte antitest-termelődést vált ki a szervezetben, így a következő találkozás a vírussal sokkal enyhébb lefolyású betegséget idéz elő.
A rotavírus nem csupán az általa kiváltott heveny gasztroenteritisz miatt veszélyes, hanem az annak következtében kialakuló vészes kiszáradás miatt is, ami viszont akár halálos kimenetelű is lehet, főleg a csecsemőknél, és az idős, elesett, beteg emberek esetében. Megelőzésében, terjedésében nagyon fontos az időben beadott rota elleni védőoltás.

Lépfene (anthrax)

Járvány kitörése: a bacilus spórái nyugvó állapotban életképesek maradnak akár évtizedekig is, ezért potenciális veszélyforrásnak számít minden olyan munkaterület, mely közvetlen érintkezésben van nyers hússal, állati szövettel és/vagy földdel.
Kórokozó: Bacillus anthracis
Biológiai fegyverként 2001-ben öt áldozatot követelt egy terrorista akcióban. 

A kórokozó egy talajlakó baktérium, amely világszerte előfordul. A megbetegedések jóval gyakoribbak a fejlődő országokban.

Mintegy száz ismert törzséből a legismertebb a virulens Ames-törzs, amelyet az öt halálos áldozatot követelő 2001-es amerikai lépfenetámadásoknál használtak.
1935-ben izolálták egy fertőzött marhából a Vollum-törzset Oxfordshire-ben, Angliában.
William A. Boyles, az amerikai hadsereg járványügyi kutatóintézetének (USAMRIID) kutatója 1951-ben halt meg Vollum-1B okozta lépfenefertőzésben.
Vakcina-alapanyag a gyengített Sterne-törzs, amelyet Max Sterne dél-afrikai kutatóról neveztek el.
A légúti anthrax halálozási aránya 97% (nem véletlenül használják ezt a formát a biológiai fegyverek előállításához).
Az emésztőrendszeri anthrax halálozási aránya 20-60%. 
A bőrfertőzött betegek kezeléssel gyógyíthatók, ám kezelés nélkül vérmérgezésben halnak meg.

Váltóláz (malária)

Járvány kitörése: folyamatosan előfordul 
Kórokozó: egy, a Plasmodium-családba tartozó parazita 
Évente kb. 350-500 millió megbetegedés történik, ezek közül a halálos kimenetelűek száma egymillió feletti; csupán Afrikában 25% az éves mortalitás az 5 éves kor alatti gyermekpopulációban.

A malária (régies nevén: váltóláz) az Anopheles-szúnyog nőstényei által terjesztett kórokozók által kiváltott betegség. A világon népbetegségnek számít, főleg trópusi vidékeken fordul elő.

A nagy halálozási arány fő okai: az egyre nagyobb fokú gyógyszer-rezisztencia, illetve a szúnyogok ellenálló képességének növekedése az inszekticidekkel szemben.

Érdekesség, hogy a sarlósejtes anémiában szenvedők rezisztensek a maláriára, mert a kórokozó nem képes a vörösvértesteket megfertőzni. Ily módon ez az egyébként súlyosnak mondható betegség a maláriával fertőzött területeken növeli a túlélés esélyét, így evolúciós előnyt jelentett, ami gyakoriságának jelentős emelkedését eredményezte a feketék körében.

 

Torokgyík (diftéria)

Járvány kitörése: 1994, Oroszország
Kórokozó: Corynebacterium diphteriae
48 ezer megbetegedés

A tizenkilencedik század rettegett gyermekbetegsége napjainkra a védőoltásnak köszönhetően szinte már alig okoz gondot, ám a fejlődő országokban máig szedi áldozatait, illetve a védőoltás-ellenes kampányok miatt – a kanyaróhoz hasonlóan – a fejlett országokban is egyre gyakrabban előfordul.

A kórokozó terjedésének belobbanásához elég, ha egy adott országban átmenetileg szünetel vagy szervezetlenné válik a közegészségügyi szolgáltatás. Erre legutóbb Oroszországban volt példa 1994-ben, amikor is 48 ezer megbetegedést regisztráltak.

Szintén a kanyaróhoz való hasonlatosságát mutatják a súlyos szövődmények, melyek diftéria esetében szívizomgyulladás, ideggyulladás, ritkább esetben szívbelhártya-gyulladás, tüdőembólia és agyvelőgyulladás lehetnek.


Járványos gyermekbénulás (Heine-Medin-kór, Poliomyelitis anterior acuta) 

Járvány kitörése: 1959, Magyarország
Kórokozó: Polio-enterovírus 1-es, 2-es és 3-as típusai

Tárgyi ábrázolások egyértelműen bizonyítják, hogy a járványos gyermekbénulás már több ezer évvel ezelőtt, az ókorban is szedett áldozatokat, s a későbbiekben sem kímélte az emberiséget, végigkísérte a történelmet.

Magyarországon az első jelentős gyermekbénulás-járvány 1931-ben volt, de a járványügyi helyzet igazán súlyossá az 1950-es évek közepétől vált. 1954-ben, 1957-ben és 1959-ben egyaránt súlyos járványok törtek ki. Ebben az időszakban a gyermekeikért aggódó szülők nyaranta félelemben éltek, látván barátaik, ismerőseik vagy akár idegenek gyermekeinek megbetegedését, mely rokkantsággal vagy halállal is végződhetett.

A röviden „polio”-ként emlegetett, heveny, vírusos, járványos megbetegedés átmeneti vagy végleges izombénulásokat okoz. A védőoltásnak köszönhetően azokban az országokban, ahol az oltást rendszeresen alkalmazzák, már gyakorlatilag nem fordul elő.

Fontos tudni, hogy a fertőzések jelentős része, közel 90%-a teljesen tünetmentes vagy csak nagyon enyhe tünetekkel zajlik, éppen ezért rendkívül fontos a betegség megelőzése!

A már kialakult betegséget gyógyítani nem lehet, csak tünetmentesíteni. Súlyos esetekben tartós egészségkárosodást okoz, amely élethosszig tartó gondozást igényel.

Európát alig 13 éve, 2000-ben nyilvánította a WHO poliovírustól mentes övezetnek, de maga a kórokozó nem tűnt el. Az ennek ellenére elért eredmény a szervezett közegészségügyi szolgáltatásnak köszönhető.

A szervezett közegészségügyi intézkedéseknek hála, a pár évszázaddal vagy akár csak pár évtizeddel ezelőtt még rettegett kórokozók neve manapság már nemigen bukkan fel a hírekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek az apró, mégis halálos kórt okozó, élőlényként csak nagy vonalakban definiálható nyavalyások végleg eltűntek volna.