Egy nap a sztómával élő betegekért

A sztóma görög eredetű szó, jelentése: száj, szájadék, nyílás. A mai orvosi szóhasználatban a test felszínén mesterségesen kialakított nyílást jelenti, amelyen keresztül a beteg széklete ürítését végzi.

A béldaganatok nem fájnak, ezért későn vesszük észre, hogy valami nincs rendjén. A beteg érzékeli, hogy megváltozott a székletürítési szokása. Elsőként nem tulajdonít neki jelentőséget, rendszerint halogatja az orvoshoz fordulást, később aranyérre gondol, majd jobb esetben felkeresi háziorvosát, aki elindítja a vizsgálatok sokaságán. Végül kiderül, hogy daganat van a bélrendszerében. A daganat helyének és nagyságának bemérése után sor kerül az életmentő műtétre, a rákos bélszakasz eltávolítására, majd kialakításra kerül a beteg hasfalán a sztóma, amivel egyidejűleg a végbél bezárása is megtörténik. Egyes esetekben sor kerülhet a végbél visszaállítására, de döntő többségben a sztóma kialakítása végleges és megváltoztathatatlan. A gyógyítás folyamatához tartozhat a sugár- és a kemoterápiás kezelés is.

Magyarországon évente 9-10 ezer új vastagbél-daganatos beteg van, és megközelítőleg 15 ezren élnek sztómával. Létszámukról biztos adat nincs, mert sokan begubóznak, nem adnak hírt magukról. Az országban működő 35 ILCO Egyesület és Klub azért küzd, hogy ezeket a betegeket közösségbe gyűjtse, és hatékonyan segítsen nekik. Sajnos ma csak mintegy ötödük, azaz háromezer ember csatlakozik hozzájuk.