Bánsági Ildikó élete egyik legnagyobb csodáját élte át

Bánsági Ildikó évek óta több szemüveget viselt annak érdekében, hogy minden tevékenység közben megfelelő legyen a látása. Volt szemüvege olvasáshoz, vezetéshez, TV-nézéshez és a különböző színházi szerepekhez is. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész munkáját és mindennapjait megnehezítette a sok apró kellemetlenség, ami a szemüvegek folyamatos cserélgetéséből adódott.

„A szinkronstúdióban, amikor olvastam a szöveget, szükségem volt egy olvasószemüvegre. Eközben a vásznat is figyeltem, hogy követni tudjam a jelenetet, amihez pedig már a távollátó szemüvegem kellett” – kezdi Bánsági Ildikó. „Mit tudtam tenni? Csináltam egy „rakott” szemüveget. Felraktam az olvasószemüveget, arra pedig rátettem a távollátó szemüveget. Csak arra kellett vigyáznom, hogy ne mozgassam a fejem, mert akkor összeborult az egész. Ez persze így nem működött. Ezért aztán kipróbáltam a multifokális kontaktlencsét, de azt a szemem nem szerette. A jobb szemem folyton bevérzett tőle és vezetni sem tudtam vele, mert furcsán törte a fényeket.”

Kitisztult a kép

A színházi munkáit is befolyásolta a rossz látása. Előfordult egyszer, hogy megbotlott egy próbán, de az is zavarta, hogy nem látta élesen a színpadi partnere mimikáját. „Amikor távolabb ment a kolléga a színpadon, nem láttam a gondolatát a szemében. Pedig ez rendkívül fontos, hogy a játék során minél jobban össze tudjunk kapcsolódni.” A színművész akkor döntött a műtét mellett, amikor az Operettszínházban meglátta az egyik darab díszletét, ami hat és fél méter magasságig csupa lépcsőből állt. „Ildikó egy trifokális műlencse műtéten esett át” – mondja Dr. Nagymihály Attila, a Budai Szemészeti Központ intézetvezető főorvosa, aki a beavatkozást végezte. „A multifokális műlencse beültetés egy nagyon modern és biztonságos beavatkozás. 45 éves kor felett jelent megoldást többek között azoknak, akik szeretnének megszabadulni a közeli és távoli szemüvegüktől is. A műtét során a már esetleg meglévő szürkehályogot is kezelni tudjuk, de a beavatkozással megelőzhető ennek kialakulása is.”

Ildikó azt meséli, hogy a kezelés mindössze 20 percig tartott és egyáltalán nem érzett fájdalmat. „A műtét egy utazás volt számomra. Meseországba utaztam. Különböző fényeket, köröket és gyönyörű színeket láttam közben. Az asszisztens folyamatosan tájékoztatott, hogy mi történik. Műtét után kaptam egy kötést a szememre, amit a hajnali csepegtetés után levehettem, de akkor még gyorsan behunytam a szemem, hogy 2-3 órát még pihentessem. Reggel, ahogy kinyitottam a szemem, rögtön elővettem a telefonom. És kezdtek előjönni a betűk, óráról-órára egyre tisztábban láttam, az egészen pici betűket is! A tévén pedig tökéletesen elolvastam a képernyő alján futó mondatokat! Nem lehet elmondani szavakkal, hogy milyen boldogságot éreztem abban a pillanatban. Nem is értem, hogy miért vannak még mindig szemüveges emberek, ha ezt a csodát létre lehet hozni, hogy szemüveg nélkül tudok olvasni és vezetni. Életem egyik legnagyobb csodája történt velem” – mesélte lelkesen Bánsági Ildikó öt hónappal a látásjavító szemlencse műtét után.