A szójatermesztés hatása a természetre

A kelet-ázsiai eredetű szójabab magas fehérjetartalma miatt fontos táplálék, a tofutól a szójaolajon át az állati takarmányig ma már világszerte termesztik különféle felhasználásra, ám a világ szójatermésének több mint felét Dél-Amerika adja. A szója az állati takarmányozásban használt legnagyobb fehérjeforrás, illetve a pálmaolaj után a második legnagyobb olajforrás. A világ szójatermelése megnégyszereződött az 1980-as évek óta, a terméstöbblet 70 százaléka a termőterület növeléséből, 30 százaléka a jobb hozamból adódik. Az elmúlt évtizedekben a marhahús iránti ázsiai igény drámai növekedésének hatására a szójatermesztés is hasonló mértékben nőtt, ehhez pedig új termőterületekre volt szükségük a lehetőséget megragadó dél-amerikai gazdáknak. A Kína és az USA közti politikai feszültség is a dél-amerikai szójatermelők felé irányította a hatalmas kínai keresletet.

Egy amerikai, argentin és brazil intézmények kutatóiból álló csoport nemrégiben felmérte, pontosan miként változott a szója termőterülete Dél-Amerikában. A kutatók egyrészt műholdfelvételek alapján elemezték a 2000-2019 közti területhasználati átalakulást, másrészt a helyszínre utazva személyesen nézték meg a műholdképeken beazonosított szójatermő területeket és ellenőrizték, hogy valóban szóját ültettek-e azokra.

A vizsgálatokból kiderült, hogy a két évtized alatt több mint kétszeresére nőtt a szójatermesztésre használt területek nagysága, a korábbi 264 000 négyzetkilométer helyett 551 000 négyzetkilométerre változott (ez közel hatszorosa hazánk területének!).

A területek sorsa összetett. Először az őserdőből rabolt területeken legelők létesültek, azonban ezeket az igények miatt szójaföldekké alakították, így újabb és újabb területeket kell elvenni az őserdőktől. A szójatermesztéshez jórészt korábbi legelőket használtak, így az erdőirtásban, égetésben érintett terület másodlagos hasznosítása a szójatermesztés. A kontinensen a szójaföldek 9 százaléka származik közvetlenül erdőirtásból. Habár ez nem tűnik végzetesen nagy aránynak, az új szójaföldek azonban pontosan a friss erdőirtások határvonalán koncentrálódnak. Ezen belül a legnagyobb mértékben a brazil Cerrado trópusi szavanna régiójában váltotta fel a természetes növénytakarót a szójaföld. A legnagyobb arányban a brazil amazóniai területeken nőtt a szójaföldek nagysága, 4000 négyzetkilométerről 46 000 négyzetkilométerre.