Egyetlen gén felelős a homoszexualitásért?

A homoszexualitást a legutóbbi időkig bűnnek vagy betegségnek tekintették: 1967-ig bűncselekménynek számított Angliában, s az Amerikai Pszichiátriai Társaság is csak 1974-ben törölte a pszichiátriai zavarok listájáról, és helyettesítette a szexuális orientáció zavara diagnózissal. A hetvenes évektől a közvélemény egyre inkább elfogadta a „melegek"-et, ám a nyolcvanas években az AIDS megjelenésével ez újra rosszabbodott. A molekuláris genetikai kutatások eredményei alapján a szakemberek korántsem állítják, hogy egyetlen gén elegendő ahhoz, hogy valaki homoszexuálissá váljon. De úgy vélik, a kutatások eredményei hozzájárulhatnak annak megértéséhez, hogyan befolyásolja a genetikai felépítés a szexuális orientációt a különböző biokémiai folyamatokon keresztül.

A tudósok már korábban feltételezték, hogy a homoszexualitásnak genetikai meghatározottsága is van. A családvizsgálatokat azonban nagymértékben nehezítette, hogy a homoszexuálisoknak általában nincs gyermekük, vagy csak kevés van. Az Egyesült Államokban néhány évvel ezelőtt mégis sikerült elvégezni hetvenhat homoszexuális férfi családvizsgálatát. Fiútestvéreik 13,5 százaléka bizonyult homoszexuálisnak. Ez több mint háromszor magasabb a várt értéknél, mert az átlagnépességben körülbelül 4 százalékos gyakorisággal fordul ez elő. Még érdekesebb, hogy a másodfokú rokonok két csoportjában – az anyai ági nagybácsikban és az anyai ági unokaöccsökben – is csaknem kétszer gyakoribb volt a homoszexualitás a várt értéknél. A többi férfirokonban ellenben nem észleltek magasabb gyakoriságot és a nőrokonok között nem akadt leszbikus.

A homoszexualitás genetikai eredetét, vagyis a veleszületett hajlamot az ikervizsgálatok is megerősítették. Az egypetéjű ikervizsgálatok során már kiderült, hogy ha az egyik testvér homoszexuális, akkor ötven százalék valószínűsége van annak, hogy a másik is az.  A kétpetéjűeknél ez az arány csak 15 százalék. Persze, adódik a kérdés, hogyan lehetséges, hogy az egypetéjű ikreknél, ahol teljesen azonos a kromoszómaállomány, előfordul hetero- és homoszexuális testvérpár is. Állítólag azért, mert a genetika nem egyenlő a végzettel. A gének megszabják, hogy valakinek milyen hajlamai vannak. De ez csak lehetőség, nem mindenkinél kerül felszínre. 
A szakemberek ezért óvatosságra és körültekintésre intenek, és arra figyelmeztetnek, nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni a kutatásaikból. A szexuális orientáció bonyolult és sokrétű jelenség, és ebben a homoszexualitás sajátos biológiai változatnak tekinthető. Nem lenne jó eljutni odáig, hogy kérni lehessen a születés előtti teszteket a homoszexuális génhordozók felderítésére.