Diabétesz-kisokos

1-es típusú diabétesz: autoimmun betegség

Inzulinfüggőnek is nevezik, hiszen a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek károsodása miatt igen kevés, vagy semennyi inzulin sem termelődik, ezért a betegek a kezelés során inzulinra szorulnak. A betegség jellemzően gyermek- vagy fiatalkorban jelenik meg, 35 év alatt, de bármely életkorban előfordulhat. Mivel az 1-es típusú diabétesz esetén a kellő mennyiségű inzulin hiányában a sejtek cukorfelvétele nem megoldott, a felesleges cukortól a szervezet más úton igyekszik megszabadulni. A betegség első tünetei ezért a fokozott vizeletürítés, az ezzel társuló szomjúságérzés, és az acetonszagú lehelet. Emellett fáradtság és fogyás is jelentkezhet. A betegség kialakulása gyors és nem függ a beteg testsúlyától. A béta-sejtek károsodását autoimmun folyamatok okozzák, vagyis a szervezet önmaga pusztítja el ezeket a sejteket. Inzulinkezelés nélkül a betegek életveszélyes állapotba kerülhetnek, ezért ilyen típusú cukorbetegségben a terápia az inzulin pótlása.

2-es típusú cukorbetegség: gyakran túl későn ismerik fel

Korábbi nevén nem inzulinfüggő diabétesz. Kialakulásában döntő szerepet játszik az egyén életmódja: a túlzott szénhidrát- és energiafogyasztás, az elhízás és a mozgáshiány a betegség legfontosabb rizikófaktorai. Jellemzően 40 év felett jelentkezik, habár egyre fiatalabb korban is megfigyelhető, melynek egyik oka lehet a mára népbetegséggé váló elhízás. A betegség hosszú ideig lappanghat, gyakran csak a súlyosabb szövődmények – szem-, vese-, érbetegségek, neuropátia – megjelenésekor kerül sor a diagnózisra. Dr. Bibok György felhívja a figyelmet, hogy a mielőbbi felismeréshez fontos a vércukorszintet rendszeresen ellenőriztetni, akkor is, ha nincsen egyéb panaszunk. Napjainkban egy egyszerű specifikus kérdőív és vércukorvizsgálat alapján könnyen kiszűrhetők a cukorbetegségre hajlamos, nagy kockázatú betegek. A 2-es típusú diabétesz hátterében elsősorban inzulinrezisztencia áll, majd évekkel később a fokozott inzulintermelésre késztetett béta-sejtek funkciója is csökken, és elégtelenné válik az inzulinelválasztás is. Ennek a két jellemző oknak a kezelését tartjuk szem előtt a terápia megválasztásakor. A 2-es típusú cukorbetegség kezelése diétával, rendszeres mozgással és gyógyszerrel, szükség esetén inzulin adásával lehetséges.

Inzulinrezisztencia: ha a túlterhelt hasnyálmirigy feladja

A betegség az „alma-típusú” személyeknél gyakrabban jelenik meg, az inzulinrezisztencia kialakulásában ugyanis döntő szerepet játszik a hasi zsírszövet mennyiségének felszaporodása. Néma kórként is emlegetik, mert a betegség sokáig lappanghat, a kezdetén még vércukorszint-eltérés sem jelentkezik. A túlzott szénhidrátfogyasztás következtében a hasnyálmirigy több inzulint termel, hogy a szervezetben a vércukorszintet normalizálja. A nagyobb mennyiségű inzulin hatására a sejtek több cukrot vesznek fel, így a vércukorvizsgálat kezdetben még nem mutat eltéréseket a vérben. Idővel azonban a sejtek (elsősorban a máj-, izom- és zsírsejtek) rezisztensek lesznek az inzulinhatásra, ami miatt lényegesen több inzulinnak kell jelen lennie a vérben ahhoz, hogy a sejtbe a cukor bekerülhessen – ez az állapot pedig már maga az inzulinrezisztencia. Hiába termel tehát több inzulint a hasnyálmirigy, a vércukorszint és ezzel együtt az inzulinszint is magas marad. Ha hosszú időn keresztül kezeletlen marad a zavar, akkor cukorbetegség alakul ki, mert a hasnyálmirigy előbb-utóbb kifárad, és nem tud a kompenzációhoz szükséges, elegendő mennyiségű inzulint termelni. A fokozott inzulinhatás káros hatásai egyes szerveknél – például a petefészeknél – is jelentkezhetnek. A kezeletlen inzulinrezisztencia meddőséget, nehezebb teherbeesést is okozhat. A betegség kivizsgálása cukorterheléssel, cukorterheléses vérvételi sorral történik. Ennek során nem csak a páciens vércukorszintjét határozzák meg, hanem a vér inzulinszintjét és az inzulinelválasztás mértékét is.

www.endokrinkozpont.hu