Az MRI erős mágneses mezővel méri a vízmolekulák eloszlását a szervezetben, így a kontrasztanyagos eljárásnál a szövet vérkeringése szolgál a képalkotás alapjául. Csakhogy tízből egy-két esetben hamis pozitív eredmény születik, mivel néha nehéz eldönteni, hogy az azonosított nodulák malignus természetűek vagy csak például valamilyen gyulladásos állapot fokozta a vérellátottságot.
A bécsi kutatók által kidolgozott eljárás a stroke kimutatásában már alkalmazott diffúzió-súlyozott képalkotás (DWI), melynek során egy látszólagos diffúziós együtthatót (ADC) mérnek. Ennek alapja, hogy a hidrogénmolekulák „gyorsabban táncolnak” az egészséges szövetekben, mint a rosszindulatú tumorokban. Az olcsó eljárásnál a most meghatározott küszöbérték használatával a pontosság növelhető, és a szükségtelen biopsziák száma csökkenthető.