A csalán (csolyán) elnevezést valójában több faj gyűjtőneveként használjuk. Ezek azonban az ajakos virágú árvacsalánoktól virágszerkezetükben alapvetően különböznek. Elterjedési területe egész Európa, Magyarországon is mindenütt találkozni vele. Élőhelyei az üde, nedves erdők, vágások, szurdokerdők, gyomtársulások és mocsarak.
Csalántörténelem
A növény és az ember kapcsolatának múltjára régészeti leletek is utalnak, ugyanis bronzkori sírokból csalánból készült halotti leplek maradványai kerültek elő. A feljegyzések tanúsága szerint a görögök már gyógynövényként ismerték, külsőleg kígyóharapás és skorpiócsípés, belsőleg egyes mérgezések gyógyítására használták.
A melegebb égtájról származó római légiósok a hidegebb, északi tájakon csalánlevelekkel ostorozták magukat és a sorozatos csaláncsípésektől a bőr valóban fel is melegedett. A történelemkönyvek őrzik azt a tényt is, hogy a csalánszövetet az I. világháború idején a központi hatalmak katonáinak egyenruhájához is felhasználták.
Tudta-e?
A csalánlevéltea régóta használatos a népi gyógyászatban. Ezerféle problémára ajánlják a csalánleveleket: vérszegénységre, belső vérzésekre, húgyúti fertőzésekre, prosztatamegnagyobbodásra, ekcémára, továbbá ízületi gyulladásra és zsíros hajra is.
Friss csalánból csalánlevet is készíthetünk: préseljük ki gyümölcscentrifugában egy tálkányi friss hajtás levét, és keverjük össze egy pohár vízzel! Két adagban igyuk meg étkezés előtt! Ezzel ekcémát és pikkelysömört kezelhetünk.
Ülőfürdőként aranyeret, reumát gyógyít. Hajhullás, korpásodás, hajzsírosodás ellen hajunkat öblíthetjük a szűrt teájával. A csalán azonban nem alkalmas szívelégtelenség vagy vesebetegség következtében létrejött ödéma elmulasztására.
6 hétnél tovább ne igyuk, csalántea-kúra után iktassunk be egy szintén hathetes szünetet! Hatóanyaga, a kovasav lerakódik a vesében, és homokot, követ okozhat, ezért folyamatos fogyasztása nem javasolt.
Borítókép: freepik.com