Szimpatika – Dróntechnikával vizsgálják az aktív vulkánok gázkibocsátását

Az angol University College London vezetésével zajlott az a technikai jellegű projekt, amelyben számos nemzet kutatói vettek részt, és a pápua új-guineai Manam vulkán szolgált helyszínként a 2018-19-es vizsgálatokhoz. A kutatással nemcsak a kitörések előrejelzése válhat pontosabbá, hanem a globális szén-körforgásról alkotott ismereteink is gyarapodnak.

A kutatók több különféle típusú drónt használtak, amelyek nagy hatótávolságúak, s ezeket némi átalakítás után vették igénybe a vulkáni gázok méréséhez. A helyszínen elvégzett méréseket aztán összevetették műholdas, illetve felszíni, távérzékeléssel kinyert mérések adataival, és így sokkal sokrétűbb adathalmazt kaptak, mint korábban bármilyen módszerrel lehetséges volt. A mérésekből kiderül, pontosan mennyi szén-dioxid távozik a vulkánokból, s az is, hogy ez a gáz milyen eredetű.

A Manam egy kb. 10 km átmérőjű, kerek vulkáni sziget Pápua Új-Guinea északkeleti partjainál, amely korábbi mérések szerint a világ legnagyobb kén-dioxid kibocsátói közé tartozik, azonban szinte semmi adat sem volt a szén-dioxid kibocsátásáról. A CO2 mérése nem egyszerű, mivel a légkörben is jelentős mennyiségű található e gázból, épp ezért a kiáramlás helyéhez a lehető legközelebb kell elvégezni a méréseket. Ez azt jelenti, hogy az aktív vulkáni kürtőkben kell mérni, ami a Manamhoz hasonlóan veszélyes vulkánok esetében biztonságosan csupán drónok segítségével megoldható. Azonban teljesen új terület olyan helyszínekre küldeni a drónokat, amelyekre nincs rálátása az irányítónak, épp ezért az ilyen vulkáni környezetben eddig nem nagyon próbálkoztak e módszerrel.

A drónra miniatürizált gáz-szenzorokat, spektrométereket és a mintavételhez való, automata eszközöket telepítettek, a csapat 2 km magasságba (a hegy 1,8 km) és 6 km távolságra tudta küldeni az így felszerelt eszközt. Ezzel elérték a Manam kráterét, ott mintákat vettek a kibocsátott gázokból, amelyet alig néhány órával később már elemezni is tudtak. A vulkáni gázokban a kén-dioxid és a szén-dioxid arányának ismerete kritikus kérdés, ez alapján lehet eldönteni, hogy vajon várható-e kitörés, mivel ennek a segítségével meghatározható, hogy a magma milyen mélységben lehet.

A Manam utolsó jelentős kitörése 2004-2006 között zajlott, ekkor a szigeten élő kb. 4000 fős lakosságot át kellett telepíteni a szárazföldre, mivel a termést és az ivóvízforrásaikat teljesen tönkre tette a vulkán. Bár részleteiben sose vizsgálták a vulkánt, műholdas adatokból egyértelmű volt, hogy igen jelentős gázkibocsátó. Az ország vulkanológiai obszervatóriumának igen alacsony a költségvetése, a szakemberek pedig elképesztően túlterheltek, ám így is sikerült a külföldi kutatóknak segítséget adni abban, hogy a vulkáni szigeten élő lakosság és a kutatók közti kapcsolatot megteremtették. A vulkán jelenleg se alszik, 2014-től kezdődően újabb aktív periódusa kezdődött, így a lakosság is érdekelt abban, hogy pontosabb adatok álljanak rendelkezésre az életüket befolyásoló vulkánról. 2019 júniusában, nem sokkal a terepi munkák vége után a Manam egy jelentősebb kitörést is produkált, amelynek során piroklasztárak szaladtak le a vulkán nyugati és délnyugati oldalán, és 15 km magasba emelkedett a kitörési felhő.

A terepi munkálatok után a kutatócsoport adománygyűjtésbe kezdett, s a befolyt összeget a helyi lakosság technikai felszerelésére fordították: számítógépeket, napelemeket és műholdas kommunikációhoz szükséges eszközt vásároltak, hogy a Manam szigetén élők, akik helyi katasztrófa-megelőző csoportot is alakítottak, kommunikálni tudjanak a szárazfölddel. Emellett drón-üzemeltetési képzésre is futotta, így a Rabaul Vulkanológiai Obszervatórium megfigyelési munkáit e módon is segíthetik majd. A Manam a szén-dioxid kibocsátásával a világ élvonalában van, a vulkánok közt 5-7. helyen áll.

Forrás: ng.hu