Iskolaérett-e a gyermek?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szerző: Szécsi Judit
A szeptember nem csak a leendő kisiskolás gyermekek számára jelent nagy izgalmat, a legtöbb szülő is izgatottan várja az iskolakezdést. Mindenkinek van valamilyen elképzelése arról, hogy gyermeke hogyan fogja venni az akadályokat, sokan félelemmel, szorongással vágnak neki az első osztálynak.

2020-tól módosult a köznevelési törvény, mely szerint minden hatodik életévét augusztus 31-ig betöltő gyermek iskolaköteles, tehát meg kell kezdenie általános iskolai tanulmányait. Kivételt képeznek azon esetek, amikor a szülő kérvényt nyújt be az Oktatási Hivatalhoz arra vonatkozóan, hogy gyermeke további egy évig óvodai nevelésben részesüljön. A kérvény benyújtásának határideje január 31. Az Oktatási Hivatal a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatok véleményét kéri azon esetekben, ha a gyermek kognitív, pszichés, szociális fejlettsége nem éri el az iskolába lépéshez szükséges szintet. Ekkor a szakemberek a szülőkkel folytatott konzultáció és a gyermek vizsgálata alapján javaslatot tesznek, amit az Oktatási Hivatal döntésében figyelembe vesz.

Az iskolaérettségnek számtalan kritériuma van, több különböző területen kell megfelelni az elvárásoknak ahhoz, hogy egy kisgyermek megfelelően tudjon teljesíteni az első osztályban.

Egy 6 éves gyermek átlagosan kb. 120-130 cm magas, 20-22 kg, ami nem csak azért fontos, hogy elbírja az iskolatáskát, ugyanis a tapasztalatok szerint a szomatikusan kevésbé fejlett gyerekek fáradékonyabbak, így gyengébben teljesítenek.

Az írás és olvasás elsajátításához a jó hallás és látás elengedhetetlen, érdemes ezek vizsgálata az iskola megkezdése előtt. A helyes ceruzafogás, megfelelő finommotorika szintén feltétel, mint ahogy az elemi mozgások összerendezettsége is. Fontos kiemelni, hogy az idegrendszer éretlensége a tanulási nehézségek mintegy 70 százalékának hátterében megfigyelhető. Az egyensúlyérzék hiánya összefüggést mutat a figyelem koncentrálásának nehézségével és magatartászavarokkal. Fontos, hogy a gyermek a végtagjait egymástól függetlenül képes legyen mozgatni, tehát a keresztcsatornák jól működjenek.
A bizonytalan testséma, a kialakulatlan laterális dominancia ugyancsak tanulási nehézségeket okozhat, mint ahogy a szem-kéz koordináció is elengedhetetlen az olvasás és írás megtanulásához. A bizonytalan térérzékelés által a gyermek is bizonytalanná válik, ami szintén akadályozhatja a tanulást, de agresszív viselkedési tendenciákat is eredményezhet.

Az írás elsajátításnál nagyon lényeges, hogy a gyermek képes legyen mozdulatokat utánozni, síkbeli mintákat másolni. A zavaró körülményektől való elvonatkoztatás képessége szintén szükséges, mint ahogy a megfelelő figyelmi teljesítmény is. A részek egészként való értelmezése (pl. a betűk szavakként való látása) az alak, forma, szín és nagyság állandóságának tudása ugyancsak elengedhetetlen, ezek hiányosságai helyesírási nehézségeket okozhatnak. Az egyes hangok megkülönböztetése (időtartam, zöngésség), a szavak hangokra bontása, a hangokból szavak összeállításának képessége szintén szükséges.

A gyermeknek képesnek kell lennie egyik érzékelési síkon szerzett információkat egy másik érzékelési síkra reprodukálni, a látottakat, hallottakat lerajzolni, elmondani. Az általános tájékozottság ugyancsak feltétel, a személyes adatok tudása, ismeretek a világról és önmagáról (pl. testrészek, évszakok, napszakok, napok, színek stb.), valamint az anyanyelv megfelelő ismerete, a grammatikai szempontból helyesen fogalmazott mondatokban történő beszéd, a problémamegoldó gondolkodás ugyancsak iskolaérettségi kritérium. A fejlett emlékezet, és jó figyelmi kapacitás, megfelelő feladattudat és feladattartás, jó kudarctűrő képesség, továbbá a felnőttekhez, kortársakhoz való megfelelő viszony szintén elengedhetetlen az iskolai beváláshoz.

A felsoroltak sokrétűsége bizony a szülőkben gyakran jelentős aggodalmat okoz, hiszen mind fizikailag, mind szellemileg, mind pszichés szempontból sok új feladattal szembesülnek a gyermekek. Az iskolában az óvodához képest más, kötöttebb szabályrendszerrel kell megbarátkozni, emellett egy teljesen új közösségbe csöppen a gyermek, ráadásul az elsősök számtalan teljesítményhelyzettel kerülnek szembe, ami az óvodában ismeretlen volt számukra.

Fontos, hogy segítsük a leendő elsős gyermekünket abban az iskolakezdés előtt, hogy rá tudjon hangolódni erre az új életszakaszra. Semmiképp ne rémisztgessük a gyermeket az iskolával, ugyanis ha főként a negatívumokat emeljük ki, akkor a gyermekben a szorongás fog felerősödni (pl. „ott aztán nem lehet akármikor felpattanni a helyedről, az iskolában nem lehet játszani, az egy komoly hely”, stb.).

Érdemes rendszeresen beszélgetni, mesélni az iskoláról. A szülő saját gyermekkori élményeit is megoszthatja, mesébe szőheti az érzéseket, élményeket. A mesékben domborítsuk ki az iskola pozitív oldalát, a tanulás szépségét, az önállósodási folyamat jó oldalát. Minden kérdésre igyekezzünk őszintén válaszolni, ne legyenek tabutémák. Noha érdemes az iskola pozitív vonatkozásait kidomborítani, ne hallgassuk el, ne szépítsük a nehézségeket sem. A sulira való felkészülésbe vonjuk be gyermekünket: az aktív részvétel a ruhák, tanszerek kiválasztásában és megvásárlásában ugyancsak segíti a ráhangolódást.

A szülők gyakran egymásra licitálva igyekeznek minél inkább felkészíteni gyermeküket az iskolai életre, sokakban az a téves elképzelés munkálkodik, hogy gyermeküknek azzal tesznek a legjobbat, ha már az óvodai nagycsoportban megtanítják olvasni, számolni, számtalan külön órára járatva őt. Az iskolakezdés előtti heteknek, hónapoknak nem azzal kell telnie, hogy a gyermekek foglalkoztató, fejlesztő füzetekben oldanak meg feladatokat! A szabad játék, a mozgásos tevékenységek a friss levegőn, a sok közös mesélés, kézműveskedés a legtöbb, amit egy szülő tehet annak érdekében, hogy gyermekéből gondtalan elsős legyen. A mozgásos tevékenységekkel ugyanis azon idegpályák fejlődnek az agyban, melyek a tanulási folyamatok megkönnyítéséért felelősek.

A tanulással kapcsolatban nagyon lényeges kiemelni, hogy szeretetünk ne annak függvényében mutassuk ki gyermekünk felé, hogy ő az iskolában hogyan teljesít. A gyermek teljesítményét ne azonosítsuk a személyével, kommunikáljuk egyértelműen felé, hogy egy felmérő minden esetben csak egy produktum, ami nem azonos ővele. Fontosak az elvárások, de ezek reálisak kell, hogy legyenek, a gyermek képességeihez mérten alakítsuk ki őket, hiszen minden gyermek más, mindenki másban jó és gyengébb.

A gyermekek a fejlődés ütemében is különböznek, továbbá vannak olyan érési folyamatok, amik az első osztályos korra még be sem fejeződnek (noha elvárásként megjelennek az iskolaérettség terén). Jó példa erre, hogy a kéztő és kézközép csontok kb. negyedikes korra szilárdulnak meg, ami a finommotorika, az írás szempontjából lényeges. Ne ijedjünk meg tehát, ha gyermekünk az alsó tagozat első éveiben esetleg valamiből gyengébben teljesít, hiszen képes „beérni” néhány év alatt társait. Fontos azonban kiemelni, hogy abban az esetben, ha a szülő és/vagy a pedagógus jelentős nehézségeket tapasztal a gyermek iskolai előremenetelében, a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatnál kérhetik a gyermek tanulási képességvizsgálatát, melynek alapján a kisiskolás részesülhet a számára szükséges, speciális fejlesztésben, hiszen a cél a saját képességeknek megfelelő legjobb iskolai haladás elérése.

Nagyon fontos tehát, hogy figyeljünk gyermekünkre, próbáljunk ráhangolódni az iskolakezdés utáni első hetekben, hónapokban. Engedjük meg számára, hogy hangot adjon esetleges frusztrációjának, negatív érzéseinek. Reális elvárásokat támasszunk felé, igyekezzünk erőfeszítéseit jutalmazni, dicsérni. A hosszútávú cél, hogy önmagáért tanuljon a gyermek, ne a szülői elvárásoknak akarjon megfelelni, továbbá a gyermek saját magával kapcsolatos elvárásait is igyekezzünk reális mederbe terelni.

Az első években legyen az általános vezérelv, hogy a gyermek a tanítási órákon kívül minél több időt töltsön kikapcsolódással, szabadon mozogjon, nevessen barátaival.

Az iskolakezdés időszaka egy olyan periódus, amikor számtalan, eddig ismeretlen elvárásnak kell megfelelni. Ez megterhelő egy kisgyermek számára, így előfordulhatnak bizonyos tünetek a kicsiknél, melyek szorongásra utalnak, az iskolával kapcsolatos pszichés megterhelés jeleiként értelmezhetők (pl. bepisilés, álmatlanság, hasfájás, fejfájás). Szülőként érdemes ezeket figyelni, és szükség esetén szakember segítségét kérni.

Szimpatika akció

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Kvíz

Olvassa el a Szimpatika magazint és válaszoljon a kérdésekre!

Tematikus kvíz

Böngésszen a honlap cikkei között és válaszoljon a kérdésekre!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!