Szimpatika – Beigazolódtak a sarkvidék olvadásáról szóló jóslatok

Kanada Nunavut tartományához tartozó sarkvidéki szigete, az Ellesmere-sziget északkeleti részén, a Szent Patrik-öböl környezetében 750-900 méteres tengerszint feletti magasságban a jégtakaró fogyását fiatal kutatóként vette észre Mark Serreze. 1982-ben végzős hallgatóként járt először a szigeten akkori professzorával, Ray Bradley-vel, s felmérték a jégtakaró méretét. Műszereket helyeztek el rajta, majd a következő nyáron visszatértek begyűjteni azokat, és újabb méréseket végeztek.

„Amikor először felkerestem ezeket a jégmezőket, a tájkép állandó és stabil részének tűntek még. Egyszerűen észbontó érzés látni, hogy alig 40 év alatt mindez eltűnt…” – mondta Serreze.

A kutató, aki jelenleg a Nemzeti Hó- és Jég Adatközpont igazgatója, és emellett a Coloradói Egyetemen tanít, 2017-ben kollégáival összehasonlításokat végzett a jégtakaró 2015-ös műholdfelvételein, és 1959-ben készült légi fotókkal vetették össze annak kiterjedését. Ebből kiszámították, hogy a jéggel borított terület 2015-ig a korábbi alig 5 százalékára csökkent – különösen nagy területet veszítettek el a jégsapkák a 2015-ös igen meleg nyár során. Az ekkor végzett számításokat a Cryosphere szakfolyóiratban tették közzé, és ebben a tanulmányban megjósolták, hogy 5 éven belül nyoma se marad az egykor nagyobb kiterjedésű jégtakarónak.

A Terra műhold ASTER nevű műszerének felvételei beigazolták ezt az előrejelzést: a 2020. július 14-én készült felvételen már nyoma sincs a korábbi jégborításnak.

A Szent Patrik-öböl e hegyeinek jégsapkája a Kis Jégkorszakban alakulhatott ki és érhette el legnagyobb kiterjedését, több évszázaddal ezelőtt. A most eltűnt jégsapkák mellett két másik, szintén ekkor keletkezett még megvan: a Murray- és Simmons-jégsapka nagyobb tengerszint feletti magasságú hegyet takarnak, így azok egyelőre még képesek kitartani, azonban a kutatók úgy vélik, a sorsuk szintén megpecsételődött.

„Régóta tudjuk, hogy amint a klímaváltozás erőre kap, a hatásai fokozottan jelentkeznek majd a sarkvidékeken. Ennek a két kis jégsapkának az eltűnése számomra személyes üggyé tette a klímaváltozást: csak pár fotó, és egy csomó nagyszerű emlék maradt utánuk” – mesélte Serreze.

A Murrey és a Simmons jégsapkái az 1959-es kiterjedésüknek a 39, illetve 25 százalékát még megőrizték, de csak idő kérdése, hogy ezek mikor fognak a Szent Patrik-öbölhöz hasonlóan véglegesen eltűnni.

Forrás: ng.hu