A skarlát (vörheny, scarlatina) egy bakteriális fertőzés, amelyet elsősorban a Streptococcus pyogenes (A-csoportú streptococcus, GAS) egyes toxintermelő törzsei okoznak. A betegség leggyakrabban gyermekkorban fordul elő, de a felnőtteket is érintheti. Az antibiotikumok megjelenése előtt gyakran súlyos szövődményekkel járt, ma azonban a megfelelő hatóanyagokkal általában könnyen kezelhető.
A betegség általában azután alakul ki, hogy a kórokozó cseppfertőzéssel vagy érintéssel a nyálkahártyára vagy sérült bőrfelszínre került. A baktériumok a szervezetbe jutva elszaporodnak, és toxikus, irritáló hatású fehérjéket termelnek – ezek az anyagok vezetnek a tipikus vörös kiütések kialakulásához.
A skarlátban leginkább az 5-15 éves korosztály érintett, ugyanis ebben a korban még fejletlenebb az immunrendszer, illetve több időt töltenek a gyerekek közösségben. Ezzel együtt a skarlát felnőttkorban is megjelenhet. Sajnos nem létezik skarlát oltás, emellett a fertőzés után sem alakul ki védettség, így a betegség egy idő után visszatérhet.
A skarlát erősen fertőző, ezért jelezni kell a járványügyi szolgálatnak, ha valaki megbetegedik. A betegség tünetmentes állapotban is fertőző, így előfordulhat, hogy valaki tünetmentes hordozó.
A skarlát lappangási ideje általában 2-5 nap, ezután alakulnak ki a tünetek:
A felnőttkori skarlát tünetei alapvetően ugyanazok, mint a skarlát tünetei gyerekeknél. Időnként felmerül a kérdés, hogy milyen betegség áll a háttérben, skarlát vagy lepkehimlő, esetleg rózsahimlő? Nos, bár legtöbbször meg lehet különböztetni a tüneteket, a legjobb mindig az, ha orvoshoz fordulunk, nem pedig magunk próbáljuk meg felállítani a diagnózist.
A skarlát súlyos szövődményekkel járhat. Kialakulhat reumás láz, ami egy szívet, ízületeket és a központi idegrendszert érintő autoimmun betegség. Előfordulhatnak különféle vesebetegségek (pl. vesegyulladás), súlyos mandulagyulladás, tályogok, nagyon ritkán szepszis is. Ezek a súlyos szövődmények a mai antibiotikumos kezeléseknek köszönhetően szerencsére ritkák.
A skarlát diagnózisa legtöbbször egyszerű, az orvos a tünetek és a fizikális vizsgálat alapján az általában azonosítani tudja a betegséget, ezzel együtt van, hogy szükség lehet a kórokozó torokváladékból történő kitenyésztésére is.
Fontos, hogy a tünetek megjelenésekor mihamarabb forduljunk orvoshoz, hogy felgyorsíthassuk a gyógyulást, illetve megelőzhessük a súlyos szövődményeket és a továbbfertőzést.
A kezelés antibiotikummal történik, legtöbbször penicillinnel vagy amoxicillinnel. Érzékenység vagy ellenjavallat esetén más hatóanyagot választ a szakorvos. A gyógyszert általában tíz napig kell szedni, még akkor is, ha a tünetek gyorsabban elmúlnak, mert csak így lehet biztosan megszabadulni a fertőzéstől. A láz legtöbbször 3-5 nap után alábbhagy, a kiütések pedig nagyjából egy hét alatt múlnak el.
A skarlát az antibiotikumos terápia megkezdése után egy nappal már nem fertőz. Amennyiben azonban nem kezdtük el a kezelést, akár két-három hétig is fertőzőképesek lehetünk.
A tüneti kezelés is fontos: a vény nélkül kapható láz- és fájdalomcsillapítók, illetve nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) hatékonyan enyhítik a panaszokat. Szintén lényeges az ágynyugalom, az irritált torkot kímélő ételek és italok fogyasztása, valamint a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása.