Szimpatika – Hogyan állapitják meg a gyógyszerek árát?

Az alapvető különbség a két csoport között abban van, hogy 

 - a nem támogatott gyógyszerek ára szabadon megállapítható, azt a vásárló fogyasztói áron kapja meg,

 - a támogatott gyógyszereket a páciens térítési díjon kapja, a fogyasztói árat szigorú befogadási szabályok határozzák meg, azaz a térítési díj: a fogyasztói ár mínusz a támogatási összeg különbsége.

A támogatott gyógyszerek ára

A jelenlegi gyógyszerártámogatási rendszer alapjai a nyolcvanas évek végén alakultak ki – a korábbi ún. fix térítési díjas rendszert a százalékos-alapú támogatás váltotta fel. Ez azt jelenti, hogy az egészségbiztosító a gyógyszerek fogyasztói árához meghatározott, százalékos mértékű támogatást nyújt, melynek feltételeit és a maximálisan adható százalékos mértékét miniszteri rendelet határozza meg.

A gyógyszerek támogatásáról és a támogatási feltételek meghatározásáról szóló döntések során figyelembevett egészségpolitikai alapelvek, azaz a szakmai megalapozottság, a költségvetési keretek figyelembevétele, a finanszírozhatóság, az áthatóság, az ellenőrizhetőség, a számíthatóság, a nyilvánosság, az érdekviszonyok átláthatósága, a szükséglet alapú megközelítés és a költséghatékonyság igazodnak az Európai Unióban megfogalmazott elvekhez.

A törzskönyvezett (forgalomba hozatalra engedélyezett) gyógyszerek fő szabály szerint akkor részesíthetők társadalombiztosítási támogatásban, ha azokat az OEP egy hatósági eljárás során a támogatásba befogadta. 

A gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásba történő befogadása

 - a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól (a továbbiakban: Gyftv.) szóló 2006. évi XCVIII. törvény alapján, valamint 

 - a törzskönyvezett gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontjairól és a befogadás vagy a támogatás megváltoztatásáról szóló a 32/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet (továbbiakban: TD rendelet) 1. számú melléklet táblázatában feltüntetett maximálisan adható százalékos mértékeket alapul véve történik. 

Az Egészségbiztosítási Alapból támogatott gyógyszerek az alábbi támogatási kategóriákba sorolhatók be:

I. Indikációhoz kötött támogatás

kiemelt 100% – általában folyamatos vagy élethossziglan tartó kezelést igénylő krónikus betegségek és rendellenességek legeredményesebb és leghatékonyabb kezelésére, illetve megelőzésére szolgáló gyógyszerek támogatására,

emelt 90%, 70%, 50% – általában folyamatos vagy élethossziglan tartó kezelést igénylő krónikus betegségek és rendellenességek, vagy középsúlyos, krónikus betegségek, vagy súlyos, de rövidebb ideig tartó betegségek leghatékonyabb kezelésére szolgáló gyógyszerek támogatására.

II. Normatív támogatás

átlagon felüli, normatív 80% – népegészségügyi szempontból kiemelkedően fontos súlyos, krónikus betegségek és rendellenességek leghatékonyabb kezelésére szolgáló gyógyszerek támogatására),

átlagos támogatási kategória, normatív 55% – közepesen súlyos, krónikus betegségek és rendellenességek hatékony kezelésére szolgál, amely betegségek, illetve rendellenességek kezelésére szolgáló gyógyszerek támogatására, 

átlag alatti támogatási kategória, normatív 25% – krónikus betegségek és rendellenességek eredményes és hatékony kezelésére szolgáló mindazon gyógyszerek támogatására, amely betegségek, illetve rendellenességek az önellátó képességet részlegesen és tartósan rontják,

támogatási érték nélküli kategória, 0% – a kizárólag az egészségügyi szolgáltatók számára rendelhető, illetve kiadható gyógyszerek, illetve azon gyógyszerek, melyeket az OEP támogatási érték nélkül fogad be.

AZ OEP félévente vaklicites eljárást alkalmaz az azonos hatóanyagú és hatáserősségű készítményekre, ahol a piaci szereplők úgy licitálnak a saját termékeik árára, hogy nem látják a versenytársakét. A vaklicit célja a generikussá vált készítmények árának és ezáltal a gyógyszerkassza kiadásainak csökkentése.

Nézzük meg, mi a helyzet gyógyszerárügyben a készítmények másik, nem támogatott csoportjánál. Ezeknél a termékeknél a szabad verseny érvényesül, azaz nincsenek árképzési szabályok, sőt még a gyógyszergyártó sem szólhat bele abba, hogy mennyiért is adják a patikák a készítményét.

2010 előtt a forgalmazónak lehetősége volt arra, hogy ezeknél a nem támogatott szereknél meghatározza a kiskereskedelmi forgalmazás során érvényesíthető legmagasabb eladási árat. Sok gyártó élt ezzel a törvény adta lehetőséggel, ugyanis így meg tudták védeni a fogyasztókat attól, hogy a készítményeiket extrém magas áron kínálják a betegeknek. 2010-től már nem él ez a szabály, mivel a jogalkotó úgy látta, hogy az korlátozza a verseny szabadságát. A nem támogatott gyógyszerek piacán tehát szabad a verseny, szabad az ár, azaz a kereslet-kínálat egyszerű törvénye érvényesül. A patikus tehát annyiért adja, amennyiért azt megveszik.

Forrás: MAGYOSZ