Szimpatika – Az első himlő oltás története

A kiütések csak hetekkel később száradtak le, életre szólóan maguk után hagyva a himlőhelyeket. A himlő gyakran a beteg megvakulását okozta – Kölcsey Ferenc is emiatt vesztette el egyik szeme világát. A betegség világszerte pusztított, a társadalom minden szegmensét érintette, Nyugat-Európában a 18. század folyamán becslések szerint évente 400 000 életet követelt.

Már az ókori kínaiak rájöttek arra, hogy aki átesett a fekete himlőn, immunis lett rá, sőt azt is felismerték, hogy az immunitás megszerzéséhez elég csak kis mértékben megbetegedni. Erre a megfigyelésre alapult a varioláció – a név a himlő latin nevéből származik – vagy más néven inokuláció, a beoltás eljárása. Ennek során egy beteg kiütéseiből vett „mintát” – a himlős pörkökből származó anyagot – az orrnyálkahártyán, vagy egy hegyes eszköz segítségével a bőrön keresztül juttatták a szervezetbe, így a betegség enyhébb lefolyású volt, mintha az illető „természetes úton” fertőződött volna meg.

Miután a 18. század elején a fekete himlő elleni védekezés eszközeként Európában is megjelent a varioláció, nagy népszerűségre tett szert a kontinensen. Az 1750-es évektől az európai uralkodóházak is előszeretettel alkalmazták ezt az eljárást.

Az 1700-as évek végén megjelent egy másik védekezési mód is fekete himlő ellen: a védőoltás. Az eljárás a variolációhoz hasonlóan a megfigyelésen alapult: felismerték, hogy azok a tehenészetekben dolgozó fejőlányok és tehenészek, akik megfertőződtek a szarvasmarha bőrén és tőgyén megjelenő, a fekete himlőnél lényegesen enyhébb lefolyású tehénhimlővel (variola vaccina), a betegséget követően immunissá váltak a fekete himlővel szemben. Ennek jegyében a mesterséges immunizálás következő lépése a tehénhimlővel történő beoltás, a vakcináció volt. A vakcina, illetve a vakcináció kifejezés Edward Jenner angol orvostól származik.

Jenner 1796-ban végezte el első kísérletét a tehénhimlővel. 1796. május 14-én tehénhimlővel oltott be egy 8 éves fiút, James Phippset, majd júliusban elvégezte rajta a variolációt. Mivel a fiú nem mutatta a fekete himlő jeleit, Jenner kísérletét sikeresnek nyilvánította. 1797-ben rövid műben összegezte tapasztalatait, amelyet elküldött a londoni Királyi Tudományos Társaságnak, azonban munkáját elutasították. 1798-ban magánkiadásban megjelent könyvében adta közre kísérleteinek eredményeit. Bár nem ő végezte el az első védőoltási eljárást, ő volt az első, aki publikálta eredményeit és orvosként vizsgálta a kérdést.

Jenner előtt Benjamin Jesty (1736–1816) angol gazda már 1774-ben megfigyelte, hogy a birtokán dolgozó tehenészlányok, akik korábban átestek a tehénhimlőn, bár közvetlen kapcsolatban álltak fekete himlővel fertőzött rokonaikkal, nem kapták el a betegséget. Jesty beoltotta feleségét, valamint 2 és 3 éves fiát a szomszédos tehenészetből származó tehénhimlővel. Ő maga már korábban megfertőződött vele. A kísérlet sikerrel járt, amit évekkel később az is megerősített, hogy amikor 1789-ben a helyi sebész a két fiún végrehajtotta a fekete himlővel történő variolációs eljárást, nem mutatták semmi jelét a betegségnek. Jesty később másokon is alkalmazta a módszert, s híre Londonba is eljutott. 1805-ben meghívásban részesült a Királyi Jenner Társaságtól, hogy portrét készítsenek róla, mint a tehénhimlővel történő védőoltás első alkalmazójáról.

A védőoltásnak köszönhetően az orvostudomány legyőzte a fekete himlőt, és 1980. május 8-án az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy sikerült kiirtani a bolygóról a rettegett betegséget.

Forrás: semmelweismuzeum.blog.hu