Szimpatika – A maszkviselés pszichológiája

Elveszünk az internetes jótanácsok tengerében, igaz?

A legfontosabb, amit ehhez az információ-özönhöz hozzá szeretnék fűzni, hogy NINCS haszontalan maszk. Ha egy sálat az arcod elé kötsz, az is jobb mint a semmi.

Elmondom miért.

Nem a vírus mérete miatt.
Nem az anyag áteresztőképessége miatt.
Nem amiatt, hogy főzhető-vasalható-áztatható.
Nem amiatt, mert dőrén azt gondolod, hogy túljártál mindenki eszén.

Azért jobb mint a semmi, mert felvettél valamit. Üzensz vele.

És mert amikor fizikailag hozzád ér, megváltozol tőle. Mint ahogy jelmezbe bújsz. Mint a színész, aki a ruhapróbán felveszi a karaktert.

Ma reggel inzulinért mentem a patikába.

Maszkot hordok, tehát azt üzenem magamról, hogy komolyan veszem a védekezést. Mellesleg, állj tőlem távolabb. A maszkommal emlékeztetlek rá, mi zajlik körülöttünk, és neked is vannak feladataid. Képviselem, hogy komolyan gondolom, és gondold te is komolyan.

Maszkot hordok, fizikailag rajtam van, belebújok, érzem. Tehát én sem felejtem el, hogy messze álljak tőled. Hogy nem nyúlok az arcomhoz. Nem babrálok a hajammal. Átérzem a felelősségemet, mi a helyes viselkedés. Amikor otthon leveszem, nem felejtem el a kézmosást. A kulcsmosást. A táska-letörlést. Az érzést, hogy valamit tettem.

A maszktól egyformák is lettünk, észrevetted? Mert az individualizmusunk ellenére és mellett, ez köt minket, embereket össze. Hogy egyformák vagyunk. Ahogy a vírus sem válogat. Csak együtt vagyunk nagyok és erősek. Egy fajba tartozunk. Felelősek vagyunk tehát egymásért. A maszk felhívás szolidaritásra. 

Hordjunk maszkot, hogy a pszichénk is vigyázzon ránk!  Nem elhanyagolható tényező ez, hisz józan ésszel ruház fel, ha rendkívüli időket írunk.

Forrás: Szolnoki Nikolett – Csodapatikablog