Akiknek jár a taps

Szerző: Buknicz Dalma
Vendégszerzőnk 3 hete még fogorvosként dolgozott, most önkéntesnek állt egy budapesti kórház sürgősségi osztályán. Megkértük, hogy mesélje el, hogyan élte meg az első éjszakai műszakot.

Képünk illusztráció

09:14 Már alig várom az estét. El is kezdem összepakolni a szükséges dolgokat.

11:37 Na de mi van, ha nem leszek elég jó? Mi van, ha leblokkolok a látványtól...Lehet, hogy csak láb alatt leszek... mindegy, gyorsan elrakok még egy pulcsit, ki tudja, milyen ott az idő.

12:43 Talán butaság volt az egész. Miért voltam olyan hülye, hogy jelentkeztem??? Ahh, már nincs visszaút. Mindenesetre elrakok plusz egy felsőt, ha ráfröccsenne a vér, vagy bármi.

15:28 Még mondhatom, hogy beteg lettem, nem tudok menni. Jó ég, miket beszélek???!!!! Nem erre esküdtem fel! ...az a pulcsi lehet, hogy egy kicsit túlzás.

18:03 Nincs más hátra, mint bemenni...

19:07 Nahát, mindenki mennyire kedves!

19:11 Hééé! Hol van mindenki? Én?...Egyedül?...Ezt?...

23:48 Igen, tudom, ott van a 3. fiókban a katéter, az alatta lévőben meg az infúziós cső. Máris adom!

04:16 Persze, menj csak, én elvagyok itt egyedül. Tartom a frontot.

08:12 Jó éjszakát mindenkinek! Én most alszom.

Túl vagyok hát az első sürgősségi osztályon töltött önkéntes műszakon. Láttam azt, amit sokan csak elképzelnek, vagy azt sem tudják. Láttam a végeláthatatlan betegáradatot. A rengeteg elképesztő orvost. Számos csodás szakápolót. Az összes lelkes orvostanhallgatót. Láttam mindenkit ebben a leírhatatlanul összetett, precíz gépezetben. Ahol mindenkinek kulcsfontosságú szerepe és feladata van. Láttam azt az elszántságot és elhivatottságot, amit még soha. Azt a türelmet és kedvességet, amit egy ilyen helyzetben és nyomás alatt el se tudtam képzelni. Részese voltam egy csodának, amiért örökké hálás leszek, és újra és újra szeretnék ott lenni, amíg szükség van rám.

Jelenleg munka nélkül maradt fogorvosként öltöttem magamra az önkéntesség nemes munkakörét, és próbáltam meg ellátni legjobb tudásom szerint a rámruházott feladatkört. Nyilván minden orvos, ápoló és nővér nagyságrendekkel fontosabb dolgokat tud ellátni nálam, hiszen mikor is voltak már a belgyógyászat vagy sebészet óráim az egyetemen! Mégis azáltal, hogy bent voltam, olyan terheket vehettem le tapasztaltabb kollégáim válláról, aminek köszönhetően kardinális feladataikat el tudták látni. Ebben a feszített tempóban és fokozott helyzetben mégis mindenki elképesztő tütelemmel és kedvességgel fogadta kérdéseimet, és nézte el nekem azt, hogy nem tudok biztos kézzel vénát szúrni, vagy infúziót bekötni. A nap végére azért egészen a helyzet magaslatára kerülhettem, köszönhetően ennek a remek csapatnak. Ahol medikusoktól kezdve, az ápolókon át az orvosokig alázattal és segítőkészen álltak hozzám, ugyanúgy, mint egymáshoz és a páciensekhez.

A különbség csupán annyi, hogy miután vége ennek a rémálomnak, ŐK ugyanúgy, ugyanott, ugyanolyan törhetetlen elhivatottsággal csinálják ugyanezt. Nap, mint nap. Éjt nappallá téve. Remélem, akkor is megtapsoljuk majd őket, mert ha valakiknek... nekik jár a taps!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!