Szimpatika – Homeoffice

Hogy milyen azóta? Furcsa, nagyon. Bár imádok itthon lenni, egyre nehezebben viselem, hogy nem kell beülni az autóba és elindulni valahova. Aztán menni, vágyni haza, és végre megérkezni, hogy a kutya nekifutásból rohanjon felém, amikor nyitom a kaput. Néha azt érzem, kezdek megőrülni, néha rájövök, hogy csak teljesen át kell kattintani az agyamat. Még úgy is, hogy ketten vagyunk egy kertes házban, és nem gyerekek elfuserált távoktatásával és helyzetből adódó teljes összezavarodottságával kell küzdenünk, csak magunkkal, a kutyával és a macskával. Minden tiszteletem azoké, akik gyerekekkel küzdenek egy hatodik emeleti lakásban.

Van persze aggodalom bőven: az emberiség, a gazdaság, a Föld, az élet, a munka jövőjével kapcsolatban, de ki ne lenne így most ezzel? A párom magánrendelőben fogorvos, bezártak, most azt várja, mikor és hova hívják önkéntesnek. És mi lesz, ha ott lesz? Hazajöhet? Mit hoz haza? Meddig tart? Mit kell látnia? Minden esetre szeretné csinálni, hogy segíthessen.

Na de! Van ám ennek az egésznek pozitív oldala is, nem csak a mélabú bizonytalanság! 

Az egész történet legnagyobb nyertese Lucakutya, aki bár nem tud most nekifutásból az ölembe ugrani (tényleg így szokta, jó 10 méterre elfut, és amikor nyílik a kapu, kutyafuttában, lebegő fülekkel repül felém), de kárpótolja, hogy folyamatosan vele vagyunk. Valaki mindig hozzászól, megsimogatja, és úgy általában megnyugtatja a tudat, hogy nem hagytuk magára. Sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lett, elmaradnak az esti „boldogságtúlpörgések”.

Tud velünk kertészkedni, felügyeli az ültetési folyamatot. Barkácsolásnál minden szerszámot és alapanyagot ellenőriz, hogy megfelelő lesz-e. Szóval boldog kutya. Aztán alszik a napágyon, a kanapén, a bokor alatt, mindegy hol, csak mellettünk legyen.

Van időnk itthon reggelizni! Nem csak szendvicset csomagolni és a kocsiban/irodában gyorsan megenni, hanem úgy rendesen. Sokkal kevesebb kávét iszom, elmaradnak az irodai „pótcselekvéskávék” együtt kevesebbet is dohányzom. Ezennel kijelenthetem, hogy a munka káros az egészségre! 

Itthon ebédelünk, főtt ételt, frissen. Erre normál esetben nem nagyon van lehetőség, és valahogy szívesebben is főzünk, mert időtöltésnek is kiváló, nem csak feladat, hogy estére egy gyors vacsit összedobjunk.

Este van még energiám és kedvem sorozatot nézni, nem alszom el a harmadik percnél. Bár ezekben az időkben a Black Mirror talán nem a legjobb döntés, de mindenkinek ajánlom. Legóztunk! Hogy én mennyire imádok legózni!

Volt időm megcsinálni dolgokat a házban és ház körül, amiket olykor évek óta halogattam. Így lett tiszta tároló a padlás feljáróból, új bejárati ajtó, rend a lefűzendő papírok között. De valójában nagyon szeretnék már dolgozni menni. Mégis itthon maradok!