A forrásnál kezdettől fogva tapasztaltak csodás gyógyulásokat. A jelenéseket egyházi és világi hatóságok vizsgálták. Azok természetfeletti jellegét 1862-ben a tarbes-i püspök (Lourdes a tarbes-i egyházmegye területén fekszik), majd 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.

1862-ben templomot kezdtek építeni a forrás feletti sziklára, amely 1876-ra elkészült, s melynek IX. Piusz pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. A barlangban Bernadette útmutatásával elkészült a Szűzanya márványszobra. A forrás mellett fürdő épült.

A Szűzanya lourdes-i megjelenését először a tarbes-i egyházmegyében ünnepelték, 1890-től. 1908-tól, a jelenések 50. évfordulójától kezdve X. Piusz pápa kiterjesztette az ünneplést az egész Egyházra.

Lourdes világhírű zarándokhely lett, ahova milliók zarándokolnak el engesztelni és gyógyulásért vagy megnyugvásért imádkozni. A megmagyarázhatatlan gyógyulások száma sok ezer, a lelki gyógyulások száma felmérhetetlen.

Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy február 11., a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napja legyen a betegek világnapja. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését”.

Illyés Gyula: Betegen, ősszel

(részlet)

Betegen fekszem, próbálgat a kín,

munkál a halál testem zárain;

feszít, csavar; a száj még mosolyog,

de enged a fog, meg-megcsikorog.

Mint bennetek, nők, az élet talál,

énbennem úgy lel cinkost a halál.

Csikorgok, hajlok, félek nyílani.

De matat, biztat bent is valami,

hogy fogoly voltam s jó lesz odaki

szűk partjaimon túláramlani,

szép áradásként el-szétnyúlani,

míg fel nem tűnnek isten ormai.

Forrás : Magyar Kurír-Katolikus hírportál