Szimpatika – Féljünk-e a műtéti altatástól gyermekkorban?

Fog fájni ? Kapok-e szurit? Hogyan altatnak el? Anyukám be jöhet velem?

A gyermekek életkoruk és érettségük szerint másképpen gondolkodnak az egészségről és a betegségről. A betegségtől való félelem minden életkorban általános. A különböző életkorú gyermekek más és más információt igényelnek. Ha gyermekeket jól ellátjuk kórházi tudnivalókkal, könnyebben fogja feldolgozni a szituációt, csökken stressz reakciója, és nyugodtabban fogja érezni magát.

Fél évesnél fiatalabb csecsemők a szüleitől való szeparálódást jól viselik, a kórházban tartózkodás során könnyedén elfogadják az ápoló személyzet szülőpótló szerepét.

Idősebb csecsemők és kisgyermekek az erősebb szülői kötödés miatt igen nehezen viselik a számukra érzelmi biztonságot nyújtó szülőtől való elszakadást.

Iskolás korban könnyebben elviselik a szülőtől történő elszakadást, viszont nyugtalanabbak a rájuk váró műtét és a kísérő fájdalom miatt.

A tinédzserkor drámai időszak az emberek életében, tele van nagy fizikai és pszichés változásokkal. A tinédzsereket úgy kell vizsgálni, mint a felnőtteket és majdnem teljesen úgy kell informálni őket, mintha felnőttek lennének. Biológiai ismereteikkel megértik, hogy a szervek, szervrendszerek hogyan működnek. Mivel hipotetikusan gondolkodnak, következtetéseket vonnak le a kapott információkból és számolnak a kezelés következményeivel. Nem elégednek meg azzal, ha azt tudják, mi történik egy beavatkozás, kezelés alatt. Kíváncsiak arra is miért mutatja azt a vizsgálat vagy a kezelés, amit, és milyen későbbi hatásokra számíthatnak. Ezért fontos bátorítanunk a tinédzsereket, hogy kérdezzenek és határozzanak. Adjunk számukra elegendő időt az után gondolásra és a töprengésre.

Intézetünkben minden tervezett műtét, altatást, érzéstelenítést igénylő vizsgálat, beavatkozás előtt pár nappal a gyermeket és szüleit vagy törvényes képviselőjét az operáló orvos elküldi az Aneszteziológiai ambulanciára.

Az aneszteziológiai ambulancián az otthont idéző bútorok, színes falak, külön játszórész a gyermekeknek, a játékok látványa szinte azonnal elfelejteti a gyerekekkel, hogy orvosnál vannak, általában azonnal győz az izgalommal teli kíváncsiság. A szülők és a gyerekek is sokkal oldottabban viselkednek, mint a fehér csempés klasszikus orvosi rendelőkben.

Mielőtt bejönnek a rendelőbe, a szülő/törvényes képviselő kézbe kap egy „Aneszteziológiai ambuláns lapot”, amit előzetesen, értelemszerűen ki kell töltenie. Ez a lap a gyermek adataira, előző betegségeire, családban előforduló – örökölhető betegségekre, esetlegesen szedett gyógyszerekre, és néhány speciális altatással kapcsolatos dologra vonatkozó kérdéseket tartalmaz. A szülők kapnak egy írásos tájékoztatót is, ami nagyvonalakban tartalmazza az altatás lényeges elmeit, formáit. Az aneszteziológiai ambulancián az altatóorvos elmondja az érzéstelenítéssel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat, például mikor ehet, ihat utoljára a gyermek, a rendszeresen szedett gyógyszereit mikor kell bevennie. Ekkor beszélik meg a beavatkozás – műtét típusától függően azt is, hogy hogyan lesz elaltatva a gyermek.

Tudjuk, hogy a gyermek és a szülő szoros egységet képez a teljes egészségügyi folyamat során.

Nagyon fontos, annak ellenére, hogy a döntést a szülő hozza meg, a gyermeket életkorának megfelelően mindig be kell vonni a kommunikációba, olyan nyelven, amit Ő is megért, hiszen tudjuk, hogy az információ már önmagában is csökkenti mind a gyermek mind a szülő félelmét, szorongását.

Lényeges eleme az előkészítésnek, hogy a gyermeket is és a szülőt is aktív partnerként kezeljük, bevonjuk őket a „gyógyítás” folyamatába. A bizalom elnyerése és megtartása miatt nagyon fontos az őszinteség és a hitelesség. Érthető, hogy sokszor a felnőtt figyelme inkább a műtét kellemetlenségeire összpontosít, de fontos, hogy a gyermek is tisztában legyen azzal, hogy mindaz ami a kórházban történik az Ő érdekében történik.

A különböző életkorú gyermekek más és más információt igényelnek, de nagyon fontos, hogy mindig az igazat mondjuk a gyermeknek, például nem szabad azt mondani, hogy az injekció nem fáj, nem kell a kórházban maradni...

Különböző aneszteziológiai technikák közül lehet választani, természetesen a szakma szabályait mindig szem előtt tartva. Hiszen az is nagyon fontos, hogy érezzék mind a gyerekek, mind a szüleik, hogy van beleszólásuk, befolyásolhatják, kontrollálhatják az eseményeket. Nem kell azonnal dönteni arról, hogy űrhajósmaszkkal, vagy darázscsípéssel szeretne majd a műtőben elaludni.

Bizonyos keretek között rábízzuk a döntést a gyerekekre döntési élményt biztosítva. A műtét kapcsán hangsúlyozzuk, hogy miért van szükség a beavatkozásra – a panaszok megszűnnek, enyhülnek a műtét után .Elmondjuk, hogy még az osztályon ott lesz vele az anyu ahol megkapja a „varázslószörpöt”, vagy tablettát, amitől még nem fog elaludni csak elbódul, esetleg azt se. Elmondjuk, hogy meddig jöhetnek a szülők – a műtőben sajnos még nincs erre alkalmas bealtató helység, de ahol lehetőség van rá CT, MR vizsgáló, ambulanciák ott a szülő is bent maradhat addig, amíg a gyermek el nem alszik. Fontos, hogy mind a szülők, mind a gyerekek tudják, hogy meddig maradhatnak együtt – nagy megkönnyebbülés, ha nem kell tartós szeparációs helyzetre felkészülniük.

A műtét kapcsán el mondjuk miért van szükség a beavatkozásra – a panaszok megszűnnek, enyhülnek a műtét után . Nagyon fontosnak tarjuk, hogy érezzék mind a gyerekek, mind a szüleik, hogy van beleszólásuk az eseményekbe.

Minden életkorban vannak olyan döntések, amelyeket a gyermek egyedül hozhat meg,

2-3 éves korú gyerekek dönthetnek például arról, hogy az édesanyjuk ölében történjen a vizsgálat,
4-6 éves kor körül már bevonjuk az anamnézis felvételbe, kisebb döntésekbe például tablettát vagy szirupot szeretne.
7-10 éves kor körül a gyermekkel már „kettesben” is megbeszéljük a problémát, amit természetesen a szülővel később egyeztetünk.
12 éves kor körül már „önálló” betegként kell kezelni a gyermeket, megkérdezni, kikérni a véleményét a kezeléssel kapcsolatban.

Hangsúlyozzuk, hogy a műtőben az a rengeteg és hangos zöld ember mind az Ő biztonságát szolgálja. Igyekszünk a gyermekek szorongását, félelmét gyermekbarát eszközökkel oldani, játékos formában. Nagyon kíváncsiak például a műtőlámpára, világítós ruhacsipeszre – pulzoximéter érzékelő, a kis tévére – monitor, amin az álmukat nézzük amíg ők alszanak és ezalatt meggyógyítják őket. … így érzékelik, hogy megértjük a „problémájukat” és megoldást várhatnak tőlünk, ezzel tovább építjük a bizalmat.

Napjainkban már lehetőség van a gyógykezelés alatt – természetesen az intézet házirendjében foglaltaknak megfelelően – végig a gyermek mellett tartózkodni a gyógykezelés alatt, ezért mindinkább előtérbe helyeződik a szülő szerepe, hiszen ebben a kiszolgáltatott helyzetben a szülő jelenléte, viselkedése, gondolatai, mondatai jelentik a gyermek számára a biztonságot.

Forrás : Heim Pál Gyermekkórház