Szimpatika – Párkapcsolati erőszak

Tisztázzuk rögtön a legelején, hogy honnan kezdődik a párkapcsolati erőszak? Mi az első lépése?

Ez egy nehéz kérdés. Megvannak a párkapcsolati erőszaknak a figyelmeztető jelei, ilyen például a korai elköteleződés, de ilyen lehet az is, amikor a másik fél minden idejét velünk akarja tölteni, nem engedi, hogy szabadon döntsünk, nem kapunk teret. A féltékenység is ide tartozik, amiről van egy romantikus kép az emberekben, de a féltékenységnek is vannak fokozatai, amikor már ellenőrző, kontrolláló szinten van, például nőként nem beszélgethetünk egy másik férfival, mert a párunknak ez rosszul esik. Ez is intő jel lehet.

Egy erőszakos kapcsolatnak megvan a sajátos ciklusa: mézeshetek, az erőszak felgyülemlésének időszaka és az erőszak kitörésének időszaka. Idővel egyre súlyosabbá válik az erőszak. Sok esetben nem beszélhetünk fizikai erőszakról, hanem „csak” a szintén komoly károkat okozó érzelmi bántalmazásról.

A #Metoo mozgalom kirobbanása változtatott a társadalmi megítélésen, a ti tapasztalataitok alapján?

A közép –és felső-középosztálybeli közegben mindenképpen, de ez nem csak a #Metoo-nak köszönhető, alapvetően elindult már egy tudatosodási folyamat, Magyarországon ezért is tudott kirobbanni a mozgalom. Ezzel az a probléma, hogy egyes esetekben szigorúak vagyunk, ami sok esetben nem is párkapcsolati erőszak, sokkal inkább szexuális zaklatás. Példának ott a Katona József színház eltávolított munkatársa – miközben egy több éve fennálló helyzetről lehetett szó, a #Metoo sem most indult útjának, s habár köze lehetett ahhoz, hogy egy ilyen lépést megtegyenek, mégis elég sok idő eltelt mire az illetőt számon kérték, emellett sok vezető pozícióban lévő ember számonkérése még nem történt meg.

Gyakorlati tanácsot tudsz adni, mit tegyünk nőként, hogyha a munkahelyünkön szexuális zaklatás ér minket, vagy akár az utcán „beszólnak”?

Attól is függ például egy munkahelyen, hogy az adott közeg mennyire támogató, hogyha felemelem a szavam valószínűleg nem fognak nekem hinni, vagy azt mondják majd, hogy túlzok, vagy rám jellemző, hogy hisztérikus, túlérzékeny vagyok, ellenben az illető, akit megvádoltam milyen jófej. A társadalmi rend szerint ezek az automatikusan adott reakciók a hasonló helyzetekre.

Ugyanez jellemző a párkapcsolati erőszak esetén is, ráadásul a jogrendszer, a szociális ellátó rendszer is ezt reagálja nagyon sok esetben. Tehát, ha a munkahelyünkön nem egy támogató közegben vagyunk, a legjobb megoldás jelezni a zaklatást és felmondani, mert várhatóan minket fognak majd kiközösíteni, ami eléggé megkeserítheti az életünket.

De jó stratégia lehet az is, hogyha keresünk további áldozatokat is, és közösen állunk ki, mert így sokkal nehezebb megkérdőjelezni a „történetünket”.

Azt se felejtsük el, hogy bűncselekményről van szó, tehát az illető feljelentése is egy lehetőség. Ebben az esetben célszerű egy olyan jogászt keresni, aki ért ezekhez az „esetekhez”, tudja, hogy a bíróságok hogyan kezelik az ilyen ügyeket, érdemes e jogi lépéseket tenni vagy sem.

A teljes beszélgetést itt tudjátok meghallgatni: