Mi lehet az ágy alatt?

A sötétben elvesztjük tájékozódó képességünket, bizonytalanná válunk. Ezt a dolgot nem szabad elbagatellizálnunk, mert a félelem komoly pánikot válthat ki. A félelem oldásánál óvatosnak kell lennünk, nem szabad haragosnak, sem erőszakosnak, sem lekezelőnek lennünk, megértéssel érjük el a legnagyobb eredményt. Semmiképpen sem megoldás, ha megnyugtatásként velük alszunk, akár az ő szobájukban, akár a mi ágyunkban, mert ezzel igazoltnak látják félelmüket, mivel mi is úgy gondoljuk, hogy közvetlen védelemre szorulnak. Hasonlóan nem vezet igazi eredményre, ha minden este végig ellenőrizzük az ágy alját, szekrény belsejét, függöny hátulját, mert ezzel azt erősítjük meg, hogy ott bárki vagy bármi lehetne, ha épp most üresnek is találjuk. Meséljük el nekik, hogy anyukájuk kisgyerekkorában mennyire megijedt egy széken felejtett pulóvertől a sötétben, és hogy apuka, amikor kisfiú volt nekifutással ugrott az ágyába, mert azt hitte, az ágy alatt rejtőzködik a kalózkapitány.

Ezen jót lehet nevetni, és amin nevetni lehet, az nem is olyan félelmetes. Ha tehetjük, meséljünk minden este, de ne túl ijesztő mesét, inkább próbáljunk olyat kitalálni, aminek ők is szereplői, van benne egy kis izgalom, de a befejezés megnyugtató, így a szendergő kisember álmában tovább szőheti a mese fonalát. Elalvás előtt, még egyszer biztosítsuk őket arról, hogy szülei éjszaka is egészen közel vannak hozzájuk, és megvédik őket mindentől. Sok gyereket megnyugtat, ha derengő fényt kapcsolunk be szobájukban, ha ez segít, könnyen megtehetjük. Tapasztaljuk ki, mi az, ami leginkább segít a félelem eloszlatásában, és alkalmazzuk azt a módszert. Ne felejtsük el, hogy minden gyerek más egyéniség, ami beválik egyiknél, nem biztos, hogy hatásos a másiknál is. Kis odafigyeléssel, és sok szeretettel biztos sikert érhetünk el.

Szép álmokat a babának, nyugalmat a családnak!