Vegyünk 1 kg jó alföldi malomból való finomlisztet. Két bögrére valót félreteszünk belőle, a többit 33 dkg porcukorral, másfél-két csapott kávéskanál szódabikarbónával, 5 dkg vajjal elmorzsoljuk.

Mozsárban összetört, átszitált, mézeskalácsba való fűszerekkel ízesítjük, belesuppantunk két egész tojást és két sárgáját, valamint 35-40 dkg virágmézet.

Ezután jön a gyúrás. A félretett lisztet is most tesszük bele, és amikor a massza már levakarhatatlanul ragad, és minden reménytelennek látszik, akkor kell Szent Ambrushoz, a mézeskalácsosok védőszentjéhez fohászkodni. Ha közben a kezünk is rendesen jár, akkor egyszer csak lejön róla a tészta.

Ezután légmentesen becsomagolva legalább egy napig a hűtőben tartjuk (de hetekig is eláll).

A figurákhoz fél centi vastagra, a házikókhoz vékonyabbra nyújtjuk a tésztát. Felvert tojással lehet díszíteni, mintát rajzolni, de a magok és fonatok ragasztására is jó.

A díszítésre használt szezám-, napraforgó- és tökmagot, szeletelt mandulát hústűvel helyezzük fel.

A tészta gyorsan sül, figyelni kell. A kész házikóelemek éleit egy serpenyőben megolvasztott és „halk” tűzön tartott cukorba mártva ragasztjuk össze. A jégcsap-díszítés felvert tojáshabbal történik.

Ez a fajta tészta sütés után sokáig kemény marad, de párás helyen megpuhul és fogyasztható.