Offline rokonok

2019. 11. 19.
Szerző: Szabó Veronka
A minap 30-as évei elején járó újságírók gyűrűjében álltam, mikor a következő mondat ütötte meg a fülemet: - Minek fizetünk vagyonokat 80 éves emberek gyógyíttatására, ahelyett, hogy az összeget másra fordítanánk? Ez az a helyzet, amikor a szó bent ragad, nem tudtam mit hozzáfűzni, inkább ott hagytam a díszes társaságot, de azóta forr, és morog bennem a téma, nem hagy nyugodni.

Szerencsére az apám 89 éves, az „itt-ott fájon” kívül makkegészséges ember, bár mostanában a látása kezd már rakoncátlankodni. Azt hiszem, joggal éltem meg tőrdöfésként a hölgy oly ostoba mondatát, és csaptam a húrok közé, hogy papírra, azaz monitorra véssem a témával kapcsolatos érzéseimet.

A gyerekeim még csak 11 és 8 évesek. Ugyan nem élnek együtt a nagyszülőkkel, de tudják, a papa nagyot hall, a mama mindent elfelejt, és azt is hamar megértették, hogy alkalmazkodni kell az idős emberekhez. Még az utcán is lassabban bandukolnak, ha együtt megyünk valahová. Mostanság már olyan is előfordult, hogy otthon hagytuk őket négyesben, és odasúgtam a gyerekeknek, vigyázzanak a nagyiékra.

Persze a srácoknak, ez nagyon mókás dolog, nem annyira a szüleimnek, akik felett valóban elszaladt az idő, egyre nehezebben alkalmazkodnak a modern berendezéseinkhez. Anyu nem tudja bekapcsolni az indukciós főzőlapot, apu a tévénket nem bírja kezelni, de a gyerekek felelősségük teljes tudatában segédkeznek, ha a nagyszülők elakadnak a mi modern világunkban. Körítésképpen pedig buzgón magyarázzák a közösségi oldalak használatát, a csoportba verődés egyéb online lehetőségeit, és az interneten ki- és átfolyó információdömpinget.

Az én testem is elkezdte jelezni, nincs már ott a tojáshéj a hátsó felemen. Egyszer csak nekem is kellett egy olvasó szemüveg, itt-ott begyullad néhány ízület, reggelente recsegnek a csontok és a rendszeresen érkező hormonális cunami jobban megvisel, mint bármikor. Egyre könnyebben képzelem el, hogy egyszer tényleg megöregszem, és én is totyogva battyogok le a lépcsőn, nem hallom majd jól az unokáim sztorizását és néha hülyének néznek a fiatalok. Bár hülyének néznek, már most is, amiért smst írok és nem a messengert vagy a vibert használom, pláne, amiért bátorkodom az ékezeteket és az írásjeleket is alkalmazni.

Azt hiszem, a fiatalok igazán hiszik, hogy mindent jobban tudnak az idősebbeknél. De tilos ezért haragudni rájuk!

Az első munkahelyemen világmegváltó ábrándjaimat kergetve néztem farkasszemet a tapasztaltabb kollégákkal. Akkor tényleg azt hittem, több, jobb, szebb és okosabb vagyok, csak mert fiatal vagyok. Sok konfliktus adódott abból, ahogy megpróbálták letörni a szarvamat. Csak jóval később, tanárként tanultam meg, hogy nem elég az éveid számát fitogtatni, az ifjoncok elismeréséért bizony, bizonyítani is kell. A fiatalabbnak pedig illik tisztelni az idősebbeket. Ilyen egyszerű az egész!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ajánlataink

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!