Szimpatika – Hétköznapi hős a Tiszán

A Kiskörei vízlépcső Magyarország legnagyobb vízerőműve. Célja a Tisza felduzzasztásával az Alföld jobb vízellátása, a tiszai áradások szabályozása, a Tisza-tó (korábbi nevén Kiskörei víztározó) létrehozása, valamint az olcsóbb elektromos áramtermelés volt. A vízlépcső egyik fontos funkciója továbbá, hogy a kis és közepes árhullámokkal érkező uszadékokat képes megfogni, amik így nem úsznak  tovább a Tiszán.

A vízben található szemét fele külföldről származik, a legtöbb Ukrajnából, mivel a hulladéklerakók sokszor a Tisza-partján vannak, amit egy magasabb vízállás könnyen elér. A vízlépcső előtt feltorlódott hulladékot először uszályokra emelik, majd azt a parton szortírozzák. Az újrahasznosítható PET-palackokat először szín szerint válogatják, majd préselik és bálázzák, de külön gyűjtik az üveget, a fém hulladékot és a háztartási szemetet is. A vízerőmű persze rengeteg fahulladékot is megfog. Ezt először szárítják, majd önkormányzatoknak és szociális célú faosztásra is felajánlják, így semmi nem vész kárba

A Tisza sokaknak a szívügye, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a nyári PET-kupa, ahol több százan gyűjtik a szemetet a saját maguk eszkábálta csónakokkal. A projekt keretében iskolás diákoknak tartott előadásokat és játékos foglalkozásokat a környezetvédelem fontosságáról Párdy Bence, akinek életében is egy ilyen alkalom jelentette a fordulópontot. Azt érezte, hogy annyi még a tennivaló és még annál is több a szemét a Tiszán, hogy rögtön felmondta a felszolgálói állását és leköltözött Tiszafüredre egy kempingbe, hogy egy kenuval gyűjtse tovább önkéntesen a szemetet. 5 hónap alatt már több mint 500 zsák szemetet gyűjtött össze. Szerencsére sokan vannak, akik támogatják, a sátrat lecserélhette egy lakóautóra, a kenut pedig egy motorcsónakra.

Persze egy hétköznapi hősnek is meg kell élnie valamiből, főleg télen, amikor befagy a tó. Bence szerencsére kapott egy állásajánlatot a kiskörei Vásárhelyi Pál Általános Iskolától, így testnevelő tanár lesz belőle. Tavasszal folytatja önkéntes munkáját, amivel mindenki számára igazi példakép lehet!

A projekt állomásain megjelenik még a Replacc, az újragondolt játszótér. A játékok már nem használt, hulladékká vált tárgyakból készülnek varrással-festéssel-kalapálással-csavarozással. Itt olyan kincsekkel találkozhatunk, mint a félbevágott autógumiból készült libikóka, amelynek elhasználódott ruhából született új fogantyúja. Kis autó gyerekeknek, amelynek a kerekei egy óriási kábeltekercs fa keretéből készültek. Ahol egy ember méretű plüss lóval is találkozhatunk, ami hulladékfarmerből készült. A farmereket előbb dobták ki, mint ahogy a boltokba kerülhetett volna, mivel a szabása már divatjamúltnak számított. Talán a legzseniálisabb találmány a kupakpuff, egy nagy zsák megtöltve műanyag kupakokkal, meglepően kényelmes és még masszíroz is.

A legfontosabb mondanivalója az egész kezdeményezésnek, hogy az elhasználódott tárgyakra ne szemétként tekintsünk, hanem inkább egy kreatív felületre, amelyből bármi lehet! Ha pedig az alkotói folyamat a gyerekekkel közösen zajlik, akkor a tárgy értéke többszörösére fog növekedni, hiszen már élmények is kapcsolódnak hozzá!

Természetesen nem kell leutazni a Tisza-tóra, hogy szemetet szedjünk, vagy óvjuk a környezetünket, elég kimenni az utcára és nyitott szemmel járni.

A legfontosabb, hogy észrevegyük azt, hogy ami az utcán történik, az ránk is vonatkozik, az a mi felelősségünk is. Nem várhatunk másra, hogy majd megcsinálja. Nekünk kell odalépni és felemelni az elkallódott PET-palackot!