Az éltető vér

A keringési rendszer

A keringési rendszer felépítését képezi a vérkeringés és a nyirokkeringés. A szív a központi szerve, a vérerek és nyirokerek pedig a keringési rendszer perifériás részét képezik. A vérkeringés szerepe a szövetek ellátása tápanyaggal és oxigénnel, valamint a salakanyagok és a szén-dioxid eltávolítása. Ha a véráramlás valamilyen okból korlátozottá válik, keringési zavarról beszélünk. Ennek következtében a szervek tápanyag- és oxigén ellátottsága romlik, az anyagcseretermékek és a szén-dioxid viszont lassabban szállítódik el.

Oka lehet érelmeszesedés, érelzáródás vagy érgyulladás, és súlyos szövődményei lehetnek, pl. stroke vagy szívroham. A keringési zavar rizikófaktorai: magas vérnyomás, cukorbetegség, túlsúly, dohányzás, mozgásszegény életmód, egészségtelen táplálkozás.

A vérnyomás

A vérnyomás a vérnek az erek falára gyakorolt nyomása. A vérnyomásméréskor kapott érték első száma a szisztolés nyomás, a szív összehúzódásakor kialakult nyomást mutatja, a második szám a diasztolés nyomás, amely a szívverések közti szünetben mérhető nyomást jelenti. Az optimális vérnyomás érték: 120/80 Hgmm, e mellett több sávot különböztetünk meg, de a 140/90 Hgmm, vagy annál magasabb értéknél magas vérnyomásról beszélünk. Ha a szisztolés érték tartósan nem haladja meg a 100 Hgmm-t, alacsony vérnyomás áll fenn.

A magas vérnyomást kialakulásának oka szerint két csoportba osztjuk: ha a kialakulás mögött nincs szervi elváltozás, hanem pl. genetikai tényező vagy környezeti hatások miatt jön létre, elsődleges hipertóniáról van szó. Ebbe a csoportba tartozik a betegek kb. 4/5-e. Másodlagos hipertónia valamilyen egyéb betegség, pl. vesebetegség, cukorbetegség következtében alakul ki, de okozhatja gyógyszermellékhatás is, pl. szteroidkezelés. Ebben az esetben az alapbetegség gyógyítása a vérnyomás normalizálódását is magával hozza.

A magas vérnyomás kezdetben nem, vagy csak alig észlelhető tüneteket okoz, pedig nagyon fontos a korai felismerése, hogy a szövődményeket elkerülhessük, amelyek a következők lehetnek: stroke, agyvérzés, szívinfarktus, szívelégtelenség, veseelégtelenség. Rendszeres vérnyomásméréssel időben felfedezhetjük a betegséget. Aki az alábbi tüneteket észleli, mielőbb forduljon orvoshoz: tompa fejfájás, tarkótáji nyomás, gyengeség, koncentrációzavar, szédülés, orrvérzés, nehéz légzés.

A hipertóniakezelés alapja az életmód-terápia. Ezt 160 Hgmm szisztolés érték alatt önállóan alkalmazzuk, viszont ha 3-6 hónap alatt nem hoz eredményt, gyógyszeres kezeléssel kell kiegészíteni. Az életmód-terápia részei: testsúlycsökkentés, a sóbevitel mérséklése, DASH-diéta, alkoholfogyasztás mérséklése, testmozgás. A DASH-diéta lényege: rengeteg zöldség, gyümölcs, alacsony zsírtartalmú tejtermékek fogyasztása mellett vissza kell szorítani a zsíros, koleszterinben gazdag és édes ételeket.

Amennyiben az életmódváltás nem vezet eredményre, a terápiát gyógyszeres kezeléssel kell kiegészíteni. A gyógyszeres terápia beállítása az orvos feladata, ezért ezek a készítmények vénykötelesek. A kezelés során vannak alapelvek, amelyeket figyelembe kell venni: a terápiát rendszerint egyetlen szerrel kezdik, melynek során a legkisebb hatékony dózist alkalmazzák. Ha a beteg jól reagál, de az eredmény nem kielégítő, célszerű a dózist emelni. De sokszor eredményesebb a kombinációk alkalmazása, mellyel a mellékhatások gyakorisága is csökkenthető.

A mellékhatások gyakran enyhék és csak átmenetiek: fáradékonyság, gyengeségérzet, fejfájás, szédülés, szívdobogás. Előfordulhatnak súlyosabb mellékhatások is, amelyek indokolhatják a gyógyszer cseréjét. Előfordulhat impotencia, libidócsökkenés pl. vízhajtók vagy béta-receptor blokkolók nagyobb dózisainál. Nagyon ritkán romolhat az általános közérzet.

Fontos, hogy a beteg a gyógyszert pontosan szedje, az előírt adagban és lehetőleg mindig azonos időpontban. A túladagolásnak jelentős vérnyomáscsökkenés, szédülés, fejfájás lehet a következménye. Ilyen esetben mindig kezelőorvoshoz kell fordulni.

Véralvadás­gátlók

Véralvadásgátlók alkalmazására olyan betegek esetében van szükség, akiknél nagy a vérrögök kialakulásának esélye, illetve a trombózison átesett betegek hosszú ideig, akár életük végéig is részesülhetnek véralvadásgátló terápiában. Fokozott a kockázat pl. terhesség idején, amikor megjelennek visszértágulatok. Ha felmerül a mélyvénás trombózis veszélye, a kismama véralvadásgátlót kaphat. Szintén megnő az esélye a kezelésnek különböző műtéteknél, kéz- és lábtörésnél.

Az, hogy kinek melyik típusú gyógyszert és meddig kell alkalmaznia, minden esetben egyéni elbírálást igényel. A gyógyszerkiválasztás függ a beteg életkorától, hogy milyen betegsége van, milyen gyógyszereket szed még. A patikákban több készítmény is beszerezhető vény nélkül, erről érdeklődjön gyógyszerészénél!

Vérszegénység

Vérszegénységről akkor beszélünk, ha a vérben a vörösvérsejtek száma és a benne levő hemoglobin mennyisége – amely az oxigén szállításáért felelős fehérje – egy bizonyos szint alá csökken. Oka lehet a csökkent hemoglobintermelődés, ami kialakulhat vas-, folsav- vagy B12-hiány miatt, de okozhatja hiányos táplálkozás, felszívódási zavar, gyógyszer mellékhatás is. Anaemia alakulhat ki a vörösvérsejtek fokozott pusztulása miatt, pl. toxikus okok vagy autoimmun betegség miatt.

Vérszegénység alakulhat ki hirtelen nagy mennyiségű vérvesztés vagy tartósan fennálló vérvesztés esetén, pl. erős menstruációs vérzésnél. Tünetei: fáradékonyság, gyengeség, hideg érzékenység, fejfájás, sápadtság. A diagnózis felállítása laboratóriumi feladat. A kezelés során fontos a kiváltó ok megszüntetése, a hiányzó tápanyagok, vitaminok, a B12-vitamin, folsav, vas pótlása. A vas felszívódását elősegíthetjük nagy dózisban C-vitamin bevitelével. A patikában számos készítmény kapható vény nélkül is, de fontos a fehérjebevitel és a vitamindús táplálkozás.

Véradás

Véradásra jelentkezhet minden 18-65 év közötti, min. 50 kg-os, egészséges felnőtt. Véradás előtt fontos, hogy együnk, de ne nehéz, zsíros ételeket, és sokat igyunk. A férfiak évente ötször, a nők négyszer adhatnak vért, és két véradás között 56 napnak kell eltelnie. A véradást minden esetben orvosi vizsgálat előzi meg. Alkalmanként kb. 450 ml vér kerül levételre. A véradás utáni regenerálódás érdekében célszerű még 5-10 percet pihenni, és legalább 0,5 liter folyadékot elfogyasztani.