Szimpatika – Szabálytalan szívverés

Felgyorsulhat, lelassulhat a szívverés

A kardiológusok több szempont alapján osztályozzák a szívritmuszavart, így például a kialakulás helye és a szívverés sebessége alapján. A felgyorsult szívverést tachycardiának nevezik, ilyenkor 100-nál többet ver a szív egy perc alatt. A lelassult szívverés neve bradycardia, ez esetben percenként 60-nál kevesebbet ver a szív. A felgyorsulás és a lelassulás természetesen nem csak szívbetegségre utalhat, hiszen például az edzés kapcsán természetesen is felszökik a pulzusszám, az alvás, a pihenés során pedig lelassul, lázas betegnek is magasabb a pulzusszáma.

A tachycardia a pitvarokban és a kamrákban is jelentkezhet, és amennyiben a szív pitvarait érinti a tachycardia, megkülönböztetünk pl. pitvarlebegést, supraventricularis tachycardiát, és Wolff-Parkinson-White szindrómát és a pitvarfibrillációt. A leggyakoribb forma ezek közül a pitvarfibrilláció, amely szabálytalan és gyenge szívverést eredményez, amely lehet gyors, de akár lassú is. Legsúlyosabb,és sajnos gyakori következménye a stroke. A pitvarfibrilláció kialakulását gyengeség, fáradtság, szédülés, esetleg eszméletvesztés, légszomj, mellkasi fájdalom, szorongás, félelemérzet kísérheti. Ezt a probléma sokszor csak átmenetileg jelentkezik, de a kivizsgálás ebben az esetben is fontos, ugyanis nem mindig múlik el magától.

A pitvarfibrilláció sokáig csak „figyelmeztetéseket” produkál

Svéd kutatók végezték azt a 10 éven tartó utánkövetéses vizsgálatot, amely a pitvarfibrilláció korai jeleire koncentrált. Bebizonyították, hogy már az első, szokatlan tüneteket is érdemes komolyan venni. A fáradtság, a légszomj, a mellkasi fájdalom, a gyors szívdobogás érzés, és az alkalmanként „kihagyó” szívverés ugyanis pitvarfibrillációra is utalhatnak. A szív felső üregeiben, a pitvarokban a fibrilláció hatására, a pangó vér miatt pedig akár vérrögök is keletkezhetnek, egy elszabaduló vérrög pedig elzáródást okozhat az agyban és más szervekben. Tehát nem csupán ártatlan jelenségről van szó, mindenképpen fontos a korai felismerés, hiszen vérhígító kezeléssel megakadályozható vérrögképződés kialakulása.

Egyes esetekben a pitvarfibrilláció lehet teljesen tünetmentes és csak rutin kardiológiai vizsgálat esetén ismerik fel, ami nagyon fontos, hiszen az embóliaveszély ilyenkor is fennáll. Ezért kell már az enyhébb, szívritmusra vonatkozó figyelmeztető jeleknél, illetve családi halmozódás esetén időnként tünetmentesen is kivizsgáltatni magunkat.

A kivizsgálás lépései

A kivizsgálás első lépése a páciens panaszainak és az előzményeknek a megismerése. Meg kell tudnunk többek közt, mióta állnak fenn a panaszok, van-e ismert szívbetegség a háttérben, milyen gyógyszereket szed az illető, milyen aktív életet él, illetve mennyire befolyásolja az adott állapot a páciens életét. A kapott információk, valamint az eszközös vizsgálatok alapján döntjük el a további tennivalókat, állítjuk fel a pontos diagnózist – mondja dr. Müller Gábor, a KardioKözpont kardiológusa. – A nyugalmi EKG-n kívül szükség lehet terheléses EKG-ra, 24 órás Holter EKG-ra, szívultrahangra, különböző laborvizsgálatokra és esetleg további, például elektrofiziológiai vizsgálatokra. Amint sikerült beazonosítanunk a pitvarfibrilláció fennállását és okát, megkezdődhet a célzott kezelés. A kezelés során először a tromboembóliás kockázatot kell csökkentenünk véralvadásgátlókkal, ezután dönthetünk arról, hogy megkíséreljük-e a szabályos szinusz ritmus helyreállítását vagy csak a szívfrekvencia kordában tartására törekszünk. A cél a leghatékonyabb, biztonságos kezelés elrendelése és a személyre szabott életmód kialakítása.

Forrás: KardioKözpont