Mindenszentek
Mindenszentek ünnepét a keleti egyház a IV. századtól ülte, nyugaton pedig egy templomszenteléshez kötődik bevezetése. IV. Bonifác pápa 609-ben szentelte fel Rómában a Pantheont, amelynek titulusa Szűz Mária és az összes vértanúk lett. A IX. században került az ünnep november 1-jére, és terjesztették ki az egész világra.
Mindenszentek ünnepén a megdicsőült Egyházat ünnepeljük, mert – amint az adományok fölött imádkozzuk –: „hisszük, hogy ők már eljutottak a boldog halhatatlanságba”. Az „ők” alatt itt mindenkit értünk, nem csak a kalendárium jól ismert szentjeit vagy azokat, akiket már elfelejtett a keresztény köztudat, de régi korokban szentté avatták őket. Gondolunk itt mindenkire, aki már Istenhez érkezett, aki már üdvösségre jutott, legyen az a kalendáriumból hiányzó, de számunkra annál fontosabb rokon, nagymama, tanító stb. Mindenszentek ünnepén köszöntjük őket, és kérjük közbenjárásukat: „engedd éreznünk, hogy közbenjárnak üdvösségünkért”, „sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk nagy irgalmadat” – imádkozzuk a könyörgésekben.
A prefáció új témát hoz az ünnephez: a mennyei Jeruzsálem képét. Ez az a hely, ahová csak az igazak léphetnek be, ahol a Bárány, Jézus vár és fogad. Ide érkeznek azok, akik már megmosták ruhájukat a Bárány vérében (a vértanúk) és azok is, akik más módon szereztek pálmát (hitvallók). Ez a város „anyánk és végső célunk”, oda törekszünk mi, az úton lévő Egyház tagjai, és már ott énekelnek a megdicsőültek, akikben Isten „pártfogót és példaképet” adott számunkra.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kérte – és ebben az évben engedélyt kapott a Szentszéktől –, hogy két ünnepet a napján tartson, parancsolt ünnepként. Az egyik vízkereszt, január 6-án, a másik pedig mindenszentek főünnepe. A parancsolt ünnep azt jelenti, hogy mindnyájan szentmisén veszünk részt ezen a napon, ahogyan ezt vasárnap is szoktuk.
E napon az Egyház egy szép nagy család képét mutatja: a megdicsőültekkel, akiket mindenszentekkor ünneplünk; a még tisztulásra várókkal, akikért halottak napján imádkozunk, és velünk, akik még vándorok vagyunk, és akik az záró könyörgéssel együtt kérjük: „szentté legyünk szereteted teljességében, és innét, a földi zarándokok asztalától eljussunk a mennyei haza lakomájára”.
Forrás: Hajdúszoboszlói Plébánia
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Egy kézzel élők mindennapjait segíti a Semmelweis Egyetem videósorozata
- Egy betegség, amely fellángol a kávétól
- Ha próbára tesz a hőség
- Utazás ételallergiával
- Miért vagyunk boldogabbak, ha nyaralunk?
- Az első csonttörést újabb követheti, ha csontritkulás áll a hátterében
- 6 esti szokás, amitől boldogan indul majd a reggel
- Ingadozó testsúly, rossz közérzet, hiányzó nyári csúcsforma?
- Ezért fáradtak nyáron a magyarok
- Egészségünk „ujjlenyomata”, a mikrobióta
- Egy új korszak apái
- Janicsák Veca: „Tartani az egyensúlyt testben és lélekben”
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!