Lelki társ – kereső

– Szüreti bálba kivel jössz?

– Tudod, hogy senkim nincs. Évi mindenestül lelépett. Még a fogkefémet is elvitte.

– Az fél éve volt. Azóta vehettél volna egyet.

– Szalad az idő.

– Szégyenszemre egyedül jönnél? Oszt pitét ki süt?

– Mit csináljak? Aki ismer, el nem jönne velem.

– Keresünk valakit, aki nem ismer. Hirdetéssel az interneten. Írjad: jóképűnek mondott fiatalember…

– Életemben nem mondta rám senki, hogy jóképű.

– Akkor nem annak mondott, hanem jóképű fiatalember vagyok, közelebb a harminchoz, mint a húszhoz, társat keresek.

– Jövőre ötven leszek.

– Az közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz, nem? Folytasd! Szeretem az állatokat…

– Ezt azért nem feltétlenül állítanám.

– Szerintem elsőre nem kéne leírni, hogy böllér vagy egy vágóhídon, és naponta átvágod hatszáz marha torkát.

– A nők meg a fene nagy romantika.

– Az hát. Szóval írjad: imádok utazni.

– Sárgabuszon munkába reggelente.

– Külföldi városnézéseken töltődöm fel.

– Egyszer voltam külföldön életemben – a müncheni sörfesztiválon.

– De feltöltődtél rendesen! Még túl is csordult a sok élmény. Egész úton hazafelé kidugtad a fejed a kocsiból, hadd csorogjon. Folytasd: Fontos számomra a sport.

– Mondjuk ez speciel igaz. Mindig megnézem a BL-meccseket a kocsmában.

– És kiemelt helye van lelkemben a költészetnek.

– Most megint azzal jössz, hogy elköltöttem az apám örökségét? Pókerem volt. Ki gondolta volna, hogy a Pék Lacinak royal flösse van?

– Olyan társat keresek, aki otthon érzi magát egy elbűvölően romantikus kertben.

– Ha ganajozni kell a disznókat.

– Akinek mindene a mozgás.

– Egyedül rohadt nehéz felkapálni a szőlőt.

– És aki testiségben a megjátszós külsőségek helyett a természetességre esküszik.

Mert borotválkozni sosem szoktam, és pacsulik sem férfinak valók, ha már kényszerből meg is mosakszik az ember hetente.

– Remélem, vár rám valahol valaki, aki betölti az ürességet.

– Mert az Évi a konyhabútort is elvitte, hogy a rohadás egye ki a szívét, hát fél éve hidegen eszem a babkonzervet.

– Akivel összebújhatok esténként hallgatva az őszi éjszaka neszeit.

– Ha én babkonzervet eszek, nem akar majd senki összebújni velem, de ha mégis, úgyse hallja az éjszaka neszeit.

– Na ennyi. Most már csak egy jófajta képet kell feltölteni rólad egy dögös kocsinak támaszkodva.

– Azt, amikor a rotakapával átmentünk Veretepusztára harcsára horgászni?

– Azon jól feszengsz, meg a beled is behúzod szerencsére, csak kicsit előnytelen a gumicsizmád, de majd az okostojás Berci lefotosoppolja a kép alját, meg a rotakapa helyére betesz egy kabriót.

– Ne írjam oda, hogy legyen horgászcsónakja is a jelentkezőnek?

– Ne, mert azt hiszi, a vagyonra mész.

– Jól van. Feltöltöm, oszt majd győzzem szortírozni a sok jelentkező csajt.

– Arra figyeljél csak, hogy ha cseteltek, furmányosan kiszedd belőlük, melyik tud pitét sütni a bálba. Mert a fele nem igaz, amit a nők összeírnak magukról a hirdetésekben.

– Nem olyan őszinték, mint mi férfiak.