Szimpatika főoldal

Évente 17 ezren szenvednek combnyaktörést, és harmaduk a szövődmények miatt nem éli meg a következő év végét.
A csontritkulás egyetlen figyelmeztető jele, ha a testmagasság öt centiméterrel csökken. A két legnagyobb rizikófaktor az életkor - nőknél menopauza után, férfiaknál 65 éves kor felett - és a már bekövetkezett csonttörést. Az utóbbi akár ötszörösére is emeli a törés lehetőségét - tudatta.
Kitért arra is: a Tovább ne törj! elnevezésű program kockázatfelmérő kérdőívének kitöltésével meg lehet állapítani, kinek mennyi esélye van a csontritkulásra, csonttörésre. Magas rizikófaktor esetén pedig érdemes szűrővizsgálatra menni, a gyógyszeres kezelés ugyanis a felére képes csökkenteni a törési kockázatot.

A csontritkulás (orvosi szakkifejezéssel: oszteoporózis, melynek szó szerinti jelentése: „lyukacsos/porózus csont”) olyan állapot, melynek során a normális dinamikus egyensúlyban lévő csontépítés és a csont leépítés egyensúlya valamely tényező miatt a leépítés javára eltolódik. Következménye, hogy a csontok gyengébbé, könnyebbé és törékenyebbé válnak. Bármelyik csont eltörhet, mindazonáltal csontritkulás esetén legfőként a csukló, a csípő és a gerinc érintett. A csontritkulás diagnózisa nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenképpen lesz is csonttörése, mindössze arról van szó, hogy magasabb ennek a kockázata.

Csigolyatörések is jelentkezhetnek. Oka, hogy a csigolyacsont tartóereje csökken, emiatt összeroppan a rá nehezedő terhelés alatt. Egyes betegeknél ezt fájdalom kíséri a hát izmainak, inainak és szalagjainak húzódása és nyúlása miatt, és idegbecsípődés is előfordulhat. A csigolyatöréseknek lehetnek hosszabb távú következményei is, például gerincferdülés vagy a testmagasság csökkenése. Csak az Európai Unióban hozzávetőlegesen 1700 csonttörés következik be csontritkulás miatt minden nap (ez évi 650 000 törésnek felel meg). A becslések szerint az Egyesült Királyságban hárommillió, világszerte pedig 200 millió embert érint a csontritkulás. Tehát nincsen egyedül! A betegség gyakori állapot, és jó hír, hogy hatékony gyógymódok állnak a rendelkezésünkre. A változókor után néhány évig felgyorsul a csontvesztés. Miért? A változókor után a petefészek már nem termeli az ösztrogén nevű női hormont, amely védő hatást fejt ki a csontokra. 

Ez a betegség egyrészről civilizációs ártalom, tehát a kevés mozgás, a helytelen táplálkozás, az ülő foglalkozások, a helytelen életmód, ezek mind segítik a betegség kialakulását, hiszen az életkoron kívül, ami szintén egy rizikófaktornak tekinthető, csontritkulás 70 százalékban genetikailag meghatározott, tehát örökletes megbetegedés. De azt, hogy milyen csúcs csonttömeggel indulunk, az rajtunk múlik. Tehát az, hogy körülbelül 30 éves korunkig milyen csontozatot alakítunk ki. Ilyenkor az életkornak megfelelő fizikai terhelés nagyon fontos, az egészséges táplálkozás, a szabad levegőn való mozgás, hiszen a D-vitamin is szükséges a csontoknak, a napfényből ezt meg tudjuk szerezni a megfelelő kalciumbevitel, és hogyha mindezek mellett mégis veszítünk a csonttömegünkből, akkor ez abszolut indok arra, hogy felkeressük a rendelést, és segítséget kérjünk.

Forrás : MTI