Szimpatika – Sok kicsi sokra megy - apaszemmel

Sokakon látom, hogy unalmas témának tartják a környezetvédelmet. A közvetlen környezetemben is akadnak olyanok, akik úgy érzik, a világ ezen pontján nem lehet gond. Van víz, villany, bevásárlóközpont. Engem viszont aggodalommal tölt el, lesz-e elég víz, élelem és egyáltalán élettér az unokáim számára. Azt vallom, hogy mindenki a saját életében tegyen annyit a környezetéért, ami nem terhes, vagy egy kis odafigyeléssel megoldható.

A legnépszerűbb közösségi oldalon idén nyáron elindult egy kezdeményezés a műanyagcsomagolás és a nylonszatyor használatának csökkentésére.

Számomra nem volt ismeretlen a célkitűzés, hiszen a Szimpatika programmal 2010-ben indítottuk el a „Ne kérj szatyrot!” kampányt. Úttörők voltunk a koncepcióval, és nem várt eredményt értünk el: közel 75 ezren igazolták vissza, ők valóban nem kértek nylonzacskót a vásárlás alkalmával. Mindehhez ki kellett tölteni egy szelvényt és meg kellett kérni az adott patikában dolgozó szakembert, pecsételje le a kupont és a gyűjtőládát juttassa vissza a szerkesztőségbe. Természetesen volt nyeremény is. Többek között bicajokat is lehetett nyerni az egész családnak, de nem pusztán a nyereményért tették ezt az akkori betegek/vásárlók, érezték már akkor is, hogy irreálisan sok zacskót használunk.

A Szimpatika programban résztvevő gyógyszertárakhoz hasonlatosan a kezdeményezéshez hamarosan csatlakoztak egyéb kereskedelmi egységek, de valahogy akkor elszunnyadt az emberek lelkesedése.

Mi viszont legkisebb gyermekemmel, Rékával szövetséget kötöttünk, amely mostantól életünk végéig tart: a vásárláskor soha többé nem kérünk semmilyen szatyrot és nem használunk szívószálat sem.

Nem akartam elcsépelt témáról írni, de bevallom engem rémesen zavar, hogy emberek tömkelege nap mint nap bemegy a bevásárlóközpontokba és gondolkodás nélkül emeli le a dolgokat a polcról, mert esetleg akciós. Ugyanezt a dühöt érzem akkor is, amikor az iskolában a menzán kiöntik a sok ételt.

Érzem, nincs mentség sem a szülőknek, sem a pedagógusoknak, hiszen a jó példa nem kerül pénzbe! Nem kell hozzá semmilyen plusz költséget vállalni, csupán egy kicsit végig kell gondolni a csomagolást, az étkezést, az utazást és annak az alternatív megoldását.

Nagyon régóta újratöltetjük a szódásflakonjainkat a helyi szódásnál, ahelyett, hogy PET-palackokat halmoznánk fel és dobnánk ki minden nap.

És lehet, hogy a „borotvahab-lobbi” majd megkövez, de jómagam kb. 10 évvel ezelőtt elhagytam a borotvahabot és vettem magamnak egy nagyon szép és praktikus borotvapemzlit, amit beszappanozok egy adalékmentes szappannal és egy hagyományos pengével megborotválkozom. Az eredmény nem lesz meglepő. Az arcszőrzetem minden reggel lekerül a pofimról és semmi bajom nincs. Nem húz, nem fáj, nem csíp, stb... Ami viszont az én eredményemnél is fontosabb, hogy a 3 nagyfiam (20, 18, 16 évesek) is hasonlóan pamacsolnak a reggeli borotválkozásnál. Nem túlzás kijelentenem tehát, havonta minimum két borotvahabos flakontól megmentjük a Földet még vagy nyolcvan évig!

A kislányommal pedig olyan csini bevásárló-táskákkal járunk szombat reggel a piacra, amiket anyósom varrt régi terítőkből és függönyökből. Egy kis üvegdobozba kérjük a sajtot, a textiltáskák pedig kiválóan alkalmasak a füstölt húsok szállítására is. Csupán annyi feladat van vele, hogy néha ki kell öblíteni a zsákokat. Apró és egyszerű lépésekkel próbálunk figyelni arra, mit hagyunk magunk mögött.

Magyarországon az átlagember látszólag nem tehet semmit az esőerdőkért és a bébifókákért, de a hétköznapi apróságokkal igenis tehetünk a környezetünk javításáért. Hátha egy kicsit tovább bírja ez a nagy és egyben csodálatos bolygó...

Anya így védi a környezetet :  https://szimpatika.hu/cikkek/8110/kornyezetvedelem?preview