Sok hűhó – semmiért? Házi „műtétek" anyaszemmel

Idén másfél éves Dávid fiam a legveszélyesebb, akinek ez alatt a pár hét alatt annyi karcolása, vágása, csípése és lila foltja lett, hogy nem merem emberek közé vinni egy szál gatyában. Három nap alatt sikerült háromszor nekiesnie a bútorsarkoknak, ezért a szeme körül lilászöld árnyalatú dudor és egy centis mély vágás látszik, mely nagy fejtörést okozott, hogy vajon vigyük-e ügyeletre, vagy mi is el tudjuk állítani a vérzést. Végül Apa elrohant a patikába sebösszehúzó ragasztóért, majd team-munkával sikerült három csíkkal ellátni a sebet, de azt hiszem, a heg megmarad szexepilnek.

Bence fiam sem tétlenkedett, nehogy már feleslegesen vigyek ennyi kötszert, gyógyszert, kegyszert a balatoni nyaraláshoz... Fogócska közben nekiszaladt a tűzről éppen leemelt bográcsnak, amiből forró gulyás löttyent a lábára, elég rémes égési sérülést produkálva. Megvallom őszintén, ez a kezelés kiborított, naponta többször kellett az ordító fiam lábát tisztítani, kenni, fújni, átkötni, de meggyógyult! Így égésügyben is szert tettem némi tapasztalatra...

Ami a lányokat illeti, na, az a kihívás, nem az ilyen komolyabb sérülések! Rozikám térdhajlatából kiszedni egy kullancsot nehezebb feladat, mint összeölteni egy vérző sebet. Hihetetlen előkészület és rábeszélés előzi meg a „beavatkozást", majd Oscar-díjas szenvedés és sírás közepette nagy nehezen megközelíthetem a csipesszel. Volt kitől örökölnie ezt a hozzáállást, sosem felejtem el, Bori lányom öt év körüli volt, mikor először ment mélyebben szálka a lábába, és három órába telt, mire sikerült kiszednünk, de ekkor már komolyan fontolgattam a sebészeti ügyelet bevonását. Elképesztő hiszti és legalább huszonöt szálka-megközelítő kísérlet után közölte velem, hogy Apa csinálja, mert az ő apukája doktor... Mit sem számított, hogy a nagypapa nem orvosdoktor, hogy Apa nem túlságosan biztos kézzel kezeli a tűt és a csipeszt, neki kellett megküzdeni a feladattal.

Azóta is vannak olyan, „fájdalmas szörnyűségek" a srácoknál, mint például a körömvágás, a hajmosás vagy a hajnyírás, amit Apa sokkal jobban csinál, ezért én maradok továbbra is baleseti ügyeletes a családban...

Két és fél hónap nyári szünet, mikor a gyermekeim újra szülői felügyelet alatt állnak a nap huszonnégy órájában – ennek minden gyönyörűségével és hátulütőjével együtt. Én imádom ezt a tíz hetet, persze könnyű nekem, hiszen itthon vagyok a legkisebb gyerkőccel, és nem kell a gyerekek napközi elhelyezésén törnöm a fejem, vagy mélyen a pénztárcába nyúlni táborügyben.Igaz, hogy tizenhat éves Ádám fiam már kevésbé tölti velünk a szabadidejét, de azért így is többet van együtt az öt testvér, mint év közben. És bizony, ha ez létszám kiegészül az unokatesókkal és a barátokkal, szinte törvényszerű, hogy előbb-utóbb szükség lesz Anya egészségügyi végzettségére...