Az Élet írja a legszebb meséket!

2019. 06. 28.
Szerző: Tompa Diána
|
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Címkék: Címlapsztori 
Fiatal kora ellenére már több mint 15 éve a zenei pályán mozog, és ez idő alatt azt is megmutatta, hogy az éneklés mellett a táncban, a színészetben és a mentorszerepben is egyaránt megállja a helyét. Tóth Gabi őszintén vallott a csalódásiról, nehézségeiről, a harmónia megtalálásáról és az ahhoz vezető útról, illetve arról, hogy a jövőben milyen új oldaláról ismerhetjük meg.

Az a típusú ember vagy, akire azt szokták mondani, hogy színpadra született. Korán eldőlt, hogy az előadó-művészet a te utad?

Mindig is volt bennem egyfajta közlésvágy. Már az óvodában elég volt egyszer hallanom a mondókákat és énekeket ahhoz, hogy megtanuljam őket, majd ezeket otthon előadtam a családomnak, rokonoknak. Öt éves koromban kezdtem el a népzene iránt érdeklődni, amikor először hallottam Sebestyén Mártát énekelni. Később néptáncoltam, vívtam és kézilabdáztam is. Sokáig számomra ezek jelentették az életet, míg az éneklés egy olyan biztos pont volt, amihez mindig nyúlhattam, de éppen ezért nem is éreztem különleges adottságnak. Minden másban – ami bizonytalanabb volt – akartam jó lenni. Csak később, tinédzser koromban vált az éneklés a legfontosabbá.

El tudtad volna képzelni, hogy élsportoló legyél?

Nagyon szerettem volna, de egészségügyi okokból nem folytathattam a sportpályafutásomat. Minden a zene irányába terelt.

Tapolcán mennyire volt lehetőséged a sokrétű érdeklődésed kiteljesítésére?

A kézilabda és a vívás több évtizedes hagyományra tekint vissza, több vívó olimpikon is Tapolcáról származik, akikre nagyon büszkék vagyunk. Viszont a kultúrát tekintve sajnos nagyon korlátozottak voltak a lehetőségek, kevés olyan hely volt, ahol művészetekkel foglalkoztak. Nekem az volt a szerencsém, hogy egy nálam jóval idősebb ismerősöm, aki gyakran járt Budapestre, mesélt nekem, könyveket ajánlott, és megmutatta, hogy a világ nem annyi, mint amennyit én látok belőle.

A nővéred, Tóth Vera megnyerte a Megasztár első évadát, de gondolom megtapasztalta az ismertséggel járó nehézségeket is. Nem akart emiatt lebeszélni arról, hogy te is jelentkezz?

Verát nem nagyon érték támadások, jó élményei voltak, szerencséje volt az első szériával, illetve neki nagyon jó energiája van, ami vonzza az embereket. Ő velem ellentétben, nem egy megosztó személyiség, ezért a zsűri tagjai körbefogták és óvták őt.

Én a versenyben egy lehetőséget láttam arra, hogy ki tudjak törni a vidéki kisvárosból, ami természetesen most is nagyon fontos számomra, de a karrierépítés és az álmaim megvalósítása szempontjából nem ideális. Ha nincs a Megasztár, nem tudom, hogy sikerült volna-e elérnünk, hogy elismert énekesnőkké váljunk. Ezért mindketten nagyon hálásak vagyunk a műsornak, annak ellenére is, hogy manapság egyre több a negatív vélemény a tehetségkutatókkal kapcsolatban, de nekünk ez jelentette a kiutat.

Milyen jó tanácsot adott Vera, amikor a válogatóra mentél?

Annyit mondott, hogy ne akarjak egyféle lenni, hanem mutassam meg azt a sokszínűséget, ami bennem van. Ő tudta, hogy én Vikidál Gyulától, Deák Bill Gyulán és Sebestyén Mártán át Madonnáig, minden zenei stílust szerettem énekelni.

Teherként élted meg, hogy kezdetben a „Tóth Vera húga” voltál?

Igen, főleg, hogy ez lett az új nevem. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy Tóth Gabinak hívjanak, és szerencsére rövid időn belül visszakaptam a nevemet. Az emberek szeretnek hasonlítgatni, még akkor is, ha egy almáról és egy körtéről van szó; mindkettő finom gyümölcs, de teljesen más ízük van.

Nehéz volt kamaszként vidékről a fővárosba költöznöd?

Szerintem most könnyebb Budapestre költözni vidékiként, mint 15 éve, amikor mi kerültünk fel. Akkor még nagyon éltek a vidékiekről szóló sztereotípiák, a tájszólás kigúnyolása, de szerencsére én sose vettem ezeket magamra. Az első élményem Budapesten, hogy leintettem egy taxist, aki ráadásul hiéna volt, csak akkor én még nem tudtam, hogy az utcáról nem lehet taxit leinteni. Ahogy mentünk az úton, elámultam azon, hogy mekkora a város, és én milyen picinek érzem magam benne, mire megszólalt a sofőr: „Hát igen, ez a különbség, hogy ahonnan maga jött, ott malacok járnak az utcán, itt meg kocsik”. Erre fogtam magam és kiszálltam. Engem ne sértegessen!

Ez nagy bátorságra vall.

Mindig is az voltam. Éjjel-nappal Tankcsapdát hallgattam, az Élni vagy égni albumuk adott erőt ahhoz, hogy egyedül, 16 évesen Budapesten tudjak érvényesülni.

Hogyan élted meg, hogy hirtelen az újságok címlapján szereplő, ismert ember lettél, akinek a magánélete se tabu?

Ez volt a legnehezebb számomra, azóta is rosszul viselem. Sok olyan emberben megbíztam, akiben nem kellett volna, ezért sok csalódás ért. Beszéltem a magánéletemről, hiszen 16 évesen még nem tudtam, hogy ezt nem szabad, majd a címlapokon láttam viszont, sokszor kiforgatva a mondataimat. Nagyon vehemens és extravagáns vagyok a színpadon, teljesen átadom magam a művészetemnek, de ezt egy színpadi kifejezési formának élem meg, a hétköznapokban viszont visszafogott csaj vagyok. Ezt kevesen tudják rólam, mert a bulvárlapok vadóc, lázadó típusnak állítanak be, ami pedig sosem voltam. Az alapján ítélnek meg, amilyen a színpadon vagyok, miközben az csak egy szerep.

A menedzsereid nem akartak megváltoztatni?

A különböző korszakaim mind egy-egy új menedzsment ötletének eredményei. Folyamatosan szerettek volna megváltoztatni, puhítani, például, hogy legyek visszafogottabb, ne vegyek fel extrém ruhákat, mert akkor többen fognak szeretni, vagy hordjak szemüveget, mert attól aranyosabbnak fogok tűnni. Most először van olyan menedzserem, aki nem megváltoztatni akar, hanem támogat abban, hogy a bennem rejlő sokszínűséget meg tudjam mutatni.

A magyar zenei szakma nem fogadja el a különcöket, az egyéniségeket?

Szerintem a világ nem annyira szereti őket. A társadalom a különcöket vagy bolondnak titulálja, vagy valami egyéb hibát keres bennük, hogy elhitesse azt, velük valami gond van. Én ezt gyerekkorom óta tapasztalom: aki nem a nagy átlagba tartozik, más úton jár, azt megbélyegezik. Szerintem a különcök fontos részei a világnak, hiszen ők lehetnek a példaképek arra, hogy merjünk kitörni. Erre mindnyájan vágyunk, csak félünk attól, hogy mások mit fognak hozzá szólni. Ez engem soha nem érdekelt, csak az, hogy száz százalékban önmagamat tudjam adni. Már gyerekként is batikoltam, varrtam, gémkapcsokkal díszítettem a ruháimat, használni akartam minden elemet, ami körülvett, megtapasztalni a színeket, keresni a stílusom. Így éreztem jól magam, nem tudtam volna átlagos ruhákban járni és beleolvadni a környezetbe. Én nem vagyok ilyen típus. Az utunkat csak úgy tudjuk megtalálni, ha megnézzük, milyen utak vannak még, és az ott szerzett tapasztalatokból teremtjük meg a sajátunkat.

A megosztó személyiséged miatt sok negatív kritikát, kommentet kapsz a közösségi oldalaidon. Ezek hogyan érintenek?

Bántanak, szerintem nincs olyan ember, aki függetleníteni tudná magát tőlük, de nem veszem magamra, csak az szomorít el, hogy milyen frusztrált világban élünk, milyen sok a megkeseredett ember, akiknek ez okoz boldogságot. Ezek a sértegetések valójában nem rólam szólnak, csak a bennük mélyen felgyülemlett, frusztrációból fakadó gyűlöletet így tudják pár másodpercre enyhíteni, és az internet olyan felületet biztosít, ahol ezt arctalanul és következmények nélkül megtehetik. Soha senki nem állt elém személyesen azzal, hogy utállak Tóth Gabi, vagy rosszul nézel ki, csak az interneten. Ezek gyáva forradalmárok, kanapéhősök, akiket sajnálok, és kívánom nekik, hogy találjanak valamit, amiben boldogságot lelnek.

Viszont nagyon sokan szeretnek, bármerre mész felismernek, megszólítanak.

Sokszor azt érzem, hogy jobb lenne, ha nem ismernének meg. Ha elmegyek egy bevásárlóközpontba smink nélkül, melegítőben, fáradtan, sokszor megkapom, hogy miért nem úgy nézek ki, mint a tévében. Az emberek mindig ki akarnak tűnni, felhívni valamivel magukra a figyelmet, és nem is tudják, mekkora kincs és szabadság az, hogy nem ismertek. Amikor nekik elegük van, kimehetnek az utcára, sikíthatnak, ordíthatnak, és persze megbámulják őket, de nem fognak másnap az újságok címlapján szerepelni. Én nagyon szeretek civil lenni, ha most az interjúról hazamegyek, azonnal átöltözöm a kényelmes pizsamámba, csinálok valami finom kaját, leülök a kanapéra, és rejtvényt fejtek. Nekem ez a kikapcsolódás.

Egyre több a tehetségkutató, mégis kevesen tudnak a pályán maradni. Neked mi a titkod?

Szerintem fontos megtartani a hétköznapokban a civilséget, de amikor a színpadon is az vagy, eltűnsz. Valami pluszt kell adni: egy dalon belül megélni az összes érzelmi impulzusodat, és ezt átadni a közönségnek, hiszen ezzel tudnak azonosulni. Hiába énekel valaki szépen, ha nem történik belül semmi, az üressé válik, egy teljesen átlátszó, gyönyörű kristálygolyóvá.

Már a Megasztár végén megjelent az első albumod. Mennyire volt akkor kiforrott a zenei ízlésed?

Semennyire. Nem tudott kialakulni a zenei stílusom, mert nem hagyták. Annyira gyorsan kerültünk egyik kiadótól a másikig, egyik zeneszerzőtől a másikhoz, hogy erre nem volt lehetőség. Egyetlen ember volt, aki végig mellettem állt, óvott és fogta a kezemet: Szabó Zé, azóta is ő írja a dalaimat. Segített abban, hogy a sokszínűségemet mindenféle zenei stílusban meg tudjam mutatni: popos, rockos, melankolikus, funky-s, de mégis valamiféle egységet képezzenek. Az összes dalomat meg lehet ismerni a hangzását tekintve, és ezért nagyon hálás vagyok neki.

Részt veszel az alkotófolyamatban?

Igen, végig ott vagyok és beleszólók a szövegbe, zenébe egyaránt. Mindenben közösen döntünk.

Nagyon fiatalon lettél az X-Faktor mentora, egy illusztris csapat tagjaként.

Olyan mentorok között ültem, akik pont annyi ideje voltak a szakmában, mint ahány éves én voltam. Alföldi Róbert, Geszti Péter, Szikora Róbert mellé egyedüli nőként, 25 évesen beülni a mentorszékbe nem volt könnyű, de mindhárman hamar befogadtak, mert látták, hogy szakmailag képzett vagyok. Bármilyen dalt adtak elő a versenyzők, azt én azonnal felismertem, ezzel kivívtam a tiszteletüket. Alföldi Róberttel az első pillanattól kezdve szimbiózisba kerültünk, barátokká váltunk, sokat segített nekem.

Mi alapján válogattad össze a csapatod tagjait?

Nekem nem az volt fontos, hogy ki mennyire énekel jól, hanem az, hogy mentálisan bírni fogja-e a versenyt, illetve később ezt a szakmát. Volt olyan, hogy nem válogattam be egy olyan előadót, aki mindenkinél jobban énekelt, de tudtam, hogy tönkretenné a verseny, túl tiszta volt a lelke. Ezek mindig nehéz döntések voltak, többször komolyabb nézeteltérésbe kerültem a producerekkel, mert nekik karakterben egy-két előadó érdekesebb lett volna. Azért is távoztam három év után, mert mind lelkileg, mind fizikailag nagyon megterhelő volt ez a munka.

Vannak olyan versenyzők, akikkel a mai napig tartod a kapcsolatot?

Majdnem mindenkivel. Nem akarok erőszakosan beleszólni a karrierjükbe, de figyelem őket, és ha segítséget kérnek, mindenben számíthatnak rám.

Gondolkoztál már esetleg egy mentoriskola létrehozásán?

Vannak ilyen terveim, a mentor szerep hamarosan visszatér az életembe. Szeretném átadni az embereknek azt, amit én megéltem. A lexikális tudás nagyon fontos, de azt könyvekből meg tudjuk tanulni, viszont azt, amit az ember az élet iskolájában tapasztal meg, jó, ha valaki elmondja. Még ha nem is fogadjuk meg, sok mindenre felkészíthet.

A menedzseremmel, Polus Enikővel egy edukációs programot szeretnénk létrehozni, ahol többek között arról is beszélünk majd, hogy a fiatalok körében egyre terjedő „instaboy”- és „instagirl-jelenség” miként torzítja el a valós énképet és a reális önbecsülést, hiszen a valóság és a világhálón mutatott kép között egyre nagyobb a szakadék. Én is szeretem, ha a közösségi oldalaimra feltöltött képeimet megdicsérik, de nem retusálom őket, mert nem akarok mást mutatni, mint amit a tükörben látok. Illetve, ami még nagyon fontos nekem, hogy támogassam a különcöket, egyéniségeket, hogy a társadalom ne tudja kiszorítani és megváltoztatni őket.

Számomra úgy tűnik, mintha megfognád a 16 éves kori önmagad kezét.

Így van, megfogtam a kezét és viszem magammal, hogy bemutathassam mindenkinek. Nagyon hálás vagyok neki, de az élet rendje az, hogy felnővén a gyermeki énünket meg tanuljuk visszafogni és nem hagyni, hogy ő irányítson.

Idén egy könyv megírására is készülsz. Nem tartasz attól, hogy ezzel újabb támadásoknak adsz terepet?

Jobban félnék attól, hogy nem tudom kimondani azt, amit belül érzek. Jóval nehezebb egész életedben magad elől is titkolni önmagadat, mint kitárni és találni olyan embereket, akik ebben partnerek tudnak lenni. Ez egy önterápia számomra, kiírom magamból a múltamat, amivel feszegetem a határaimat is.

Őszintén vallottál korábban a súlyproblémáidról is. Mit mondasz majd azoknak a fiataloknak, akik hasonló nehézséggel küzdenek?

Először el kell fogadnunk magunkat ahhoz, hogy a változás útjára léphessünk. Én mindig lelki oldalról néztem, hogy miért keletkezett a súlytöbbletem, ezért én az agykontrollt alkalmaztam, mert vannak bizonyos technikái, amik segítenek az elengedésben. Amint ezeket rendbetettem, harmóniába kerültem magammal, beengedtem a szerelmet, és elkezdtek leolvadni a kilók is.

Több Alföldi Róbert által rendezett színházi előadásban is szerepeltél, aki híresen szigorú rendezőnek számít. Ez sem rémített meg?

Fakír vagyok, nem bírom az átlagos, könnyű munkákat. Nem tőle féltem, hanem magamtól, és attól, hogy jól tudom-e majd közvetíteni azt a gondolatiságot, amit ő egy-egy előadásban szeretne megfogalmazni.

Azért van benned lámpaláz?

Minden előadás előtt nagyon izgulok, de amint színpadra lépek, ez elmúlik. Gyermekkori álmom volt eljátszani az István, a király című darabban Réka szerepét, és ezért nagyon hálás vagyok Rosta Máriának, aki bizalmat szavazott nekem, így Rékaként elénekelhettem az imámat a Budapest Arénában. Nagyon féltem tőle, de aztán kimentem a színpadra, átengedtem magam a szerepnek, az előadás hangulatának, és olyan katarzist éltem át, amiben nem gondoltam volna, hogy részem lehet.

Vágysz arra, hogy még több színházi felkérést kapjál?

Nagyon szeretem a nagy antrékat, berobbanni a színpadra, mint Fruma Sára a Hegedűs a háztetőnben vagy sárkányként a Shrekben, de úgy érzem, hogy az éneklés az én utam, nekem nem kellenek főszerepek.

A Szombat esti láz című showműsorban is szerepeltél. A tánc mennyire maradt meg az életedben?

Nagyon. „Rumba sétálni” szoktam, mert az egy nagyon összetett, komoly, és lassú belső munkát igénylő lépéssor, ami által magadra tudsz figyelni. Ha rossz kedvem van, táncolok, főleg latin táncokat – minden nőnek ajánlom ezt a mozgást, mert egyszerre nőies és szenvedélyes, és a testet is nagyon jól formálja. A Szombat esti láz idején napi nyolc órát táncoltam, és kockás volt a hasam, pedig éjfélkor rendszeresen kolbászt ettem fehér kenyérrel. Imádtam! (nevet)

Februárban eljegyeztek. Hogyan képzeled el magad 5-10 év múlva?

Addigra már valószínűleg feleség leszek. A legnagyobb remekmű, amit két ember alkothat, az a család, a szerelmük gyümölcse. Engem soha nem érdekelt a hírnév, csak az, hogy azzal a tehetséggel, amit áldásként kaptam, közvetíteni tudjak valamit az emberek felé.

Milyen üzenetet szeretnél átadni?

Hogy nincs lehetetlen, egy ember nagyon sokat bír. Meglehet, és meg is kell küzdeni a boldogságért, mert az minden embernek jár. Az élet írja a legszebb meséket!

Április végén, amikor Gabival készült az interjú, áradt belőle a nyugalom, ragyogott. Akkor ő már tudta azt, amit én csak napokkal később, hogy habár egészségügyi problémái miatt sokáig azt hitte, ezt a csodát nem élheti meg, de az élet igazolta az utolsó mondatát, és a legszebb mesét írta neki: babát vár. Ezúton is szeretnék jó egészséget kívánni nekik az egész Szimpatika magazin szerkesztőségének nevében, és megköszönni, hogy az első kismama interjúját nekünk adta!

Fotók : Falus Kriszta

#KORONAVÍRUS

Regisztrált fertőzött:
16 111
Aktív eset:
11 202
Gyógyult:
4 240
Elhunyt:
669
Karanténban:
27 866
Mintavétel:
591 618
Magyarországi adatok – Legutolsó frissítés dátuma: 2020.09.18. 08:43

A nyitólapról ajánljuk

Szeptemberi akció

Magnézium Béres 375 mg + B6 filmtabletta

60 db

3 520 Ft

58,7 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Béres Csepp Extra® belsőleges oldatos cseppek + C-vitamin Béres 50 mg tabletta

4×30 ml + 120 db

4 940 Ft

Vény nélkül kapható gyógyszer

Algoflex® Forte Dolo 400 mg filmtabletta

20 db

1 960 Ft

98 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Exolorfin 50 mg/ml gyógyszeres körömlakk

2,5 ml

3 900 Ft

Vény nélkül kapható gyógyszer

Paranit fejtetű és serke elleni sampon + fésű

200 ml

3 190 Ft

16 Ft/ml
Orvostechnikai eszköz*

Zovirax ajakherpesz krém

2 g

1 520 Ft

760 Ft/g
Vény nélkül kapható gyógyszer

Natúr C-vitamin csipkebogyó kivonattal 1200 mg

80 db

2 060 Ft

25,8 Ft/db
Étrend-kiegészítő készítmény**

Kalmopyrin® 500 mg tabletta

24 db

1 380 Ft

57,5 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Sperti Preparation H® végbélkúp

12 db

2 670 Ft

222,5 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Dorithricin® Mentol szopogató tabletta

20 db

1 800 Ft

90 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Herbion® izlandi zuzmó 6 mg/ml szirup

150 ml

1 640 Ft

10,9 Ft/ml
Vény nélkül kapható hagyományos növényi gyógyszer***

Apetister junior málna-feketeribizli ízű oldat

100 ml

1 650 Ft

16,5 Ft/ml
Étrend-kiegészítő készítmény**

Sinupret® belsőleges oldatos cseppek

50 ml

2 300 Ft

46 Ft/ml
Vény nélkül kapható gyógyszer

Patikárium D3-vitamin tabletta

60 db

1 015 Ft

16,9 Ft/db
Étrend-kiegészítő készítmény**

Bilobil® Intense 120 mg kemény kapszula

60 db

4 880 Ft

81,3 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Apranax Dolo 100 mg/g gél

100 g

2 080 Ft

20,8 Ft/g
Vény nélkül kapható gyógyszer

Blend-a-dent extra erős protézisrögzítő krém

47 g

1 245 Ft

26,5 Ft/g
Orvostechnikai eszköz*

Otrivin Extra 1 mg/ml + 50 mg/ml adagoló oldatos orrspray

10 ml

2 100 Ft

210 Ft/ml
Vény nélkül kapható gyógyszer

VizolS 0,21% oldatos szemcsepp

10 ml

1 870 Ft

187 Ft/ml
Orvostechnikai eszköz*

Normaflore belsőleges szuszpenzió

30×5 ml

3 480 Ft

116 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Centrum® Gumivitamin gyermekeknek eper/málna ízben

30 db

2 180 Ft

72,7 Ft/db
Étrend-kiegészítő készítmény**

Diclac® Dolo 50 mg/g gél

100 g

2 230 Ft

22,3 Ft/g
Vény nélkül kapható gyógyszer

Daedalon® 50 mg tabletta

10 db

1 380 Ft

138 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Smecta® 3 g por szuszpenzióhoz

10 db

1 070 Ft

107 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
* A kockázatokról olvassa el a használati útmutatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát!
** Étrend-kiegészítő, nem helyettesíti a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet és az egészséges életmódot.
*** Hagyományos növényi gyógyszer, a javallatokra való alkalmazása a régóta fennálló használaton alapul.

Friss cikkeink

Hírlevél feliratkozás

A hírlevélküldő szolgáltatás – rajtunk kívülálló okok miatt – nem támogatja a Freemail-es és Citromail-es címeket, hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

Aktuális magazinunk

Magazin címlap Már elérhető a a Szimpatika magazin 2020. szeptemberi száma!

Ingyenes magazinunkat kérje gyógyszerészétől a Szimpatika emblémával ellátott gyógyszertárakban! A korábbi számokat ide kattintva érheti el